Devil's babyboy (Jikook)

11.

-Jimin szemszöge-

Arra készültem az este, hogy elmegyek Taevel bulizni, ugyanis kezdtem teljesen megőrülni, pedig még csak nyár eleje volt...

Azt hiszem a napokban feldolgoztam a velem történteket, s rengeteget olvastam hasonló történésekről, így nem kizárt, hogy valóban démont idéztem magam mellé. Szándékomban áll ismételten bele lapozni abba a könyvbe, amit azon a bizonyos bulin fogtam, s addig nem nyugszom, míg meg nem találom a tulajdonosát. Kell nekem az a könyv, ha tetszik a tulajdonosnak, ha nem. Megszerzem, akármibe is kerüljön.
Tegnap délután találtam a neten egy állást, így hétfőn az lesz az első, hogy reggel nyolckor, a pár utcával odébb levő kávézó ajtaja előtt fogom várni a tulaját, ugyanis kaptam egy nap próba lehetőséget. Elképesztően hálás voltam, és nem győztem megköszönni. Így van lehetőségem dolgozni, és ha minden jól megy, munkám is lesz. Az egyetem szervez egy csoportos kirándulást, körülbelül egy hónap múlva, oda pedig kötelező elmennem, ugyanis ez egy tanulmányi kirándulás lesz, s nézik, hogy ki megy el, nekem pedig száz százalékosan kell teljesítenem, még nyáron is.
Úgy érzem, hogy az életem kezd kijönni a gödörből, melybe bele estem, én magam azonban még mindig próbálok kimászni, de Jungkook fogja a lábam, így esélyem sincs.
Miatta nem tudok vissza állni a normális életembe, s nem tudok újra nyugodt, s kiegyensúlyozott életet élni.
Most is, mint minden egyes alkalommal, mikor már reménykedtem, hogy végre kimozdulok, megjelent a démon, s még Taera is rá hozta a frászt.
Vagyis csak az elején.. Miután kimagyaráztam az idegen férfi seggét, Tae már barátságosan állt hozzá.
Jungkook egész este becézgetett, mintha a pasim lenne, s életemben nem hallottam még olyan kedvesen beszélni, mint ahogy beszélt velem akkor. Apró érintései, melyek nem a megszokott fájdalmat adták át teljesen lebénítottak, s libabőrt idéztek elő testemen. Gerincem mentén végig futott egy bizonyos borzongás, akárhányszor édesemnek, vagy kicsimnek szólított. Az ő szájából ez.. Annyira abszurd volt. Pláne azok után, ahogy viselkedett velem.
Hamar levágtam, hogy Taehyungra féltékeny, ez pedig még jobban meglepett. Ha Tae meg ölelt, vagy kedves szavakkal illetett, az egyetlen démon a társaságban be feszült, s vörös szemekkel méregette barátom. Állkapcsa meg feszült, s nyelvével belülről kezdte bökdösni száját. Ha nem tudnám mire képes, azt mondanám, hogy olyan volt mint egy aranyos kisfiú, aki nem kapott cukorkát, s ezért morcos, de ennél Jungkook igenis több volt, s rémisztőbb.
Mikor kezét derekamra tette, s ölébe húzott, azonnal össze rezzentem, s felkészültem minden eshetőségre, esetleg arra, hogy meneküljek, de ehelyett csak átkarolta derekam, s fejem búbjára tette állát, majd folytatta a csevelyt Taehyungal. Testemet ismét kirázta a hideg, majd egyre kényelmetlenebbül kezdtem magam érezni az erős férfi karjai között.

- te hívtad ide ezt a..- suttogta fülembe, de mikor elért ahhoz, hogy meg nevezze Taehyungot megállt. - őt. Szóval kutya kötelességed elviselni, hogy így viselkedem. De ne aggódj, amint elmegy, apuci megbüntet..- kuncogta el a mondata végét, mire rémülten nyeltem egyet. Semmi jó nem fog származni abból, hogyha meg megbüntet, pláne, ha fájni fog. Mit tegyek? Nem akarok büntetést... Megvan! Ha nyalizok neki egy kicsit, és bele megyek a játékba talán nem akar majd megbüntetni, és akkor megúsztam én is, na meg a seggem. Briliáns ötlet Jimin! Végre valami jó is kipattant a fejemből!

Hogy tervemhez hű legyek, jobban Jungkook karjai közé fúrtam magam, s még mellkasának is döntöttem buksim, amit Tae mosolyogva nézett. Nyeltem egy nagyot, s óvatosan Jungkook nagy lapát tenyereire vezettem apró praclijaim. Kezeim forróak voltak, az övéi viszont jéghidegek. Szívem gyorsabban kezdett dobogni, mikor a démon lassan fülemhez hajolt, s adott rá egy apró puszit.