Devil's babyboy (Jikook)

29.

Csend, ismételten csend. Az az émelyítően halk, s idegtépő csend, mely lassan állandó jelenlevővé vált Jimin életében.
A szőke a kanapén ült, s összekuporodva szorította füleire két kezét, hátha ezzel valamelyest csökkentheti gondolatainak vízhangját fejében, melyet a csend még hangosabbá tett.
Lassan kezdte megszokni, amint a démon az egyik pillanatban még szeretettel, a másik pillanatban azonban már utálattal közeledik felé.
Magát hibáztatta, ezt kár lett volna tagadnia. Ostromolta magát, pontosan azért, mert nem tartotta be Jungkook szabályát.
Hiába változott meg kettejük közt valami, legbelül tudta, minden olyan mint régen.
Cseppet sem tudta kipihenni James támadását, ezt pedig alátámasztotta a hatalmas sötét karika, mely szemei alatt éktelenkedett. Egy roncs vált Park Jiminből, abból a fiúból, ki elhatározta, hogy ez a nyár most a változást hozza számára. Ha lett volna ki megjósolja, hogy rossz értelemben jelenik majd meg a változás az életében, talán lett volna ideje felkészülni rá.
De így, teljesen váratlanul csöppent bele ebbe a helyzetbe, s úgy érezte nincs kiút.
Úgy érezte nem bírja tovább, s vagy Jungkookal marad örökre, vagy itt és most véget vet életének.
Jimin gyenge volt. Túlságosan gyenge ahhoz, hogy véget vessen életének, s elhagyja szeretteit. De ahhoz is, hogy itt maradjon, s tovább tűrje Jungkook bánásmódját. Tanácstalan volt, s úgy érezte képtelen meghozni a jó döntést.
Lekuporodott a kanapé mellé, s térdeit átölelve döntötte állát lábára.
Hogy értette Jungkook azt, hogy már senki sem becézheti?
Jimin arra a következtetésre jutott, hogy valaki Jungkook számára fontos személy becézte őt így, s talán azzal, hogy ő is így hívta felszakított egy fájdalmas sebet.
De nem tudhatta biztosra, ugyanis a démon semmit sem mondott, vagy mutatott magából.

A szőke lassan felkelt, s a konyhába igyekezett hogy elkészítésen egy adag ráment. Mostanában az étkezése is teljesen felborult, de nem mintha eddig is annyira sokat evett volna. Zavartan öntötte a vízforralóból a vizet az instant tésztára, ugyanis hallotta, amint valaki megköszörüli torkát.
Jimin mindig is ijedős volt, de Jungkook váratlan felbukkanásai egészen megedzették, így most csak meglepetten fordult meg. Jungkook durcás feje, s karba tett kezei voltak az elsők amiket Jimin megpillantott, s ha nem félt volna a démontól, most jól ki is nevette volna, hisz annyira aranyosan nézett ki, ahogy ott durcázott akár egy óvodás.

-felkaptam a vizet.- motyogta Jungkook, de olyan halkan, hogy Jiminnek kedve lett volna beszólni neki, hogy nem hallja elég jól.

-mi?- csúszott ki akaratán kívül is a szőkének, s először megijedt, de amint meglátta Jungkook szemforgatását, csak apró mosoly hagyta el piros ajkait.

-felkaptam a vizet. Feleslegesen. - mondta az éjfekete hajú, s látszott arcán olyan ez most neki, akár a kínzás.

-elmondod az indokot?- lépett közelebb a szőke, majd apró mancsait a fekete mellkasára simította.

-a családom. Ott hívtak Jungkookienak.- mondta, s próbálta elrejteni, de igenis látszott mennyire fáj neki.

-sajnálom Jungkook.- motyogta a szőke, mire a démon csak megrázta fejét, s inkább a szőke homlokára puszilt.

-inkább én, törpe. Nem tudhattad.- fonta kezeit a kisebb csípője köré, majd magához húzta.

-szerinted James vissza fog jönni?- sóhajtott hatalmasat a szőke, majd a fekete démon védelmező karjai közé bújt.

-nem lepődnék meg. Mindig is makacs volt, pláne ha apám parancsát kell követnie. Foggal körömmel kapaszkodik mindenbe, és úgy tűnik nem akarja feladni azt, hogy bosszút álljon.

-akkor miért hagytál az előbb is magamra? Simán el vihetett volna!- akadt ki a szőke, s mérgesen felfújta arcát.- olyan hirtelen haragú vagy, hogy kiürül olyankor a fejed és nem tudsz normálisan gondolkodni!

-a bejárati ajtód előtt álltam végig.- motyogta a démon, mire Jimin felkapta fejét.

-tényleg?

-nem akarom, hogy bajod essen.- nézett oldalra Jungkook, miközben tarkójára simított egyik kezével.

-aranyos vagy.- motyogta Jimin, mire Jungkook felkapta fejét.
Hogy ő aranyos? Mikor is mondta neki ezt utoljára valaki? Húsz éve?

-nem vagyok az.- forgatta meg szemeit a démon, mire a szőke felkuncogott.

-de.

-nem.

-de.

-nem vagyok aranyos, Jimin fejezd be.-morogta a démon, akár egy bolhás eb.

-de aranyos vagy. - kontrázott a szőke, s tudta, ki fog kapni, ha ezt folytatja, de jó érzés volt, hogy csipkelődhet a démonnal.

-nem, nem vagyok aranyos.

-de. Nagyon is az vagy!

-ha nem fejezed be, megmutatom, milyen pózban nem vagyok aranyos.- morogta a szőke fülébe, amitől annak hófehér bőrét átjárta a libabőr.

-szeretnéd, hogy lássam?- vigyorodott el Jimin, a démont pedig meglepte, hogy rövid idő alatt mennyire megváltozott a közelében ez a kisangyal. Tetszett a feketének, hogy már korántsem olyan szende szűz mint volt.

-ez csak rajtad áll édesem.- adott apró csókot a szőke telt ajkaira, kinek ez nem volt elég, s vissza húzta a démont, hogy egy szenvedélyes játékot indíthasson, melyben ő marad majd alul, azonban jelenleg előnyben részesül.

Egyre inkább változott meg kettejük kapcsolata, s érzéseik is egymás felé, melyről végre kezdett a két fél is tudomást venni. Itt volt az ideje annak, hogy végre belássák, szükségük van egymásra, viszont az élet sokszor nem úgy akarja, mint ahogy azt a benne lévők.

Sziasztok!
Remelem emlékeztek még rám😂😅
Itt vagyok, és a részek is jönnek, de rettentően nincs időm semmire.
Bocsi hogy ennyit kell várni, és tudom, hogy így nem elvezet olvasni:(
Sajnálom, és igyekszem változtatni ezen!

Igyekszem a folytatással!
Puszi mindenkinek!
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️