- Minho. - Fogok a kezére ezzel megállítva. - Sajnálom. - Nézek fel rá mire ő bólint.
- Hagyjuk. - Mondja majd velem a nyomában megy a többiek után.
A helyzet nagyon egyszerű... Minho és én szakítottunk.
Rohadtul fáj mert én tényleg szeretem Minhot. Viszont az elmúlt pár hét nem nagyon úgy alakult ahogy mi szerettük volna. Elmentünk randizni ami mindaddig jó volt míg meg nem jelent Minho ex pasija. Nem volt vele bajom mivel a srác csak köszönt nekünk majd tovább is ment. Minho viszont megkérdezte hogy nem-e vagyok féltékeny. Én pedig erre azt mertem válaszolni hogy 'miért lennék?'
Minho ezt úgy vette hogy nem is szeretem őt viszont szerencsére ezt megtudtuk beszélni. Ám a következő nap amikor mentem Minhohoz... Igen... Az exe ott volt Minho lakásán. Kiborultam és kiabáltam vele de látszólag meg sem hatotta. Nagyon rosszul esett mikor Minho annyit válaszolt hogy 'Ennyire nem szeretsz engem Jisung? Miért kell ennyire féltékenynek lenni?'
Értetlenül álltam előtte mivel eddig az volt a baja hogy nem féltékenykedtem most meg az hogy igen. Utáltam azt az érzést amit akkor éreztem. Álltam Minho előtt és gondolkoztam hogy ezzel meg mi lett. Minho sosem volt ilyen velem ezért kezdtem el aggódni miatta.
Folyamatosan a tenyerén hordozott engem és egy rossz szava nem volt hozzám. Nem nézett rám unottan és nem nézte végig ahogy bőgök. Mindig kedves volt hozzám így nem értem hogy most mi történt. Na mindegy! A lényeg hogy már egy hete nem vagyunk együtt. Mondanom sem kell hogy rohadtul nehéz mivel minden egyes nap látom őt és beszélek is vele. Muszáj vagy különben a csapat kettő felé oszlik. Azt pedig végképp nem szeretném mert akkor sajnos rá kellene jönnöm hogy nincsen olyan hogy 'mi'... Csak külön Jisung és Minho.
Most éppen este tartunk hazafelé ugyanis elmentünk együtt enni. Néha szoktunk ilyet mert jól elbeszélgetünk annak ellenére hogy régen mi nyolcan utáltuk egymás. Minho és a barátai a tipik rossz fiúk voltak míg én és a többiek a jó fiúk. Tényleg utáltuk egymást mivel én és Minho egyszer elkezdtünk veszekedni és onnantól kezdve folyton csak azt csináltuk. Aztán amikor én kiabáltam vele - éppen a suli folyosón - Minho hirtelen megcsókolt. És persze ez után jöttünk össze.
- Elnézést! - Lépked mellénk egy fickó mire mi megállunk majd ránézünk. - Nincsen egy gyújtója valakinek? - Néz ránk mire Chan ad neki amit meg is köszön. Néha nem értem hogy Chan miért tart magánál ilyet ha nem is cigizik.
Miután a fickó elment mi is elindultunk. Egyedül sétálgattam a srácok mögött miközben Felix és Hyunjin összekulcsólt kezeit néztem. Aranyosak együtt. Már azt hiszem három éve együtt vannak. Komolyan nyomják!
- Bocsi. - Fog a kezemre valaki mire én érdeklődve nézek egy nálam sokkal magasabb fiúra.
- I-igen? - Kérdezem mire Felixék hátra néznek majd szólnak a többieknek hogy álljanak meg. - Oh! Többen vagytok? Remek! - Néz végig rajtunk mosolyogva. Eddig nem vette észre hogy többet voltunk? Három férfi még elénk áll mire én hátrálok egy lépést. Nekem ez nem tetszik. - Tessék! Ezt fogadd el. - Nyom a kezembe egy zacskót viszont én nem fogom meg hanem még lépek párat hátra mire Chanék mellém állnak.
- Köszönjük de nincs szükségünk erre. - Mondja Changbin majd mennénk el de az idegenek követnek minket.
- Mit akarnak? Esetleg segíthetünk? - Kérdezi Chan mire a férfi elkezd magyarázni valamit. Nem figyelek mivel az egyik srácot tartom szemmel ugyanis folyamatosan engem bámul. Ez kezd félelmetes lenni. A férfi eléggé magas - hozzám képest - és azért látszódnak az izmai. Félelmet keltő az biztos.
VOUS LISEZ
•SKZ one shot's 1•
AléatoireStray kids rövid ship történetek. •Minsung •Hyunlix •BinChan