•SKZ one shot's 1•

89. Minsung 1| Christmas present !16+!

Karácsony van. A szeretet ünnepe... blah blah blah! Nem szeretem a karácsonyt mert az egész egy nagy átverés. A gyerekeknek hazudnak, a család minden tagja pedig ezen a napon eljátsza hogy mennyire szeretik egymást miközben a többi napon megy a folyamatos veszekedés.

Sok a feszkó azért mert mindenki a legjobb arcát akarja mutatni a családnak vagy éppen azért mert a bejgli nem jól sikerült. Ajándékot veszünk egymásnak mert kötelező. Az emberek ilyenkor pedig rájönnek hogy igazából rohadtul nem ismerik a családjukat. A gyerekeknek drága ajándékot vesznek a felnőttek pedig egy bögrére is azt mondják:

- Jajj! Pont ezt akartam megvenni! Honnan tudtad hogy ezt szeretném?

Bele hazudunk egymás arcába és eljátszuk hogy tetszik a sok kacat amit vettek nekünk.

Sajnos viszont az én családom nagyon komolyan veszi a karácsonyt. A szüleim már Szenteste előtt három nappal elkezdenek főzni és sütni míg a nővérem mindenkinek megveszi az ajándékot. Anya hisztisen csapkod és kiabál apára - aki ugyanúgy kiabál - ha éppen valami nem úgy sikeredik ahogy ők akarják. És hogy én mit csinálok? Díszítem a fát. Sosem veszem komolyan így néha - mindig - eléggé furán néz ki de senki nem szólja meg mert örülnek már annak is hogy legalább ezt megcsinálom.

Szenteste előtti napon átjön a bátyjám és a családja - felesége, gyereke - ám néha van amikor egy barátja is jön. Minhonak hívják és őt igazán bírom. Nem karácsony örült de nem is szarja le úgy mint én. Amikor velünk tölti a karácsonyt; ő ad energiát és ő mosolyogtat meg még akkor is amikor éppen nagyon a padlón vagyok. Nem sokkal idősebb nálam - csak kemény négy évvel - mégis nagyon jól megért engem. Nem itélkezik még akkor sem ha tényleg valami kiakasztót mondok.

Idén viszont a család megbeszélte hogy az ajándékozás ne úgy legyen ahogyan eddig. Ne drága ajándékok legyenek. Ennek csak annyi az oka hogy a bátyjám és a felesége most fizette be egy elmaradásukat így sajnos nem maradt sok pénzük. Persze a család rendes volt és megértette a nehéz helyzetüket így ezzel nem volt probléma.

Igazából én nagyon örülök annak hogy ez az ajándékozás most így alakult. Nem szeretek ajándékot kapni mert nem tudom hogy hogyan kell rá reagálni. Zavaró hogy mindenki azt nézi hogy mit fogok mondani az ajándékra meg ilyesmik. Ezért utálom azt amikor ajándékot kapok. Szerencsére viszont a szüleim mindig megkérdezik hogy mit szeretnénk így nincsen az hogy izgulnom kell a reakcióm miatt.

Hisztisen nyüszítek fel amikor nem érem fel a fa tetejét hogy feltegyem a díszt rá. Persze ez is anyámék hibája mivel nekik három méteres fa kell ami már lassan átszakítja a tetőt is de nem baj!

- Ezzel mindig megszenvedsz. - Simít a derekamra majd felteszi a csúcsdíszt.

- Köszi. - Sóhajtok majd megfordulok így szemben állok Minhoval. Wow! Más a haja!

- Miaz? - Néz rám mosolyogva mivel én még mindig őt bámulom.

- Miért lila a hajad? - Túrok bele a tincseibe amin Minho kuncog.

- Nem tetszik?

- De igen. - Engedem el. - Jól áll csak meglepődtem.

- Köszönöm. - Hümmögök.

- Hogy-hogy itt vagy már most? - Kerülöm ki őt - ezzel kiszakadva a karjai közül - majd elkezdem elpakolni a díszeket amik nem kellettek.

- Miaz hogy már most? - Néz értetlenül. - Késve jöttem.

- Csak egy nappal később jöttél. Igazából nem késtél olyan sokat. - Kuncogok ahogy Minho is ezt teszi.

- Tegnap kimentem a temetőbe. - Ad választ végül a kérdésemre.