Devil's babyboy (Jikook)

20.

A szobában sötét volt, azonban jól tudtam, már ideje lenne felkelnem, hogy beérjek munkába. Nem lett volna akkora gondom azzal, hogy kikeljek az ágyból és elinduljak, ha rendesen ki tudtam volna pihenni magam. De a napok óta tartó kevés alvás miatt lehetetlenné vált számomra az, hogy egyetlen egy végtagom is megmozdítsam. Sajgott a fejem, és hányingerem volt, úgy éreztem menten kidobom a taccsot. Mintha egy át bulizott éjszaka után ébredtem volna, csak egy itt a bökkenő. Park Jimin sosem jár bulizni, leszámítva azt az egyszeri alkalmat, amikor barátaim rá vettek, és utánna Jungkookal való közös bulinkat.
Egyetlen egy dolog tartotta csak vissza hányásom, az pedig nem volt más, mint a derekamra tekeredett kéz tulajdonosa.
Szemeim hatalmasra nyíltak, mikor tudatosult bennem, ki is ölel magához, mellkasomban pedig vadul kezdett dübörögni ketyerém. Alig észrevehetően hátra pillantottam alvó társamra, s mit ne mondjak. Kisimult arca, s enyhén elnyílt ajkai csak méginkább szürreálisnak festették le szemeim előtt a képet. Én most álmodom? Óvatosan megmozdultam, figyelve arra, hogy a démont véletlenül se keltsem fel, s így már szemben találtam magam alvó lényével.
Békés arca apró ráncba szaladt, mikor is nem tudtam megálljt parancsolni ujjaimnak, s kitűrtem egy éj fekete tincset homlokából. Tettére még levegőt is elfelejtettem venni, azonban csak egy aprót nyammogott, s még jobban magához húzott, így már mellkasán foglaltam helyet. Ha lehetséges szívem még őrültebb tempót diktált, én pedig csak óvatosan bele fúrtam pofim mellkasába. Arcom piros volt, s felettébb melegem lett, mégsem tudtam ezzel foglalkozni. Eddig számomra ismeretlen érzések kerekedtek felül testemen, s fogalmam sem volt mi tevő legyek.

-jó reggelt...- szólalt meg az alattam fekvő, karcos reggeli hangján, mire kirázott a hideg, s hirtelen fázni kezdtem, de mégis levert a víz, mintha boldog lettem volna, de közben szúrni kezdett szívem. Rengeteg ellentétes érzést váltott ki belőlem a démon, pusztán egyetlen tettével.

-j-jó reggelt.- motyogtam, majd készültem feltápászkodni, ugyanis dolgoznom kell, ez azonban Jungkooknak nem tetszett.

-maradj még.- motyogta, s vissza húzott magára, ami miatt apró pír keletkezett arcomon.

-dolgoznom kell. - pillantottam fel rá, miközben mellkasán támasztottam meg állam.

-jelents beteget.- villantotta meg pajkos mosolyát, mire fel kuncogtam.

-még egy hete sem dolgozom Jungkook... Nem engednék meg.- motyogtam, majd felálltam az ágyból, azzal viszont nem számoltam, testem nem takarja semmi a tegnap éjjel miatt.
Ott álltam a démonnal szemben teljesen anya szült meztelenül, mire perverz vigyor húzódott ajkaira.

-tudod te, hogy mivel kell már kora reggel merevedést okozni.- hajtotta drámaian fejét a párnák közé, de én csak azon voltam, hogy minél előbb magamra kapjak valamit. Be nyúltam a boxeres fiókomba, s a legfelsőt magamra is kaptam, azonban azzal nem számoltam, hogy egy számomra ismeretlen darab lesz.

-mi az isten?!- döbbentem meg, s már elkezdtem le rángatni magamról azt az istenverte szart, mikor is két erős kar meggátolt benne. A démon mögöttem termett, s lefogta kezeim.

-neked hoztam...- búgta fülembe, mire arcom vörös színt vett fel, s megpróbáltam el tolni magamtól, azonban nem sikerült. Karjai erősen fonódtak derekam köré, így lehetetlen lett volna lerángatnom magamról az általa kapott szörnyűséget.- nehogy le vedd..- motyogta, majd orrával lassan végig szántott nyakamon, majd apró puszit lehelt fülem mögé. -csak kérlek fordulj meg nekem benne.- susogta, mire ketyerém eszeveszett tempóban kezdett dobogni.

-miért csinálod ezt?...- motyogtam, majd erőtlenül megpróbáltam el tolni magamtól ölelő karjait.

-mit?- adott nyálas puszit fülembe.