•SKZ one shot's 1•

19. Hyunlix | Eltitkolt szerelem

Felix Pov
Utálok itthon lenni. Utálom az apámat sőt gyűlölöm őt. Egy paraszt aki nem tud semmit megbecsülni főleg nem az anyámat. Anya egy nagyon jó ember apa pedig szarba sem veszi. Kinyalja apám seggét de neki ez sem számít. Engem és a testvéremet -Lee Minhot- mindig bánt. Nem fizikailag hanem lelkileg. Minho nagyon sokat járt bulizni ezért folyton basztatta hogy sosincs itthon és hogy antiszociális -egyáltalán nem- de ha itthon volt akkor azt vágta a fejéhez hogy sosem megy sehova és csak itthon döglik

Engem eddig nem szekált semmivel... igen eddig. Elmondtam anyának és Minhonak hogy én a fiúkhoz vonzódom és véletlenül ezt meghallotta az apám. Attól a naptól kezdve mindig megkapom hogy egy undorító buzi vagyok.

Reggel
Fáradtan mentem le a konyhába ahol édesanyámat találtam ahogy reggelit csinált. Adtam neki egy puszit majd elkezdtem reggelizni ám ezt sem tudtam békésen megcsinálni mivel apám bejött a konyhába majd undorodva nézett rám.

-Akadna a torkodra...hülye buzi. -mondta majd otthagyott minket. Anyám rámnézett majd azonnal oda jött hozzám de én gyorsan felkaptam a táskámat és kiszaladtam a házból.

Fájt mindenegyes szava. Ő mégis csak az apám nem az lenne a dolga hogy támogasson és segítsen nekem amiben tud? Észre sem vettem de a könnyeim folyni kezdtek ami miatt már homályosan láttam ezért véletlenül neki mentem valakinek. Én is és ő is elesett.

-Oh... sajnálom nem -szipog- figyeltem oda. -felsegítettem majd meg néztem ki az akinek neki mentem. Nálam magasabb szőke kissé hullámos haja volt. Nem volt ismerős.

-Te...te sírsz? -kérdezi ijedten.

-Én nem! Csak a szél kifújta a szememet. -mondtam neki gyorsan ám láttam az arcán hogy te hülye vagy?

-Nem is fúj a szél. Az iskolába mész? -bólintottam - akkor menjünk együtt. -ez után rögtön kézen ragadott és elkezdett vezetni az iskola felé. Tudtam hogy nincs más választásom ezért nem is ellenkeztem.

-Ömh...megkérdezhetem...

-igen! Bang Christopher Chan vagyok de hívj csak Channak vagy Chrisnek amelyik jobban tetszik. Téged hogy hívnak?

-Felix. Lee Felix.

-Drága Lix mi a baj? Miért sírtál már korareggel? -röviden elmondtam neki hogy azért sírtam mert az apám elitél. Erre ő rögtön azt mondta hogy nincsen semmi baj azzal hogy a fiúkat szeretem sőt azt is elmondta hogy ő bisexuális. Azt éreztem hogy benne megbízhatok és neki megnyílhatok. Kissé megsíratott mikor az iskola ajtóban megállított és azt mondta:
"-Lix nincsen semmi baj azzal hogy meleg vagy szerintem ettől még ugyan olyan ember vagy. Ha bármikor beszélni szeretnél valakivel akkor hozzám barmikor jöhetsz. Nem vagy egyedül Lixie."

Kissé sírva ugyan de bementünk a suliba ahol a folyosón sokan furán néztek rám de nem érdekelt. Minek néznek ilyen sajnálkozva ha nem is fordul meg a fejükben hogy meg is kérdezhetnék hogy tudnak-e valamiben segíteni. Persze nekem erre nincs szükségem de akkor is na!

Amint be értünk a terembe rögtön kiszúrt engem Hyunjin és oda futott hozzánk majd Chant figyelmen kívül hagyva ölelt magához.

-Jézusom Baby mi a baj? Ugye nem történt semmi baj otthon? Ugye nem ütött meg az a féreg!? Oh bocsánat...az apádra gondoltam sajnálom. -szorosan ölelt magához ami nagyon jól esett ezért egy pár könnycseppet hullattam de amint eltólt magától gyorsan letöröltem őket majd próbáltam mosolyogni rá.

-Nincsen baj...

-Ahh baby~ ne mosolyogj így. Tudom hogy nincsen rendben semmi. Gyere. -Hyunjin megfogta a kezemet és óvatosan húzni kezdett engem. Bevezetett a 12/A terembe ahol sosincs senki. Ha valami problémánk van mindig itt beszéljük meg. Becsukta az ajtót majd a derekamra fogott és felültetett az egyik asztalra ő pedig a lábaim közé állt.

-Lixie...úgy sajnálom. Olyan rosszul érzem magamat... -mondta a szemeimbe nézve.

-Mi? Én...tudom hogy azt szeretnéd hogy...hogy ne kelljen titkolnunk az iskolában de tudod én...

-Hé hé! Én nem erre gondoltam. Addig titkoljuk ameddig nem állsz készen rá hogy felvállald. És én sem szeretném hogy esetleg bántsanak ez miatt...még itt is. -Hyunjin lassan közeledett hozzám miközben az ajkaimat nézte. -Megfoglak csókolni...

Mondta majd óvatosan hajólt ajkaimra majd lassan ízlelgetni kezdte azt. Imádom benne hogy tekintettel van arra hogy nekem ez nehéz mert félek az érintésektől. Már lassan 1 éve titkoljuk hogy együtt vagyunk mégsem szólt egyszer sem hogy ő el akarja mondani. Vár rám már egy éve ami nagyon sokat jelent nekem ám félek hogy ez miatt elfog egyszer hagyni engem. Elvált tőlem majd mosolyogva nézett rám.

-Szerintem Changbin és Seungmin sejtik hogy valami van köztünk.

-Miből gondolod? -kérdeztem értetlenül ő pedig csak a hátam mögé mutatott. A leghátsó padban ott ült Changbin és Minmin akik mosolyogva néztek minket. Én teljesen zavarba jöttem és elkezdtem pánikolni hogy mivan ha elitélnek és mivan ha ez miatt megutálják Hyunjint. Elkezdtem láthatóan gyorsan venni a levegőt és kimelegedtem ezért ijedten néztem Hyunjinre aki rögtön magához ölelt.
-Na~ semmi baj nincsen. Nyugodj meg. -hallottam hogy a két másik személy mellénk jöttek de én nem mertem kinyitni a szemeimet csak szorosabban kezdtem ölelni magamhoz Hyunjint.

-Felix. -szólított meg Changbin ami miatt összerezzentem. -Hé. Nincsen baj ezzel Lix. Mi elfogadunk titeket mert a barátaitok vagyunk. Nem fog változtatni semmin az hogy szeretitek egymást. -mondta én pedig óvatosan eltóltam magamtól Hyunjint majd leugrottam a padról és Changbin karjaiba vetettem magamat.

-Köszönöm Binnie. Nagyon sokat jelent ez nekem.

-Tudom Lixie. Tudom.

Vége