•SKZ one shot's 1•

87. Minsung | Gyógyszer minden fájdalmamra

-... Én nem fogom elbaszni az életemet úgy ahogy te! Csak fekszel itt és semmit nem csinálsz! Megértem ha nyugalomra van szükséged de ne csináld ezt! - Mutatok körbe a szobában. - Nem dőlt össze a világ Minho! Attól még hogy az a parszt nem szeret téged; az élet megy tovább! Tudom hogy fáj az hogy nem szeret de ezt el kell fogadnod! Olyan vagy mint egy kibaszott zombi Minho!  Szedd végre össze magad és ne rágódj azon a senkin! Egy paraszt aki csak azt akarta hogy legyen valaki aki megdugja míg a pasija nincsen itt! Ne legyél ennyire naiv basszus! - Túrok a hajamba idegesen. - Sajnálom ami történt de rohadtul nem érdekel már. Próbáltam segíteni neked de baszol rám. Ha már velem sem vagy képes beszélni akkor sajnálom de nem tudok mit csinálni veled. - Sóhajtok majd az ágyban ülőhöz megyek. - Most megyek. - Mondom majd az arcára puszilok.

Másnap reggel fáradtan néztem fel amikor valaki leült mellém. Minho volt az kicsit sem jó állapotban. Nem mondott semmit ahogy én sem. Meglepődtem ugyanis nem gondoltam hogy bejön az iskolába.

Az óra addig elviselhető volt míg be nem lépett az a paraszt a terem ajtaján. Összehúzott szemekkel néztem rá mikor ő nevetve köszönt a tanárnak majd leült a helyére.

Minho kezei remegni kezdtek és alig nézett fel csak a kezeit bámulta amik az ölében voltak. A kezére fogtam majd gyengéden simogatni kezdtem az egyik ujjammal. Minho ekkor végre felnézett rám így megláttam a könnyes szemeit. A szívem összeszorult így inkább elnéztem a szemeiből amik most csak a könnyei miatt csillogtak.

Az iskola kezdete óta utáltam őt viszont tagadni sem tudnám hogy így az év végére nagyon megszerettem Minhot. Az iskolában eddig nagyon határozott és mosolygós volt viszont amióta ez a hülye sráccal kezdett el járni folyton csak sírt. Kedvtelen volt és nem mosolygott rám mindig amikor meglátott. Azt mondta hogy jól van de persze utána a vállamon sírta ki magát. Mondtam neki hogy ez a srác csak árt neki de annyira elvakította a szerelem hogy ezt ő észre sem vette. Most pedig végre szakítottak. Minho nagyon rosszul viseli ugyanis ő neki tényleg tetszett ez a parszt akinek viszont Minho csak arra volt jó hogy kielégítse a vágyait. Szánalmas.

Minho egy kerek hónapja nem járt be az iskolába amit én egy ideig megértettem de amikor közölte hogy abba akarja hagyni a sulit; kiborultam. Nem baszhatja el az életét egy ilyen élettelen hülye nyávogós picsa miatt!

- Tesizel? - Kérdezem halkan Minho felé fordulva miután kicsengettek. Minho csak bólint majd lassan elteszi a táskájába a dolgait. Mivel annyira remegtek a kezei hogy nem tudta összeszedni a tollait így inkább segítettem neki. Nagyon sajnálom Minhot viszont egyáltalán nem értem hogy miért csinálja ezt magával.

Eleinte nagyon sokat veszekedtünk ugyanis Minho nagyon ingerült tud lenni amikor szomorú - ezzel adja ki a benne lévő fájdalmat - viszont mostanra már meg sem szólal nem hogy kiabáljon. Most még annak is örülnék ha kiabálna velem.

A tesi nagyon szar volt ugyanis összevontak minket egy másik osztállyal. Konkrétan csak fiúk vannak ebben az osztályban ami nagyon rossz mivel ha az egyik elkezdi a hülyeséget a többi rögtön folytatja. Nagyon gázok de mindegy!

- Tollasozol velem? - Állok Minho elé aki erre csak bólint majd velem a nyomában megindul a szertárba. Miután megszereztük a nekünk kellő dolgokat; elkezdtünk játszani. A többség is ezt csinálta - legalábbis a mi osztályunkból - míg a másik osztály focizott vagy kosarazott. Igazából csak rugdosták a labdákat ide-oda mint valami nyomorékok.

Békésen játszottunk mikor az egyik gyökér fiú a másik osztályból felénk futott amivel semmi baj nem volt csakhogy amikor neki rúgták a labdát a fiú velem nem foglalkozva rúgott bele a felénk repülő labdába. Ezzel sem lett volna baj csakhogy kurvára nem figyelt arra hogy mellette állok így szépen engem rúgott meg nem pedig a labdát.