Devil's babyboy (Jikook)

38.

A lassan fújdogáló szél bele kapott a szőke aranyfürtökbe, s óvatosan dobálni kezdte őket. Jimin minden jelenlévő figyelmét felkeltette, hiszen mosolygós arca, s halk kuncogása megtörte a pokol zord csendjét.

-nem gondoltam volna, hogy mosolyogni fogsz idelent.-szólalt meg halkan Jungkook, s minden figyelmét a földnek szentelte miközben sétált. Egy pillanatra sem emelte meg tekintetét, melyből már réges rég kialudt az az ijesztő vörös fenyegető fény, mellyel legelőször pillantott Jiminre.

-én sem gondoltam volna.- állapította meg a szőke, ki nem sokkal kijelentése után közelebb araszolt a démonhoz, s óvatosan neki ért vállával. Nem tervezett ennek nagy ügyet kavarni, azonban a mellette sétáló fekete hajú nagyot nyelt. Minden gondolatot tökéletesen hallott, melyet a kisebb gondolt.

-itt befordulunk.-mondta a démon, majd zavartan lekanyarodott jobbra. A szőke követte, azonban gyomrában pillangók gyülekeztek, melyeknek nehezen tudott parancsolni.

-itt tényleg ennyire hamar sötétedik?-tett fel egy magától adódó kérdést Jimin, mire Jungkook halkan felkuncogott.

-nem a mennyben vagyunk angyalkám.-nevetett fel a démon, majd kinyitotta a szőke előtt az ajtót, mely a közelben lévő bolthoz tartozott. - mire lenne szükség otthon?

-mindenre is.-gondolkodott el a kisebb, majd otthonosan elindult a sorok között. Jungkook mosollyal ajkain figyelte a kicsit, amint elégedett hümmögéssel állapította meg, hogy mindent megtalálni idelent is, csak úgy mint fent. Gondolatai azonban a szőke körül forogtak, olyannyira, hogy pillanatokig bambult bele a semmibe, s hatalmasat sóhajtott. Jimin meg akarta fogni a kezét ide fele jövet. A közelében akart lenni, érezni akarta a démont. Jungkook nagyot nyelt. Jimin vágyott az érintéseire.

-nem is tudtam, hogy ilyen hamar össze fogok veletek futni idelent.-állt meg Jungkook mellet James, ki vigyorogva figyelte milyen hamar feszül meg Jungkook állkapcsa. Jungkook már az első pillanattól kezdve tudta, hogy ez a semmirekellő követi őket, azonban nem tulajdonított ennek nagy ügyet.

-kíváncsi voltam mikor mersz elém állni. Kezdtem unni az órák óta való követésed. -szólalt meg a magasabb, s jóval izmosabb démon, majd megszólította Jimint. -kicsim.

-egy pillanat Jungkook.- válaszolt háttal, majd lehajolt az alsó polchoz, ezzel tökéletesen be pucsítva.

-tényleg basznivaló segge van... Semmit sem változott.-motyogta Jungkook fülébe piszkos szavait James, s mosolya még szélesebb lett, amint meglátta Jungkook ökleit összeszorulni.

-még kéne egy kis vaj aztán mehetünk.- fordult meg a szőke, de amint meglátta Jamest, megmerevedett. - James?

-üdv szépségem. Itt mostmár sűrűbben láthatjuk egymást.-villantotta meg fogait.

-ebben kételkedek.- szólalt fel Jungkook, majd a szőke mellé lépett, s megragadta mancsát.- menjünk.

-várj még egy pillanatot testvérem.- ejtette ki ajkain ezeket a Jungkook számára undorító szavakat, s előtte termett. - miért mennél már is? Rég láttam a törpét, igazán kedvemre való falat. -nyalta meg ajkait.

-kár, hogy kedvedre való a falatom. El kell szomorítsalak, de ez a falat az enyém, és tudod eléggé éhes vagyok. Úgyhogy, ha nem bánod nem adnám neked. -morrant fel Jungkook, s kikerülve Jamest indult meg ismét.

-örülök a találkozásnak drága Jiminem.- intett egyet James.- remélem minél hamarabb viszont látjuk egymást, de lehetőleg kettesben, zavaró tényező nélkül.-utalt a feketehajúra, ki erre csak megrántotta vállát.

-a temetésem után mehet a buli.- forgatta meg a szemét, mire Jimin morcosan megtorpant.

-ó! Ez esetben minél előbb kinyírlak.- mosolyodott el a szőke démon, majd el is tűnt.