•SKZ one shot's 1•

77. Minsung | Nélküled nem érek semmit

- ... Igen és akkor a hyung elcsúszott! - Mesél Jeongin amin a többiek nevetnek. Egész nap itthon kell lennünk mivel nincsen semmi dolgunk ezért sztorizgatunk meg ilyenek. Mindenki jól érzi magát viszont Minho gyanúsan csendben van. Általában nem beszél sokat viszont a mai nap rettentően csöndes.

- Jól vagy? - Lépek be hozzá a konyhába mire hümmög. Rám sem néz csak háttal áll nekem és valamit csinál. - Biztos?

- Jah. - Mondja tömören.

- Szólj ha sze...

- Jól vagyok! - Vág a szavamba mire én meglepődve bólintok.

- Jolvan sajnálom. - Mondom majd visszamegyek a többiekhez.

- Minho most te jössz! - Mondja Felix mire Minho bólint majd leül a kanapéra.

- Az én történetem egy beteg fiúról szól. - Mondja halkan.

- Ugye nem vagy beteg!? - Néz rá aggódva Chan mire Minho megrázza a fejét.

- Ez a fiú nagyon beteg volt. Sőt már halálos állapotba került. Mindene fájt minden áldott nap de senkinek nem mondott semmit erről. Tudta hogy valami nincs rendben vele de nem akart még meghalni ezért nem szólt senkinek. Viszont az iskolában egyszer összeesett. - Mindenki csöndben hallgatja Minhot aki egy nem mindennapi mesét talált ma ki. Általában mindig valami vicceset mesélünk viszont Minho most megtörte a szokást. - A mentő vitte el a fiút. A családja nem aggódott annyira mivel azt hitték hogy csak egy rosszullét de az orvos elmondta hogy bizony a fiú rákos. A család nagyon szomorú volt ahogy a fiú is ugyanis az álma az volt hogy egyszer eljut az űrbe. Gyermeki álom volt de reménykedett hogy egyszer valóra válthatja. Telt az idő és a fiú csak egyre rosszabbul lett. Sokáig szenvedett majd az egyik nap sajnos az életét veszítette. - Jeongin a szájja elé kap míg Changbin szomorúan néz Minhora. - A fiú utolsó szava az volt hogy; Minnie... Az űrbe nem jutottam el de legalább a csillagokat láthatom mégha csak egy kis időre is. - Minho egy ideig csendben van majd elnéz rólunk. - Jövő héten lesz MinJu temetése. Szeretném ha eljönnétek. - Mondja halkan mire az egész banda megdöbben.

- Ugye ez csak egy rossz vicc? - Kérdezi Hyunjin könnyes szemekkel majd Minho mellé ül. - Sajnálom. - Mondja miközben Minho hátát kezdi el simogatni aki egy apró mosolyt küld mindenki felé csak felém nem.

- Semmi baj. - Mosolyog majd a síró Jeongin arcára simít. - Az öcsém rettentően szeretett titeket. Csak úgy megsúgom hogy Jeongin volt a kedvence. - Ezen kuncogunk mivel mindenki tudja hogy MinJu kedvence én voltam. Nagyon sokszor mondta hogy én vagyok a második testvére ugyanakkor a példaképe is.

Mivel nem bírtam könnyek nélkül inkább felszaladtam a szobába hogy ne lássák ahogy sírok. MinJu Minho kistestvére aki tíz éves volt. Mindenki testvére volt ugyanis nagyon aranyos fiú volt így eléggé rosszul érint mindenkit ez a hír.

Személy szerint én el sem hiszem ezt. Nagyon remélem hogy hamarosan Minho utánam jön és közli hogy ez csak egy rettentő szar vicc volt. Elmondja hogy MinJu hamarosan itt lesz és játszhatunk vele mint régen.

- Jis? - Lép be az ajtón Minho mire én megrázom a fejem. - Ne sírj már. - Mondja elcsukló hanggal. - Tudod hogy akkor én sem bírom ki könnyek nélkül. - Hümmögök majd Minho elé sétálok.

- Itt vagyok bébi. - Suttogom. - Melletted vagyok végig. - Minho hümmög majd magához ölel és ekkor hangosan felsír. Elkezdem a haját simogatni majd az arcára puszilok. - Semmi baj Minnie.

- Fáj. - Motyogja mire én bólintok.

- Tudom picim de nem tehetünk sajnos semmit. - Hümmög majd eltól magától.

- Menjünk le rendben? - Megtörli a szemeit majd egy hamis mosolyt erőltet magára mire én megrázom a fejem.

- Gyere. - Kezénél fogva az ágyhoz húzom de Minho megáll így engem is erre késztetve.

- Jeongin még mindig sír Jisung. Muszáj megvigasztalnom.

- Az isten szerelmére Lee Minho! - Nézek rá mérgesen amin ő meglepődik. - Nem érdekel Jeongin csak az hogy te jól legyél. - Mondom egyre halkabban. - Mindig ezt csinálod! Sosem figyelsz magadra és azt sem hagyod hogy én figyeljek rád. Miért nem tudsz velem lenni? Miért kell mindig eltávolodnod tőlem mikor valami baj történik? - Kérdezem feldúltan mire Minho sóhajt.

- Azért mert melletted elgyengülök. - Mondja halkan. - Ha te sírsz akkor én is sírok. Amikor veled vagyok úgy érzem hogy... csak nem akarom hogy gyengének lássatok! - Néz fel rám. - Azt akarom hogy rám tudjatok támaszkodni.

- Minho... - Kezdem el halkan. - A párod vagyok. Mellettem nem kell erősnek lenned. Azért vagyok itt hogy támogassalak és melletted legyek akkor is amikor rosszul vagy.

- Tudom de nem akarok gyenge lenni! - Mondja majd leül az ágyra így én is ezt teszem. - Meg kell hogy védjelek és...

- Ide figyelj. - Felemelem a fejét majd a szájjára puszilok. - Attól még hogy te vagy az idősebb nem azt jelenti hogy én nem tudok neked segíteni.

- Tudom.

- Hát akkor meg? - Mosolyodom el. - Három éve együtt vagyunk Minho... Mindenben segítettél nekem még akkor is ha én azt nem akartam. Te viszont nem hagyod hogy segítsek. Önző vagy mert kizársz az életedből.

- Ez azért túlzás.

- Csak egy picit. - Vonom meg a vállam. - Három év alatt kétszer láttalak sírni. Rosszul esik hogy még nekem sem vagy hajlandó megnyílni.

- Azért mert... - Elgondolkozik majd a combomra simít. - Sajnálom Jisung. - Megrázom a fejemet mikor könnyes szemekkel néz rám majd magamhoz ölelem. - Nem akarom hogy gyengének láss.

- Jaj Minnie. - Sóhajtok fáradtan. - Nekem te vagy a legerősebb ember a világon. Ha a tagok előtt igen de legalább előttem ne titkold el az érzéseidet kérlek. - Simogatni kezdem a fejét néha pedig egy puszit nyomok a hajába. - Szeretlek bébi.

- Én is szeretlek. - Motyogja halkan majd a nyakamba csókol. - Akarlak.

- Mi? - Nézek rá meglepődve.

- Mármint nem úgy! - Eltávolodik tőlem hogy rám tudjon nézni. - Senki mást nem akarok csak téged. Itt maradnál velem Jisung? - Kérdezi könnyes szemekkel mire én bólintok.

- Hát persze Minnie. - Elfekszünk az ágyon Minho pedig rögtön magához ölel. Az arcát kezdem el simogatni majd egy puszit nyomok a szájjára. - Tudom ez nagyon hülye kérdés de azért jól vagy? - Hümmög majd felnéz rám.

- Szeretlek Jisung. - Suttogja az ajkaimra amin én elmosolyodom.

- Én is szeretlek téged Minnie. - Egy apró mosollyal az arcán hajól az ajkaimra majd lassan kezd el csókolni. - Szeretnéd csinálni? - Kérdezem halkan mire Minho bólint. - Biztos?

- Igen. - Hümmögök majd engedem hogy felém másszon. - Sajnálom ha durva leszek.

- Dehogy! - Mosolygok. - Nyugodtan vezetsd le a feszültséget.

- Te sose hagyj el Jisung. - Suttogja a fülembe majd a nyakamba csókol. - Te vagy az életem. Nélküled nem érné meg az hogy élek.

- Jaj Minho. - Eltólom magamtól. - Ne mondj ilyeneket. Sosem hagylak el téged. Életem végéig veled maradok.

- Remélem én halok meg először mert nélküled nem tudok élni.

- Bolond. - Mondanám neki hogy nem muszáj szexelnünk de Minho erőszakosan az ajkaimra csókol miközben kicsatolja a nadrágomat...

★Vége★