51. Minsung 2 | Táncos az ölemben

444 48 0
                                    

-Jisung! Gyere! -int nekem messziről Jia mire én remegni kezdek.

-Nekem ez nem fog menni. -kezdek el pánikolni. -Chan kérlek mond azt hogy kitört a bokám.

-Indulj már Jisung. -kezd el lökdösni Chan. -Ezzel csak jobban magadra hívod a figyelmet. Menj már! -válaszolni nem tudok mert egy fiú a kezemre fogva kezd el húzni a színpad felé. -Hajrá! -kiabálja még utánam de látni már nem látom őt mert a sok ember között elveszett.

-E-engedj el. -nézek a fiúra aki a színpad mögé húz ahol a többiek is vannak.

-Ügyes leszel! -szalad el mellettem Jia mire én kérlelve nézek rá.

-Ugye nem felejtetted el a koreográfiát? -kérdezi a fiú mire én még jobban elkezdek remegni. A koreó! Mivan ha elfelejtem? Jézusom haza akarok menni. Miért jöttem én ide? Mit gondoltam?! -Nyugi. -zökkent vissza a fiú. -Csak légy nyugodt és ne foglalkozz másokkal.

-Lehetetlent kérsz tőlem. -nézek rá egy másodpercre.

-Ha elakadsz valahol csak rögtönözz. Ha nem megy akkor meg majd segítek. -erre én rákapom idegesen a tekintetem.

-Hogyan tudnál segíteni? -kérdezem felháborodva mert azt sem tudom hogy ki ő és így is ideges vagyok nem hogy még foglalkozzak vele is.

-Majd mondom hogy mit csinálj.

-Hogyan? -erre ő értetlenül néz rám.

-Miaz hogy hogyan? Majd elmondom neked.

-Mivan? É-én... -világosodom fel. -én neked fogok táncolni? -nézek rá sokkolódva mire ő bólint. -De te nem vagy öreg.

-Hah! -mosolyodik el. -Senki nem öregeknek fog táncolni. Azt hittem már Jia leszokott erről a poénról.

-Szóval akkor az sem igaz hogy nem fognak ránk figyelni? -kérdezem reménytelenül.

-Az igaz. Senki nem fog figyelni ránk csak miután letáncoltunk mindent.

-Miaz hogy táncoltunk? Te is fogsz? -erre felsóhajt.

-Magadra figyelj ne rám. -szorítja meg a kezemet. -Ügyes leszel... mert segítek. -erre cinikusan felnevetek.

-Persze. Csak azért leszek jó mert te itt vagy. Azt sem tudom ki vagy és nem is érdekel. -mondom mérgesen amin ő nevetni kezd. -Inkább táncolnék egy öregnek mint neked.

-Szeretném ha elmondanád hogy úgyan így gondolod-e majd a tánc után. -erre csak megforgatom a szemeimet. -És elmondom hogy az sem igaz hogy nem fogok hozzád érni. -erre én ijedten nézek rá.

-Ne merj hozzám érni!

-Ha nem érek hozzád az azt jelenti hogy nem tetszik amit csinálsz. -erre bólintok. -Nem foglak megtapogatni nyugi... csak ha nagyon jó leszel. -teszi még hozzá amin elmosolyodom. -Nézz már rám. -fordítja maga felé a fejemet így szemébe nézek. Mogyoró barna szemei csak úgy csillognak miközben felvedezi arcom minden szegletét. Nekem halvány pír önti el az arcomat mikor államról arcomra simít. Ez miatt pedig megszakítom a szemkontaktust. -Ha nem tudsz a szemembe nézni miközben táncolsz az garantáltan mínusz pontot jelent.

-Direkt baszakszól velem? Látod hogy milyen ideges vagyok így is de te még direkt ráteszel egy lapáttal! -mondom haragosan.

-Én csak felkészítelek mindenre. Jobban örülnél ha a tánc közben szembesülnél mindennel?

-Nem. -nézek el róla. -De ne szólj hozzám.

-Ez egy lehetetlen kérés. -ekkor meghalljuk a mi zenénk dallamát mire én még jobban ideges lettem. Főleg akkor mikor a mellettem álló a fülemhez hajólt. -Ne félj hozzám érni. -mondja mire engem kiráz a hideg.

•SKZ one shot's 1•Where stories live. Discover now