Körülbelül olyan éjfél körül értünk haza ami miatt Chan jól le is cseszett minket majd azt mondta hogy húzzunk aludni. Gyorsan elmentünk tusolni majd én Jisung szobájába mentem de nem találtam ott a barna hajút. Értetlenül néztem majd megkérdeztem Chant hogy hol van aki azt válaszolta hogy Changbinnál. Bementem az ő szobájukba és tényleg ott voltak. Changbin a hátán feküdt Jisung pedig félig rajta. Egy kicsit bevallom féltékeny lettem de nyilván nem haragudtam egyikre sem. Valahol sejtettem hogy ez lesz hiszen Jisung sosem tud egyedül elaludni így az este folyamán folyamatosan bebújik valaki mellé. Jelen esetben ez most nem én voltam.
- Hát te? - Néz rám értetlenül Hyunjin és Felix.
- Jöttem aludni. - Fekszem be közéjük.
- Miért? - Fintorodik el Hyunjin.
- Jisung Changbinnal alszik. - Válaszol helyettem Felix mire én bólintok.
- Nem tudsz egyedül aludni vagy mi? - Faggat tovább Hyunjin majd hitetlenkedve szól rám amikor én hátat fordítok neki és átölelem a kis szerelmét.
- Nyugi van már. - Sóhajt Felix majd befekszik közénk hogy Hyunjin mellett tudjon aludni.
- Szemed leveszed róla. - Húzza magához a szeplőst aki ezen kuncogni kezd. - Na gyere. - Int nekem hogy menjek hozzájuk közelebb amin én mosolygok.
- Aludjatok egymáson mert nem férek el. - Tólom arrébb Felixet Hyunjin felé.
- Ha egymáson alszunk akkor hamar ki leszel küldve a szobából. - Kuncog Hyunjin.
- Ha dugni akartok akkor inkább ébresszetek fel és magatokra hagylak. - Mondom komolyan. Még beszélgettünk egy kicsit aztán végül Felix elaludt így mi is megpróbáltunk aludni. Felix felém fordult így én elkezdtem nézni az arcát amit csak azért láttam mert halványan égett a szobában egy kis maci alakú lámpa. Néztem őket ahogyan együtt aludtak majd egy nagy sóhaj után elfeküdtem a hátamra viszont nem jött álom a szememre. Hiányzott Jisung és egyáltalán nem volt kedvem aludni nélküle. Kimásztam az ágyból majd Changbin és Chan szobájába mentem ahol Chan még ébren volt.
- Baj van? - Kérdezi halkan miután levette a fejéről a fejhallgatót.
- Miért nem alszol már? - Rázom a fejemet hitetlenkedve.
- Majd alszok ne aggódj. - Hazudik pedig tudja hogy tudom hogy úgysem fog aludni. - Te miért nem alszol? - Jisungék felé biccentek amin Chan kuncog. - Nem tudsz aludni nélküle?
- Jah valami olyasmi. - Sóhajtok majd Jisungot kezdem el nézni viszont nem látok belőle sokat.
- Gyere. Aludhatsz velem. - Mutat maga mellé mire én megrázom a fejemet. - Akkor meg feküdj be melléjük.
- Nem akarom felébreszteni de nem tudok aludni nélküle.
- Ez aranyos. - Kuncog majd vállat von. - Vidd el.
- Kénytelen leszek. - Állok az ágy mellé. Szerencsére Jisung fekszik kívül így könnyen feltudtam emelni menyasszony pózba. - Aludj. - Nézek Chanra aki csak mosolyogva bólint én pedig Jisunggal a kezemben megyek a szobánkba.
- Minho? - Néz rám félig még aludva mikor leteszem az ágyra.
- Semmi baj. Aludj még. - Fekszem be mellé majd szorosan magamhoz ölelem. Jisung is átölel ami után én adok a fejére egy apró puszit.
- Mikor értél haza? - Kérdezi álmosan miközben a mellkasomba bújik.
- Nem olyan későn.
- Hazudsz nekem? - Néz fel rám. - Tizenegy óráig vártam rád. Tudom hogy utána valamikor jöttél haza.
