•SKZ one shot's 1•

64. Minsung 2 | Ellenségből szerető !16+!

-Gyere édes. -csapok játékosan Sana fenekére aki nevetve ül fel mögém.

-Kész vagytok? -lép mellénk Chan mire én bólintok. -Óvatosan és ne veszekedjetek. -mutatok egy like jelet majd elindítom a motort.

-Kapaszkodj. -nézek hátra Sana-ra majd elindulok mögöttem pedig a többiek.

Kibaszott jó volt úgy vezetni hogy szétvetett az ideg de figyelnem kellett mert ült mögöttem egy lány. Minho járt az eszemben ami idegesített. Megint csodálhatom a hülye fejét. Nagyon fasza.

-Szia csajszi! -száll le mögülem Sana majd szalad a barátjához. -Vigyázz magadra Hannie. -ad az arcomra egy puszit majd elszaladnak.

-Nagyon jó. -sóhajtok majd felszaladok Minho szobájába. Miért nekem kell ezt tennem? Bekopogok mire az ajtó kinyílik de nem az áll ott akit vártam.

-Szia! Segíthetek? -kérdezi egy ismeretlen alacsony fiú. Megjegyzem mindössze csak Minho ingje volt rajta. Honnan tudom hogy ez Minhoé? Rajtam is volt már.

-Áh mindegy! -fordulok meg majd sétálok le a lépcsőn.

-Han! -hallom meg a nevemet mire sóhajtok majd megfordulok.

-Azt hittem nem állsz meg. -mondja Minho miközben a lépcső széléhez sétál.

-Elgondolkoztam rajta hogy játszom a süketet. -erre szemet forgat.

-Mit akarsz? -kérdezi unottan.

-Én semmit.

-Akkor miért kerestél engem? -vonja fel a szemöldökét.

-Már nem fontos. Te mit akarsz?

-Megtudni hogy te miért jöttél hozzám. -szólalnék meg de Minho még folytatja. -Ne húzd az idegeimet Han. Válaszolj a kérdésemre.

-Válaszoltam. Már nem fontos. -modnom majd intek és faképnél hagyom.

-Az a bajod hogy már más van nekem? -erre én cinikusan felnevetek.

-Persze Lee! -fordulok felé. -Féltékeny vagyok mert nem engem kursz meg minden este. -forgatom a szemeimet. Valószínűleg nem tudja hogy erre mit válaszoljon ugyanis nem mond semmit. -Jól tudod hogy engem hidegen hagynak az érzéseid irántam.

-Nem szeretlek. -nyögi ki végül. -Egyenesen gyülöllek Jisung.

-Ez megnyugtató. -mosolyodom el. -Kölcsönös az érzés. -intek majd most véglegesen magára hagyom.

-Jis? -lép mellém Chan. -Szóltál neki?

-Nem. Éppen valakivel az ágyban volt. -füllentek egy aprót. Igaz hogy az ágyban voltak de nem most. Na sebaj.

-Ajh~ -vágja fejbe magát a legidősebb. -Lee Minho és Yang Paya! -szól a hangosbemondón Chan. -Gyertek le enni rendes ételt ha már egymást megettétek. -ezen a többiek nevetni kezdenek majd szépen lassan mindenki leül az asztalhoz. Mivel kint csepereg egy kicsit az eső így most bent kajálunk. -Szeretnék köszönetet mondani amiért még nem haltatok meg. -kezdi el Chan. -Remélem nem is fogtok elpusztulni de néha elcsodálkozom hogy eddig hogyan éltétek túl. -mondja nevetve. -Viccet férretéve örülök hogy még mindenki a csapat része és hogy egyre több új tag jön. -néz Sana-ra és erre a Paya gyerekre. -Egyetek bátran! -teszi még hozzá így mindenki enni kezd.

-Hey te! -böki meg az oldalamat Hyunjin mire én ránézek. -Megtudnád majd nézni a gumimat? -erre én bólintok majd enni kezdek. Szeretem hogy én vagyok itt a legjobb szerelő de néha idegesítő hogy a legkisebb dolgokkal is hozzám jönnek pedig ők is megtudnák csinálni.

-Figyelem! -teszi fel a kezét Nathan mire mindenki csöndben marad. -Van egy új. -nézi a telefonját.

-Ki csinálja a tervet? -kérdezi Bin.

-Válasszunk most? -nézek körbe a társaságon akik bólogatnak.

-Nem lehetne ezt a vacsora után? -kérdezi Chan de addigra a fél társaság már nem ül az asztalnál. -Reménytelen az hogy együtt együnk ugye? -néz rám mire én bólintok.

-Jisung! Te miért nem mentél? -kérdezi Sana.

-Nincs időm tervet készíteni. Sok tanulni valóm van a suliban. -válaszolok majd Hyunjin vállára hajtom a fejem.

-És te Minho? -néz az említettre aki csak megvonja a vállát.

-Hagyni kell a kicsiket kibontakozni. -néz a párjára. Na várjunk! Most akkor ők együtt vannak vagy csak dugnak? Hmm~

Paya valamit súgott Minho fülébe miközben rám és Hyunjinra nézett így felvont szemöldökkel kezdem el őket szugerálni. Minho rám néz majd megrázza a fejét.

-Mivan? -tátogom neki mire ő megint megrázza a fejét. -Baszd meg. -tátogom még mindig amin Minho elmosolyodik.

-Én téged? -erre én egy enyhe mosollyal az arcomon nézek el róla.

(...)

-Velem alszol? -kérdezem Hyunjintől aki csak mutat egy like jelet mivel teli van a szájja eperrel. -Finom? -mosolygok miközben én is beveszek egyet a számba. -Hmm~ tényleg finom! -ülök Hyujin combjára hogy együtt tudjuk enni a gyümölcsöt.

-Most eper ízű lesz a nedvem? -néz rám perverzen mire én elnevetem magam.

-Leteszteljük? -folytatom a játékát amin ő nevet majd átöleli a hasamat az egyik kezével. -Felvisszük? -mutatok az epres dobozra mire Hyunjin bólint aztán lassan felsétálunk a szobámba. Néha itt szoktunk aludni de vannak olyanok akik mindig itt alszanak. Például Minho; ő kb itt lakik mióta az apjával összeveszett.

-Szexeljünk Jis. -néz rám a piros hajú vágyakozva mire én meglepődve ugyan de leülök az ágyamra. -Tudom hogy barátok vagyunk de... -sóhajt majd mellém ül. -nagyon régen voltam már együtt valakivel te pedig annyira csodás vagy. -simít a combomra. -Nem akarok ebből rendszert csinálni csak most az egyszer kérlek. -jó ötlet ez? Tudom hogy milyen mikor nem érzel mást csak a saját kezedet de mégis csak barátok vagyunk. -Jis? -simít a térdemre mire ránézek.

-A seggemet nem adom de a számat és a kezemet igen. -erre ő bólint majd magához ölel.

-Nagyon köszönöm Jisung! Nagyon szeretlek.

-Tudom drága. -mosolyodom el. -Na de kezdjünk bele vagy pedig elszáll a hangulat. -eldöntöm az ágyon majd ágyékára ülök. -Szereted ezt? -nézek rá huncutúl miközben mozgatni kezdem a csípőmet.

-A-ah! Igenh kérlek Jis. -mar bele a derekamba majd annál fogva kezd el gyorsabban mozgatni magán.

Kis időval később

-Jisung? -kopog be az ajtón valaki mire mind a ketten felmordulunk.

-Ih... igen!? -mondom kicsit hangosabban a kelleténél ugyanis Hyunjin a fenekemet nyalogatja.

-Hyunjin ébren van még? Tudna jönni egy picit? -kérdezi a hang alapján Sana.

-Nem hagysz itt. -nézek le rá Hyun pedig nem foglalkozva a kint lévővel nyalogat tovább ott lent. Olyan jól csinálja basszameg!

-Miért?! Baj van? -kérdezi Hyunjin én pedig próbálom visszafolytani a nyögéseimet.

-Lenne egy különleges munkád.

-Nem lehetne ezt megbeszélni reggel? -megrázkódom mikor Hyunjin felnyomja nekem az egyik ujját.

-Az a baj hogy ez nagyon fontos lenne. Egyenesen Yeonjun kért erre téged. -ezt hallva egymásra nézünk.

-Yeonjun? -kérdezem halkan. -Menj!

-Nem hagylak itt! Még nekem is áll. -mutat a kemény farkára mire én felülök.

-Öt perc és megy! -kiabálok ki mire Sana mond egy okét majd elsétál... vagy is remélem. -Leszoplak gyorsan aztán menjél.

-De... -mondaná de eláll a szava mikor letorkozom az egész méretét.