•SKZ one shot's 1•

70. Minsung 1| Nem ismer mégis alám feküdt !18+!

❗Egy nagyon hosszú rész + bl sz$x.❗

Ma van az első napom.
Ma költözök be a koliba.
Ma fogok találkozni a szobatársaimmal.
Ma fognak összetőrni ismét.
És ma anyám újra egy „kedves" mondattal hagyott a koli előtt.

„-Örülök hogy elhúztál otthonról. Remélem végre jól megkúrják a meleg seggedet."

Nem kéne hogy meghasson de egyszerűen úgy fáj. Szavai miatt pedig bekönnyezve megyek fel az emeletre. Szemeimet megtörőltem majd alig hallhatóan de bekopogtam a szobába.

-Igen!? -kiabál ki egy nő mire összerezzenek. Nem jó szobához jöttem? Esetleg elnéztem a számot? De hát... ez az a szoba. 12.34... 12.35 hát ez bizony nem az én szobám! -Segíthetek? -kérdezi a lány mikor kinyitja az ajtót.

-S-sajnálom de elnéztem a szobám számát. -mondom pirongva amin a lány nevetni kezd.

-Ne szégyeld hogy hozzá jöttél. -összezavarodva nézek rá aki egy hirtelen mozdulattal beránt a szobába. -Szívem! -kiabálja el magát ami miatt én megijedek. -Ne haragudj. Gyere csak beljebb. -fogja meg a kezem. -Azt pedig tedd le. -mutat a böröndömre meg a táskákra.

-Már magadban is beszélsz? -kérdezi egy férfi mire hátranézek magam mögé ahogy a lány is.

-Képzeld el Hyunjin; nem. -mondja gúnyosan majd idegesen rángatva maga után húz be egy kis szobába. -Szívem~ -mondja angyali hangon majd kéri hogy maradjak itt egy percre. Ő bekukucskált egy függöny mögé majd visszajött hozzám. -Na gyere. -húz be a függöny mögé ahol egy nagy két személyes ágy van rajta egy félmeztelen fiúval.

-Ez meg ki? -kérdezi felvont szemöldökkel mikor én elkezdek köhögni a cigi szag miatt.

-Hozzád jött. -mondja értetlenül a lány.

-Biztos hogy nem mivel még senkivel nem beszéltem rajtatok kívül. -kiül az ágy szélére majd onnan kezd el méregetni engem.

-Ez engem már nem érdekel. Te dolgod. -megy ki a lány de még annyit visszakiabál; -Ne legyetek hangosak. -én félve nézek a lila hajú fiúra aki majd' fel fal a szemeivel.

-Szűz vagy még? -kérdezi majd az ölébe húz.

-Áh! -sikitok fel mikor hanyatt dől az ágyon majd ágyékára ültet.

-Szóval az vagy. -néz fel rám mosolyogva. -Mi a neved bogyóka?

-É-én... te ki vagy!? -lököm le a kezét mikor fenekemre simít.

-Mivan?! -néz rám értetlenül. -Miaz hogy ki vagyok? Te nem ismersz?

-Honnan kéne ismernelek? Még csak most érkeztem ide. Azt sem tudom hol vagyok! -rivalok rá majd leszállok róla. -Kérlek mond meg hogy hol tudok kimenni. -nézek körbe a szobában mivel rohadtul nem lehet kiigazodni itt.

-Te elsős vagy? -erre én bólintok majd érdeklődve várom hogy mutassa a kijáratot de nem ezt teszi hanem elém áll majd derekamra fog. -Tényleg nem tudod ki vagyok?

-Nem? -erre ő meglepődve néz rám. -Elengednél? -kérem meg mikor közelebb von magához.

-Sajnálom de nem. -nagy szemekkel nézek rá mire ő elmosolyodik. -Felkeltettél bennem valamit azzal hogy nem ismersz.

-Valószínűleg nem csak én vagyok az egyetlen mivel több új diák is jött ide velem együtt.

-És rajtad kívül mindegyik tudta hogy ki vagyok. -mondja büszkén mire én megforgatom a szemeimet. -Ezt ne csináld. -szól rám így rá nézek.