Park Jimin sosem volt az a bulizós fajta, jobban élvezte az otthon eltöltött időt, s jobban szeretett tanulni, rendszerezett és szabálykövető életet élni.
Azonban legjobb barátja megnehezíti abban, hogy ezt az életvitelt folytatása, mivel nagy neh...
A nap hétágra sütött, s a félig leeresztett redőnyön még így is beszűrődött pár apró fénysugár. A szobában csend volt, s félhomály, egyedül a madarak halk trillája, s az óra egyenletes kattogása adott életet a némaságnak. Egy egyenletesen emelkedő mellkas terült el a szőke buksi alatt, s a hatalmas karok egy vékony derék körül leltek nyugalmat. Az előző este hatására egy igazán csapzott fekete haj korona éktelenkedett a párnán, mely pár pillanattal később lassan megmozdult.
Fáj a fejem.
Ez volt az első gondolat, mikor lassan megmozdultam. Óvatosan fordultam oldalamra, s szorítottam magamhoz még jobban azt a bizonyos valamit, mely felmelegítette a testem. A takaró nem tudom merre lehetett, tehát ez volt egyetlen meleg forrás, amihez préselhettem magam.
Halk nyöszörgés.
Valami megütötte fülem, s egyenesen mellőlem jött. Szemeim lassan nyitottam ki, majd szoktattam hozzá a félhomályhoz.
Jimin.
A szőke mellkasomba bújva ölelt magához, mintha az élete múlna rajta. Kedvem lett volna még inkább magamhoz húzni, de kizárólag csak azért, hogy ne fázzon meg.
Hol az a retkes takaró?
-Jiminie...- szólalt meg a démon, mikor lassan lesegítette a konyhapultról. - az lenne a legjobb, ha most lefürödnénk. Indult meg az éjfekete hajú, s húzta maga után a kisebbet. Jimin kábán követte, s késő este lévén, egy kiadós szeretkezés után, már cseppet sem volt kedve mozogni. Ám a tus meleg sugara alá állva egyből kellemes borzongás járta át a kisebb testét, s éberebb lett.
-Jungkook.-nézett fel a majdnem két fejjel nagyobb démonra, miközben apró mosoly jelent meg szája sarkában. - kanos vagyok. - Jungkook testét is árjárta a borzongás, s egyből a kisebb derekához nyúlt, hogy annál fogva emelje csípőjére, hogy aztán még a szuszt is ki csókolja belőle.
Megráztam fejem, ahogy a tegnap este emlékei fokozatosan tértek vissza elmémbe, s ismételten éreztem farkamban azt a kellemes lüktetést, melyet Jimin iránti leplezetlen szexuális vágyam idézett elő. Nem tudom mi lett hirtelen a szőke és köztem, de nyilván más lett valami.
-Kook-ah...-hallottam meg magam mellől egy pici nyöszörgést, s a becenév még el sem jutott agyamig, már a következő cselekedet bénította meg gondolkodásom. - fázom... Ölelj jobban át.- motyogta félálomban, majd mellkasomba fúrta a fejét, de szigorúan csak az után, hogy egy apró puszit lehelt oda. Testem különös bizsergés járta át, egy olyan érzés, melyet majdhogynem tini korom óta nem éreztem. Mi a fene ütött belém? Karjaim maguktól cselekedtek, s jobban testemhez öleltem a szőkét, majd egy apró puszit adtam fejére. Arcom égni kezdett, s torkomban dobogott a szívem. Várjuk... a szívem? Ajkaim elnyíltak egymástól, majd kimásztam Jimin mellől, s most még az sem érdekelt, hogy szegény nyöszörögve próbált vissza húzni magához, a fürdőbe siettem, s megálltam a tükör előtt. Az ajkaim pirosak voltak, fekete szembogaraim csillogtak, s arcomba vissza költözött az élet. Kisimult lettem, s sokkal nyugodtabb. Ennyire jót tett volna nekem egy kiadós szex?
-Jungkook...- totyogott be mögöttem a szőke, s hátamnak csapódva adott apró puszikat a mostmár felhevült területre. - miért jöttél ki?..- ölelt még szorosabban, nekem pedig a különös bizsergés erősebbé vált.
-csak... Mosdóba indultam.- nyögtem ki végül valamit, s nagyon furcsának gondoltam, hogy a magabiztos énem most egy pillanatra megingott.
-akkor hagylak.- sóhajtott, majd elindult kifelé, de az ajtóban még megállt, s mosolyogva vissza fordult. - mit kérsz reggelire?- a szívem kihagyott egy ütemet. Ahogy az ajtónak támaszkodó kócos szőkét figyeltem, kinek arcát megvilágította az ablakon át beszűrődő napfény, ajkaim elnyíltak egymástól, s testem átjárta a borzongás. Testét nem fedte semmi, ezzel még kívánatosabbá varázsolva nekem törékeny alkatát, s hófehér bőrét.
-tudod, hogy nem eszem.- néztem zavartan szemeibe, mire csak kaján mosoly került arcára, mire enyémre meglepődöttség jelei költöztek.
-tegnap mégis felfaltál... Nem is egyszer.- kuncogott, majd kifordult a fürdőből, s az ajtót is becsukta maga után.
Pillanatokig csak néztem magam elé, s agyaltam mi a fene játszódhatott le most, de nem sokkal később fejem megrázva tértem vissza a jelenbe, s végeztem el szükségleteim.
Ahogy kiértem a nappaliba, megpillantottam Jimint, amint egy rózsaszín kötényben forgolódik a konyhában. Apró mosoly húzódott ajkaimra, s elindultam felé. Épp előttem fordult vissza a pult irányába, s mikor ezt megtette, fedetlen háta, s feneke szemeim elé kerültek.
-kicsi Jiminie...- értem mögé, s simítottam karjaim dereka két oldalára.- nem gondoltad, hogy felvennél valamit így reggelről?- csókoltam nyakába, s csupasz ágyékom fenekének dörgöltem.
-Kook-ah...-sóhajtott fel, majd vállamra döntötte fejét.- nem biztos, hogy ez most jó ötletnek bizonyulna...- becézett le ismételten, mire megrándult szemöldököm.
-ki engedte meg, hogy becézz?- toltam neki a pultnak, mire halkan felnyekkent. - a nevem Jungkook, és el is várom hogy így hívj.
-te is becézel..- próbált érveket felhozni, de nem hagytam szóhoz jutni.
-az nem jelenti azt, hogy te is megteheted Picur.- vettem egy fokkal kedvesebbre hangom, mire meglepetten fordult hátra.
-Jungkook?- nézett hatalmas szemeivel enyémekbe.
-ne kímélj.
-te most tényleg kedves vagy?- emelte kezeit arcom két oldalára, s adott egy puszit ajkaimra.
-miért, nem úgy tűnik?- lettem ingerült, ugyanis zavart, hogy ez ennyire meglepő számára. - tudok kedves is lenni.
-nyugi..- nevetett fel, majd ajkaimra hajolt.- örülök neki, hogy kedves vagy velem, Jungkookie.-kuncogott, s adott ismét egy puszit, én azonban azonnal el taszítottam magamtól.
-megmondtam, hogy ne becézz! Ezen mi nem világos?! Pláne így ne! - mordultam rá, majd inkább a hálóba sétáltam, ahol magamra kapkodtam a ruháim, s pillanatok alatt eltűntem a házból.
Engem senki sem becézhet már!
Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy mostanában eltűntem Wattpadról, de rengeteg tennivalóm, és problémám is volt az elmúlt időben. Remélem nem haragszotok, és elnézitek nekem! Igyekszem válaszolni mindenkinek és ezentúl rendszerességgel hozni a részeket mint eddig, tényleg sajnálom❤️
Hogy vagytok? Milyen a suli/ munka/ egyéb?
Hamarosan hozom a folytatást, még lesznek itt izgalmak ne aggódjatok, még csak most indul be majd IGAZÁN a story😁❤️
Igyekszem a kövi résszel, remelem a mostani is tetszett! Sok puszi mindenkinek!
Ui: drága Jimin szülinapján sem tudtam posztolni, úgyhogy utólag is nagyon boldog szulinapot neki!
❤️❤️❤️❤️❤️
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
