Devil's babyboy (Jikook)

40.

Jungkook a falhoz préselődve szorította bal karját jobb oldalához, hol egy eléggé mély seb tátongott. Kezdett kifogyni a lövedékből, mely pisztolyának működéséhez kellett, s ajkai egy gondterhelt sóhajt hallattak. A háló melletti fürdőben bújt meg, s agya ezerrel kattogott azon, miként folytassa kijutását. Amint Namjoon és a szőke elhagyták a házat, a fekete démon szembeszállt az őt körül vevőkkel, de lehetetlennek bizonyult őket kiirtani.

Jungkook lassan feltápászkodott, majd levette felsőjét, s sebére szorítva egy szennyes ruhát kötötte körbe oldalát a pólóval. Az ereje átjárta testét, egyáltalán nem volt veszélyben, ezt már akkor megállapította mikor felmérte az őt megtámadó démonokat. Apja pusztán megijeszteni akarta őt, nem megöletni, azonban a leggyengébb démonok is képesek voltak apró sebeket ejteni a feketén. Jobb kezével megnyitotta a csapot, majd egy adag vizet nyomott fejébe, s vizes ujjaival átszántott az izzadtságtól göndör fürtjein is. Apró mosollyal ajkain lassan kinyitotta az ajtót, majd amint szembe találta magát egy kisebb démon csoporttal azonnal a fegyveréhez kapva le is lőtt hármat.

-hát ennyire vagytok ti kiképezve?- kuncogott egyet, majd kilesett a folyosó végén lévő sarokról, s hangtompítóval rendelkező pisztolya ismét három ember életét követelte. - ellepitek a házam mint a sáskák, aztán majd takaríthatok utánatok én. A vér nem jön ki a kárpitból, ti szerencsétlenek...- morogta maga elé, majd vigyorogva lépett a nappaliba, hol kettő démon ugrott rá. Jungkook az évek alatt tökéletes harcossá vált, egy pillanat töredéke alatt vitte le a földre az első démont, ki eszméletét is vesztette. A másik szemeiben felfedezhetővé vált riadalma, mely a fekete démon ajkaira egy elégedett mosolyt csalt. -csak nem félsz?- kuncogott fel Jungkook, majd tett egy apró lépést a már hátráló ellensége felé. 

-több ezren várnak rád kint!- kiáltott fel reményt vesztve az ellenségnek nem mondható démon, majd Jungkook szemébe nézve, mint aki eltökélte magát lassan lépett egyet előre. 

-megemberelted magad?-ejtett egy eléggé vészjósló mosolyt Jungkook, majd vigyorogva felemelte a pisztolyát, s se szó, se beszéd meghúzta a ravaszt. -nincs ilyen szerencsétlenekre időm.-lépte át a már földön fekvő halottat, s őrült módjára nyitotta ki a bejárati ajtót, hol a sok démon várt rá, s közéjük vetette magát. Közelharcban is a legjobbak között szerepelt neve, ökle csak úgy ütötte ki a démonokat. Lába minden irányba képes volt rúgni, s amint egy démon közeledett, olyan gyomorszájast adott talpa, hogy azonnal a földre rogytak.

Úgy érezte minél hamarabb el kell hagynia a helyet, hiszen amíg Jimin nélküle van, akkor lehet a legnagyobb veszélyben. 

-kitoltad végre a pofád?-kuncogott fel James, majd közel lépett Jungkookhoz, s adott egy puszit jobb arcélére. -úgy hiányoztál tesó...- adott ki nyüszítő hangot, mire az összes démon röhögésben tört ki. James éppen lépett volna távolabb, mire a fekete hirtelen megfogta tarkóját, s lendületből a földre rántotta.

-öcsi.-mondta ki olyan gyűlölettel ezt az egy szót, hogy szinte érezte a körülöttük lévő összes démon, belülről valami égeti őket. - nem tanultál az előző hibáidból?-morrant rá, s kezét szorosabban a fiatalabb szőke nyakára szorította.- egy mozdulat lenne és összeroppanna a nyakad. Egyetlen egy apró, s erőfeszítésbe sem kerülne.- suttogta Jungkook, mire James rémült kapálózásba kezdett, a körülöttük lévő démonok pedig megmozdulni sem mertek, már rég beletörődtek, hogy Jungkook valóban a legerősebb démon, s felesleges lenne ellene bármit is tenni. 

-csináljatok már valamit, a kurva életbe is!- kiáltott fel kétségbeesetten James, azonban körülöttük már réges-rég nem tartózkodott senki. Jungkook villám gyorsasággal vetett véget mindenki életének, s mire ez eljutott James tudatáig, a következő melyet felfogott agya, már az volt, amint arca belevágódik a kemény földbe. 

-jobb lenne ha vissza másznál abba a lyukba ahonnan kimerészkedtél te féreg.-rúgott bele  földön fekvő testvérébe Jungkook, majd egy pillanat alatt teleportált el a földön fekvő James mellől, ki alig érezte magán az élet jeleit, hiába is volt démon. 

A szőke lassan tápászkodott fel, majd halkan káromkodva elindult vissza apjához, ki mint valami király -hiszen a pokol uralkodójának képzelte magát-, ült rejtekhelyük kellős közepén egy székben. 

-sikeresen elláttátok JeongGuk baját?-szólalt meg kimérten, majd amint nemleges választ kapott, a kezében lévő üvegpoharat egyenesen James rémült tekintetébe hajította, így sikeresen eltalálva arcát, hol a pohár szilánkosra tört. 

Nem szeretett senki a sorsra támaszkodni, esetleg a karmát emlegetni, de ebben a pillanatban tökéletesen megbizonyosodhattunk róla, hogy ezt James mind a múltjában elkövetett tettei, illetve a jövőben tervezettek miatt kapta.  

Jungkook a fekete sportautója kényelmes bőrfedésű kormányát markolta teljes erejéből, amint behajtott a rejtekház garázsába. Sehol sem fedezte fel a nagy terepjárót mellyel Namjoon és Jimin útnak indult, ez pedig kissé feszélyezte. Remélte Nam csak a saját biztonságuk miatt nem hagyta itt az autót, s már mindannyian a házban vannak. 

Fegyverét maga mellett tartva csukta be maga mögött a bejárati ajtót, s halk léptekkel közelítette meg a nappalit, mely egyenesen előtte volt. Fekete cipőjét vér fedte, így apró nyomokat hagyott maga mögött, s kissé el is fintorodott emiatt. Fegyverét hirtelen emelte a magasba, ahogy maga mögül meghallott egy apró léptet, s amilyen gyorsan csak tudott meg is fordult. Hangtompítós fegyverének vége pontosan a kis szőke buksijára mutatott, ki megrémülve emelte meg mancsait a magasba, s szemeit is össze szorította. 

-édesem!- szólította meg a kicsit Jungkook, ki egyből kinyitotta szemeit, s se szó se beszéd elindult a fekete fürtös démon felé. 

-Jimin állj.- szólalt meg Namjoon Jungkook mögül, majd a démonra fogta fegyverét.- te vagy az Jungkook?

-ki lennék te idióta.-mormogta nemlétező bajusza alatt,  s megfordult tengelye körül. - megöltem mind, egyik sem jött el helyettem.- nézett szemeibe a fekete, s ismét megfordult, majd mosollyal ölelte magához a szőkét, ki mint egy kiscica bújt hozzá. 

-úgy aggódtam érted.- motyogta Jimin, majd felpillantott Jungkookra, kinek ajkain apró mosoly díszelgett. 

-aranyos tőled kicsim.-suttogta maguk közé, majd ráhajolt a puha ajkakra. - én is aggódtam miattad, de látom jó kezekben vagy. - nézett Namra, s az éppen megjelenő Luciferre. 

-egyben vagy?- szólalt meg az idősebb szőke, kinek ajkain egy apró mosoly díszelgett. -eléggé befosattak minket, nem igaz?.-kuncogott fel. 

-hiányzott már, hogy harcoljak. Bár ez nem volt annak mondható. Önként mentek a halálba egytől- egyig. -sóhajtott fel Jungkook, ekkor pedig megérezte mennyire is fáj oldala, hol megsérült. 

-mi történt?- ijedt meg Jimin, majd azonnal a fürdőbe szaladt kötszerért, s fertőtlenítőért. 

-csak egy karcolás, pár perc és beforr.-mondta Jungkook, mire Jimin döbbenten pillantott felé, azonban  viccnek egy apró jelét sem  fedezte fel, így meglepődötten bólintott. 

-pár napig itt biztonságban vagyunk amíg kitaláljuk mihez kezdjünk a továbbiakban.-szólalt meg Namjoon, mire Jungkook elmosolyodott.

-holnap belevágok.-mosolygott tovább, s Luciferre nézett.- nem húzom tovább, nyugodt életet akarok magunknak. -gondolt magára s Jiminre elsősorban, de a pokolban tartózkodó összes démon számított neki.

-holnap belevágunk.-értett egyet Lucifer, s a szőke emberre vándorolt tekintete, ki félelemmel szemeiben húzódott közelebb Jungkookhoz, kinek erejét már ismerte a pokol, azonban nem számítottak arra ami még a tarsolyában volt. 

Sziasztok!

 Elhoztam egy ismételten nagy kihagyás után a következő részt, s mivel nyár van, nem lesznek ilyen nagy kihagyások, s hamarosan jön a folytatás:) 

Köszönöm, hogy elolvastad, hamarosan folytatás, addig is puszi nektek! <3