•SKZ one shot's 1•

67. Minsung 2| Többet jelent mint gondolnád

Már javában mindenki aludt mikor én úgy döntöttem nekem muszáj el mennem itthonról. Kissé aggasztott hogy senkinek nem tudtam szólni hogy elmentem mivel -mindenki aludt- Minho pedig nem volt a szobában.

Viszont mikor kinyitottam a szoba ajtaját egy Minhoval találtam szemben magam.

-Bocsi. -mondom majd arrébb állok hogy be tudjon jönni de nem teszi.

-Hova mész?

-Csak motorozni akartam. -mondom mire ő elmosolyodik.

-Nagyszerű! Gyere velem. -karomra fog majd kihúz egészen a garázsig.

-Hova ráncigálsz már? -nézek rá mérgesen mikor a motorja mellett elenged.

-Megmutatom az ajándékod.

-De nem kell! Sosem ajándékozunk egymásnak Minho. -kezdek el nyafogni amin Minho kuncog.

-Ezt most nem a szülinapod miatt kapod. -mondja majd a fejemre nyomja a bukósisakot.

-Ez így még rosszabb Minho.

-Csak fogd be. -mondja majd miután felültem mögé ő elindul a motorral.
Nem mondtunk semmit csak száguldoztunk a városban.

Gyönyörű volt. Az épületekből áradt ki a fény ami szebbé és hangulatosabbá tette a késői órákat. Ugyan nem tudtam hogy hová megyünk és nem is bíztam Minhoban mégis jól esett most vele lenni. Nem érdekelt hogy hova akar vinni és hogy miért csak az hogy kivételesen nem veszekedtünk nem szóltunk be egymásnak.

Végül a Han folyónál álltunk meg amit én furcsáltam mivel nagyon sok ember volt de nem kérdeztem rá csak követtem Minhot.

-Gyere gyorsan! -megfogja a kezem majd szaladni kezd így én is kénytelen vagyok ezt tenni. Felszaladunk a hídra -a sok ember közé amitől már most rosszul érzem magam- és amint Minho megáll abban a pillanatban elkezdenek tűzijátékot kilőni. Én ez miatt összerezzenek de hamar megszokom így csöndben kezdem el nézni. -Szép ugye? -kérdezi mellém állva mire én bólintok.

-Ez az ajándékom? -kérdezem ránézve mire Minho elnéz rólam és hümmög.

-Gondoltam szívesen megnéznéd a' helyett hogy a szobában ülnél. -erre én bólintok.

-Ez igaz. Köszönöm. -nézek el róla mivel ő csak hümmög újra. A tűzijáték végeztével az emberek lassan elszállingóznak így csak mi maradunk itt. -Miért léptél le mindig? -kérdezem meg azt amit már nagyon régóta megszerettem volna tudni. -Mindig mindenki szülinapján ott vagy csak az enyémen nem. Miért?

-Mert felesleges vagyok. -erre értetlenül nézek rá.

-Ezt hogy érted?

-Egyszer próbáltam kedves lenni veled de te észre sem vettél ezért úgy döntöttem nem leszek ott döbbet. Így is többen figyelnek rád ilyenkor mint szeretnéd. -ezt hallva teljes testemmel felé fordulok.

-Ez baromság Minho. Nem vagy felesleges és nem direkt nem vettelek észre. Az volt az első szülinapom veletek és már akkor utáltam. Sajnálom ha lekezelő voltam veled de nem direkt volt. -erre bólint majd a korlátnak támaszkodik így én is ezt teszem. -Legalább az ajándékaidat oda adhattad volna személyesen.

-Írtam levelet. Mit mondhattam volna még?

-Te tényleg nem tudsz kedves lenni? -kérdezem cinikusan.

-Örülj annak hogy nem felejtem el hogy mikor van a szülinapod. -ezen kuncogok. Igaza van. Már ez nagy szó. -És én legalább tudom mi a kedvenc virágod.

-Ez igaz. Csendben figyelsz az emberekre. Ez félelmetes. -nézek rá pont akkor mikor ő is ezt teszi.

-Úgy tudom szereted a veszélyt. -hangjában van valami csibészség ami miatt elmosolyodom majd bólintok.