Han Jisung pov
Reggel megint arra keltem hogy anyukám ijedten ébreszget engem. Ujra sírva aludtam el és sírva keltem. Ez megy már lassan három hete. Az a nap óta nem érzem azt hogy érdemes lenne felkelnem. Tudom hogy túl kéne lépnem rajta de nem megy. Fáj hogy összejött egy fiúval úgy hogy tudta én halálosan szerelmes vagyok belé.
Az iskolában unottan sétálgattam a termünk felé mikor valaki nekem ugrott így elestünk és a földön kötöttünk ki.
-Áh bocsi Hannie! -Felix miután leszállt rólam segített felkelni a padlórol majd a kezemet megfogva szomorúan nézett rám. -Hannie véletlen volt tényleg. Hyunjin már megint kergetett engem és nem néztem előre. Sajnálom.
-Lix nincsen semmi baj. Hyunjint pedig majd megütöm azért mert nem hagy téged békén. -mindketten kuncogtunk erre a kijelentésemre majd Felix elköszönt tőlem mert becsöngettek.
Az óra unalmas volt. Addig míg egy késő diák be nem jött az órára. Igen ő volt Lee Minho. Ő életem szerelme és egyben a volt legjobb barátom aki hátbaszúrt engem. Miatta sírok minden este és miatta lettem antiszociális. Az összes barátommal bunkó voltam akaratomon kívül így ők ugy döntöttek hogy hagynak engem most egy kicsit. Persze beszélgetünk néha-néha de nem járunk már össze.
Miután Minhot a tanár leszídta mert késett ő leült elém. Nem tudtam figyelni az órára mert csak azzal tudtam foglalkozni hogy Minho hogyan mosolyog a párjára. Fogták egymás kezét és néha pedig Minho adott a pasijának egy-egy puszit. Már a sírás határán voltam és az sem segített az állapotomon hogy éreztem Lee illatát amit mindig is imádtam csak úgy mint az illat tulajdonosát.
Amint vége volt az órának rögtön a mostóba futottam és magamra zártam az egyik fülkét majd sírni kezdtem. Utáltam magamat azért mert szerettem őt pedig mélyen tudtam hogy nem magamat kéne utálnom és bántanom ez miatt. Mert igen bántottam magamat rendszeresen azért mert egy szerencsétlen vagyok akit senki nem tud szeretni főleg nem ő. Erre a gondolatra jobban kezdtek folyni a könnyeim ezért döntöttem úgy hogy most is meg fogom tenni. A kukából szedtem ki egy üvegszilánkot amivel húztam pár csíkot a karomon. Fájt és égetett de jó érzés volt látni és érezni azt hogy a karomból folyik a vér. Tudtam hogy most könnyebben elfertözödhet mivel valószínűleg a szilánk koszos volt kitudja mitől. Tudtam hogy nem vagyok egyedül a mostóban de ez jelenleg nem érdekelt. Lány hangot hallottam ami nem lepett meg mert szokták azt csinálni hogyha sürgős dolguk van akkor átjönnek a fiúkhoz de ez minket nem zavart soha.
-Ömh... Bocsi de jól vagy? Nem tudom ki van bent de csak érdeklődünk hogy jol vagy-e? -Tudtam hogy nekem mondják és hogy látják a lecsöpögő véremet. -esetleg megsérültél? Vagy bántottak téged?
-Nem. Nem bántottak. -a hangom erőtlenül csengett ami miatt valószínűleg jobban megijedtek.
-Ha nem bántottak akkor miért vérzel? Nincs tanár itt. Elmondhatod hogy ki bántott. -a lány hangja nagxon kedvesnek tűnt de hallottam hogy valakik olyanokat mondanak halkan hogy biztos egy lúzer akit kipécézteg.
-Én.
-Tessék?
-Én voltam. Én... bántottam magamat. halottam hogy nyitódik egy ajtó szoval gondoltam valaki kiment vagy bejött de ez sem érdekelt csak a lány hangjára tudtam figyelni de azt is nehezen mert kezdett minden elsötétülni és a hallásom is rosszabbodott.
-Mi a neved?
-Jisung
-Han Jisung ugye? Kérlek figyelj rám. Nincs semmi baj azzal hogyha prblémáid vannak én szivesen meghalgatlak és még sokan mások is. De arra kérlek hogy most valamivel próbáld meg el állítani a vérzést.
-Miért tenném? Minek éljek? Szeret egyáltalán valaki? Hát ez az hogy nem... Senki nem szeret vagy azért mert meleg vagyok vagy mert...
-Hé! Figyelj ide Han Jisung! Nincsen semmi baj azzal ha meleg vagy. Én leszbikus vagyok és nem érdekel mások véleménye. Ne bánsd magad azért mert mások köcsögök és nem képesek elfogadni. Foglalkozz azokkal akik szeretnek téged és akiket te szeretsz. -Erre nem valaszoltam mert már semmi erőm nem volt. Egy kisebbet ugrottam mikor egy hangos ajtó csapódást hallottam majd egy ismerősen csengő ideges hangott.
-Hol a picsában van?! -az ajtó előttem kicsapódótt majd életem szerelmét láttam meg aki ijedten nézett rám majd a vérző kezemre. Minho legugolt elém és egy pólóval próbálta elállítani a vérzést.
-M..minho.
-Ne most Jisung. Mi a faszért csináltad ezt magaddal?!
-Mert...azért mert..szeretlek. -Lee rámnézett de nem tudott reagálni semmit mert két mentős lépett be a helyiségbe valamit mondtak de nem hallottam mert minden elsötétült.
