•SKZ one shot's 1•

41. Minsung | Első látásra szerelem

Úgy néztem a gumicukor zacskóját mintha annyira érdekelne hogy mi van az édességben. Rettentően unatkoztam miközben a bolt előtt várakoztam.

Már javában esteledett ami nekem nagyon nem volt az inyemre. Utáltam egyedül lenni éjszaka. Féltem hogy valami bajom esik -ugyan megtudnám magamat védeni- de mindig azt éreztem hogy valaki néz engem.

Mindig mikor megláttam egy lassuló autót -mely' a közelemben volt- elkapott egy fura érzés. Megijedtem hogy mi van ha most jöttek el értem?

Sokan voltak még a boltban és a' körül de nem tagadom minden egyes embertől féltem.

De akkor miért nem megyek haza? Nos azért mert találkozóm lett volna egy fiúval de lekoptatott azzal a mondattal;

-Bocs haver de ronda vagy.

Tudom hogy nem kellene érdekelnie hogy mit mond egy patkány képű de sajnos mindenki véleményét nagyon a szívemre veszem. És a legjobbat még el sem mondtam! Itt hagyott a fiú úgy hogy én teljesen másik városba utaztam azért hogy találkozzak vele. Így azt sem tudom hogy hol vagyok. Fasza nem?

-Szép fiú! -füttyentett valaki mire oda néztem. Nem csalódtam ugyanis engem nézett egy hat fős csapat. Ketten nagyon méregettek engem de próbáltam nem foglalkozni velük ám ez nem ment annyira könnyen.

-Na~ cica! Gyere ide. -mondta egy másik mire megforgattam a szemeimet. -Szereted ha keményen megdugnak? Csak mert én megtenném. -ezen mindegyik kis gyökér nevetni kezd mire én oda fordulok és bemutatok nekik. Mondtak volna valamit de egy idegen fiú elém állt és ráfogott a középső ujjamra. Ijedten kaptam rá a tekintetem mire ő közel hajólt hozzám.

-Ha ilyen szemtelen leszel továbbra is akkor kénytelen leszek megbüntetni. -kacsintott rám majd még közelebb jött hozzám. Erre én felálltam a korlátról -amin eddig ültem- ezzel viszont annyit értem el hogy a fiú még közelebb került hozzám. A fülemhez hajólt majd belesúgta; -sajnálom és ne ijedj meg. -erre értetlenül nézek rá de mindent megértek mikor lassan ajkaimra hajólt.

Ki kerekedtek a szemeim de nem tartott sokáig mert a fiú a csípőmbe markólt mire én lehunytam a szemeimet. Nem mozgatta az ajkait én pedig túl félénk voltam ahhoz hogy ilyet tegyek ezért csak álltam ott. Elhajólt tőlem majd mosolyogva ölelt magához.

-Ölelj már vissza. -mondja halkan mire én óvatosan és bátortalanul öleltem magamhoz. Kellemes volt az ölelése.

A fejét bele temette a nyakamba így éreztem mindegy egyes levegő vételét ami csiklandozta a nyakamat. Kezei a derekamat ölelték míg nekem a nyaka körül voltak a kezeim.

Távolabb hajólt annyira hogy a szemembe tudjon nézni majd így szólt;

-Ah babám. -rázza meg a fejét -későre jár már. Gyorsan menj haza. -mondta majd adott még egy puszit a számra -ami miatt fülig pirultam- majd ment volna el de én még gyorsan a keze után kaptam. Érdeklődve nézett rám ahogy az a hat fiú is akik még mindig néztek minket.

-Ömh... Minho? -kérdezem mire az előttem álló meglepetten néz rám. Gondolom azért mert eltaláltam a nevét. Amit viszont a nyakában lógó „igazolványról" lestem le. -Mi lenne ha... ha ma nálad aludnék? -erre Minho furán néz majd megfogja a kezemet.

-Rendben. Sok tervem van még veled. -kacsint rám majd a kezemnél fogva elkezd húzni valamerre.
Nem tudom hogy meddig vagy hova sétáltunk kéz a kézben de egy idő után Minho elhúzta a kezét majd elém állt.
-Bocsi az előbbit.

-Semmi baj. Kihúztál egy szar helyzetből amit nagyon köszönök.

-Semmiség. Nos... örülök hogy csókolóztam veled de mostmár mennem kell. Vigyázz magadra. Szia! -hátat fordított nekem majd el is sétált volna ha nem kapok megint a keze után.