- Ezt ne úgy értsd hogy nem vagy elég. Én nagyon élvezem amit csinálsz velem de többet szeretnék. Szeretnélek érezni téged és szeretném ha mindenki tudná hogy az enyém vagy. Persze csak akkor ha megengeded hogy az enyém legyél.
-Most... akkor te... sz-szerelmet vallottál?
-Hogy mi!? -néz rám undorodva. -hogy gondolhatsz ilyet? -lenézően mondja a szemembe ami miatt én a földalá ásnám magamat. Hogy gondolhattam ilyesmit? Még hogy Lee Minho szerelmes belém? Még viccnek is rossz. -melegnek nézel engem? Én nem vagyok az... mint te.
-Igen? -nézek rá mérgesen.
-Igen. Nem vonzódom a fiúkhoz.
-Persze. Akkor még is miért nem egy lányt szoptattál le ez idáig? Akkor miért mindig engem kértél meg arra hogy segítsek rajtad? Tudod... nem értem hogy ha nem tetszenek a fiúk akkor miért az én számban élveztél el mindig? Miért mondtál olyanokat hogy imádsz engem és miért kéred hogy alád feküdjek? Lánynak tűnök vagy mi? Nem értelek Lee Minho. Nem tudom hogy mit érzel meg mit nem de én ezt nem akarom folytatni. Kibaszottúl megszerettelek és én ezt már nem bírom. Elhiteted velem hogy van esély arra hogy viszont szeress erre benyögsz egy ilyet. Köszi de én ebből nem kérek tőbbet. -mondandóm végén mennék ki a mosdóból de Minho visszaránt majd neki lök a falnak.
-Kurvára szeretlek. -jelenti ki Minho majd rögtön az ajkaimra is hajól. Én meglepődve nézem a csukott szemeit majd én is lehunyom a sajátjaimat. Lassan viszonzom a csókját mire Minho felkap az ölébe majd be visz egy fülkébe.
-M-Minho... -lihegem neki mikor elvál. tőlem.
-Shh~ nem foglak megrontani.
-De! Minho csinálj valamit.
(...)
Minho szobájában. Miután elszöktek a suliból.
-Ahh bhaszki! -nyögök fel mikor Minho belém vezeti a nagy méretét.
-Sajnálom picim. -néz aggódva de látom az arcán hogy kibaszottúl élvezi.
-Nem bajh. Mozogj khérlek.
-Még nem. -nem válaszolok csak megemelem a csípőmet így mind a kettőnkből kicsalva egy nyögést. -Sungh... neh akard hogy keményh legyek veled. -néz rám szigorúan de én tovább mozgatom a csípőmet -már amennyire tudom a hátamon fekve- Minho erre rámarkól mind a két kezével a derekamra majd erősen mozogni kezd bennem.
Eszméletlen gyorsan mozog bennem ami miatt én folyamatosan csak nyögdécselek. Az az érzés amit ez az ember nyújt... Fenomenális! Ez lett az új kedvenc érzésem.
És az ahogy Minho meztelenül támaszkodik felettem miközben engem tömköd. Ez a látvany az amit soha nem fogok elfelejteni.
Mivel nekem ez az első alkalmam így én a kelleténél gyorsabban mentem el.
-S-sajnálom. -mondom ki nehezen ezt az egy szót.
-Ahh! Jisung imáhdlak! -élvez belém Minho ami nagyon jó érzés volt. Fáradtan húzódik ki belőlem majd dől a mellkasomra.
-Ez... n-nagyon tetszett. Köszönöm. -végig simítok a hátán ami miatt Minhot kirázza a hideg. Milyen kis édes.
-Én tartozom köszönettel. Nagyon rég óta vartam már erre. Nem tudod elhinni hogy most milyen boldoggá tettél. Egyszerűen nem akarlak elengedni. Teljesen beléd szerettem... -néz rám piroskás arcal. Egy apró puszit hintek ajkaira majd lassan ízlelgetni kezdem így átformálva egy csókká.
Vége
•Tudom hogy nagyon kis rövid rész lett de már nagyon fáradt vagyok•
