•SKZ one shot's 1•

97. Minsung 2|Sosem voltunk testvérek.

- Lia vagyok.

- Jisung. - A lány egy nagy mosollyal az arcán hümmög majd elsiet valamerre. - Gyereked esetleg nincsen? - Nézek Minhora aki csak felvonja a szemöldökét.

- Mi a bajod?

- Semmi. - Rázom a fejemet majd becsuknám az új szobám ajtaját de Minho nem engedi.

- Mi nem tetszik Jisung? - Kérdezi miközben beljebb jön a szobába.

- Minden remek.

- Nekem sosem tudtál hazudni. - Sóhajt miközben leül az ágy szélére. - Megbántad hogy eljöttél?

- Nem. Semmi problémám nincsen Minho. - Ülök le mellé. - Csak fáradt vagyok. - Hajtom a fejemet a vállára. - Van gyereked? - Kérdezek rá egy pár perc múlva amin Minho kuncog.

- Miért félsz attól hogy lesz gyerekem?

- Lesz gyereked? - Nézek rá nagy hitetlen szemekkel amin Minho kuncog.

- Nem lesz de úgy mondod mintha ettől félnél.

- Félek ettől. - Hajtom vissza a fejemet a vállára. - Van egy barátnőd Minho.

- És?

- Bármikor apuka lehetsz.

- Semmit nem változtál. - Kuncog miközben magához ölel. - Ugyanolyan vagy mint régen.

- És ez jó? - Kérdezem értetlenül.

- Nem kell félned attól hogy gyerekem lesz. Lia nem lehet terhes én pedig nem éppen vagyok olyan ember aki apának való lenne.

- De szeretnél apuka lenni?

- Hagyjuk ezt a témát. - Tól el magától hogy rám tudjon nézni. - Mesélj az elmúlt három évedről.

- Inkább ne. - Rázom a fejemet. - El szeretném felejteni az otthoni dolgokat legalább csak egy kis időre. - Minho hümmög majd magamra hagy mondván hogy pakoljak ki mindent amit magammal hoztam.

Nem volt rossz Minhoval és Liaval élni de meguntam a monoton életemet - egy hét után - ezért elmentem megnézni a várost. Koreában maradtunk pedig azt hittem hogy Minho három év alatt már egy másik országba ment de szerencsére nem. A város ezen része szép volt és modernebb mint ahol eddig éltem.

Nem emlékszem pontosan hogy kettő vagy három hét elteltével de kezdtem rosszul érezni magamat otthon. Ennek az oka pedig Minho és Lia volt. Szerelmesek ezt kár tagadni. Nem lenne bajom azzal hogy együtt vannak de bevallom nem valami kellemes őket hallgatni az éjszaka. Tudom hogy nekem kell alkalmazkodnom hozzájuk de lehetnének egy kicsit tekintettel rám.

Az egyik este viszont megijedtem saját magamtól. Nem szeretek ilyesmikről így beszélni de sajnos ezt nem tudom másképpen megfogalmazni... Felizgultam rájuk.

- Hová mész? - Kérdezem Minhot mikor meglátom hogy éppen veszi fel a cipőjét.

- Csak boltba.

- Menjek veled? - Megrázza a fejét. - Gyors leszek. - Küld felém egy mosolyt majd kilép az ajtón. Tudom hogy nem oda mész Lee Minho. Azt hiszed hogy csak én nem tudok hazudni neked de az igazság az hogy te sem tudsz hazudni nekem.

Felkaptam magamra a cipőmet és Minho után mentem. Szerencsére gyalog ment és nem autóval így könnyen tudtam követni őt egészen egy hosszú utcába. Olyan volt mint egy sikátor de közben pedig annyi ember volt itt mint az utcákon.