•SKZ one shot's 1•

20. Minsung | Vallomás

-Kibaszottúl szeretlek Han Jisung! És ezen nem változtat semmi! Szeretem a mosolyodat, szeretem a nevetésedet, szeretem azt mikor zavarba jössz és hozzám bújsz, szeretem azt mikor valamibe nagyon bele éled magadat és felhőtlen boldogsággal beszélsz arról. Szeretlek téged a kis hibáiddal együtt amiket én nem veszek észre mert nekem te tökéletes vagy. Egy olyan fiú után sírsz aki meg sem érdemel téged. Azt hiszed hogy ha ő nem szeret téged akkor már nincs miért élned! Azt mondod hogy téged nem szeret senki de nem veszed észre hogy én már 3 éve futok utánad. Melletted vagyok mert szeretlek! Nem veszed észre hogy mennyire szeretlek Jisung! Egyszer is megfordult valaha a fejedben hogy én mit érzek? Beszélsz itt a szar szerelmi életedről meg arról hogy senki sem szeret téged de arra nem gondolsz hogy ezzel engem is bántasz. Azt érezteted velem hogy egy szar barát vagyok és hogy nem tudok neked megadni mindent. Nem tudok neked olyan szeretetet adni amire te vágysz és ez rohadtul aggaszt. Sajnálom hogy ennyire egy szar barát vagyok! Sajnálom hogy élek de azt nem sajnálom hogy szeretlek! Ha kell elmondom minden egyes nap hogy mennyire szeretlek csak azért hogy megérsd hogy én mindig melletted leszek és sosem hagylak el még akkor sem ha te arra kérsz! -mondta sírva Minho majd a földre rogyott és tovább sírt. Han csak állt többenten ám az ő szemeiből is könnyek folytak. Fájt neki az hogy ennyi fájdalom volt barátjában és eddig ezt ő nem is tudta. Azt érezte hogy átverték őt hogy ő eddig nem is ismerte Minhot. Mintha egy teljesen másik ember gugólna előtte.

-Sajnálom...-csak ennyit tudott kimondani Han majd az idősebb mellé ült és szorosan átölelte. -Sajnálom Minho. Én vagyok a legrosszabb barát a világon! Igazad van. Nem is vettem észre hogy te mindig ott voltál nekem. Olyan embereket szerettem akiket nem kellett volna. Köszönöm hogy a sok hibám ellenére is mindig velem voltál. Köszönöm hogy szeretsz engem még akkor is hogyha egy paraszt vagyok és hogy szeretsz még annak ellenére is hogy én csak fájdalmat okoztam neked. -Minho erre felkapta a fejét majd szomorúan nézett Han-ra.

- Nem Jisung. Míg veled voltam azok voltak életem legeslegszebb évei. -Han megrázta a fejét majd letörőlte a könnyeit a saját és Minho arcáról is.

-Nem tudom hogy neked mennyire rossz lehetett az elmúlt pár év de igérem...igérem Minho hogy innentől kezdve sosem mozdulok el mellőled! Most én leszek az aki vigyáz rád és nem fordítva. Igérem hogy mostantól a legjobb fiúd leszek az életedben. Igérem...hogy mától fogva örökkön örökké szeretni foglak téged Minho. És tudom nekem ezek után nem szabadna kérnem tőled semmit de... lennél a párom Lee Minho? Tudom hogy ezt így...-Jisung nem tudta befejezni a mondatát mert Minho ráhajólt Han rózsaszín színben pompázó ajkaira. Az idősebb nem mozdította meg ajkait csak hozzá nyomta a másikéhoz. Viszont ez a kis puszi sokkal többet jelentett számukra mint azt hinnéd. Míg tartott a csók azt érezték hogy elmúlik az összes bajuk mintha abban a pár másodpercben megszűnne létezni a világ. Csak ők. Ketten. Együtt.