2021
- Miért dolgozól ezen a napon is? - Kérdezem mire Jisung vállat von.
- Miért? Milyen nap van? - Kérdezi úgy hogy fel sem néz rám.
- Valentin nap van Jisung.
- És? - Még csak egy pillanatra sem néz el a laptopjáról ami egy kicsit idegesít. Ha velem beszél; legalább nézzen rám.
- Nincs senkid?
- Úgy tűnök mint akinek van valakije? - Néz rám felvont szemöldökkel. - Figyelj ide Minho. Idol vagyok szóval nem lehet senkim.
- De lehet. - Csak sóhajt majd folytatja a gépelést. - Attól még hogy nincs senkid; legalább pihenj ezen a napon. Használd ki hogy ma nem kell dolgoznunk.
- Nyögd ki hogy mit akarsz. - Néz rám komolyan. - Tudom hogy akarsz valamit szóval csak mond ki.
- Én... - Nézek el róla bizonytalanul. - Eljöhetnél velem valahová. - Jisung felvonja a szemöldökét majd kuncogni kezd amit én értetlenül nézek. - De nem az miatt mert Valentin nap van! Csak amúgy is keveset beszélünk és gondoltam... - Elhallgatok a végére mivel minden önbizalmam elment Jisungot látva.
- Ez a nap ugyanolyan mint a többi Minho. - Néz rám unottan. - Valaki kitalálta ezt a hülye Valentin napot és pont ez miatt az emberek csak ezen a napon mutatják ki a szeretetüket. Ha szeretsz valakit akkor nem csak ezen a napon ajándékozod meg vagy pedig viszed el valahová. - Vállat von majd újra a laptopra néz. - Bocs de nem érek rá. - Sokkoltan álltam egy helyben majd minden erőmet összeszedve; hagytam magára Jisungot.
Ez volt az a nap amikor Jisung megutáltatta velem a Valentin napot. Nem vertem nagy dobra eddig sem viszont ettől a naptól kezdve olyan lettem mint Jisung. Észre sem vettem ha éppen Valentin nap volt és nem is akartam menni senkivel sehová. Még a csapattagokkal sem mentem el ide-oda hanem; csak is kizárólag dolgoztam. Ha nem volt mint csinálnom akkor csináltam magamnak munkát.
Mindegy hogy mit csinálok csak ne kelljen a szerelmes párokat néznem. Ezt gondoltam minden ilyen nap. Persze volt olyan amikor az este eszembe jutott hogy milyen nap is van ma de nem különösen érdekelt.
A szívem mélyén mindig akartam valamit csinálni a srácokkal de nem Jisung nélkül. Jisung olyan volt nekem mint másoknak a csoki. Ha az ember csokit eszik; a boldogság hormon szintje megnövekszik. Nekem Jisung volt az aki boldoggá tett de ez megváltozott aznap amikor elkezdte utálni az összes ünnepet.
Régen én és a másik három legidősebb tag; kitaláltuk hogy amikor jön a Mikulás; adjunk a fiataloknak valamit. Először csak poén volt az hogy a cipőjükbe tettünk egy kis térképet - ami segítségével megtalálták az ajándékot amit vettünk nekik - viszont annyira jó volt nézni ahogy Jisung beleélte magát az egészbe hogy onnantól kezdve mindig csináltunk nekik valami feladatot. Én imádtam amikor karácsonykor boldogan ugrott a nyakamba mert olyan dolgot kapott aminek igazán örült. Húsvétkor Chan mindig vett nekünk édességet Jisung pedig a saját csomagját minden egyes alkalommal megosztotta velem pedig mondtam neki hogy nem kell ezt tennie.
Február 17.-én pedig a macskák ünnepe van amiről én addig nem is tudtam míg Jisung nem vett ajándékot a macskáimnak. Meglepődtem de nagyon örültem neki ahogy látszólag Jisung is örült az én boldogságomnak. 18.-án pedig Jisung hazautazott velem és odaadta a cicáknak az ajándékot amivel azóta is játszanak.
A Valentin nap viszont más volt mint a többi ünnep. Ezen a napon senki nem adott a másiknak semmit mindaddig míg Jisung be nem toppant a lakásba kettő nagy szatyorral a kezében. Nem értettük hogy mi történik mindaddig míg Jisung el nem magyarázta hogy mivel egy család vagyunk ezért szeretjük is egymást szóval miért ne ünnepelhetnénk mi is. Aznap mind a nyolcan teli ettük magunkat édességgel miközben filmet néztünk. Viszont ugyanazon a napon valami megváltozott... Belé szerettem Jisungba.
