Devil's babyboy (Jikook)

9.

Az óra lassan hajnali hármat üt, s én képtelen vagyok lehunyi szemeim. Némán ülök az ágyamon, s nézek ki a fejemből. Körbe vesz a csend, az a kibaszott csend, s percről percre úgy érzem, egyre jobban megbolondulok. Érett felnőtt viselkedés, gratulálok Park Jimin!
Kibaszottul össze kéne szednem magam, de darabokra hullott az életem, s képtelen vagyok rá.
Jungkook teljesen megőrít.
Az nap este.. Valami miatt képtelen voltam gondolkodni és elvesztettem magam felett az irányítást. Mintha drogoztam volna, megszűnt minden értelmes gondolatom, és a józan eszem jó mélyre elásta magát. Akkor tértem magamhoz a mérhetetlen rózsaszín ködből, mikor egyedül voltam már, s csak ekkor ébredtem rá, hogy korántsem volt olyan gyengéd szexben részem, mint azt hittem. A piszkos valóság, mely fejbe csapott azt mutatta meg, minden földön túli érzés csak a fejemben létezett. Elképzelhető, hogy valami varázslatot használt rajtam? Vagy tudom is én mi lehetett az. Testem sajgott, s minden porcikám tudatta velem, a piszkos valóságban koránt sem éreztem magam olyan jól, mint azt hittem.

Azt már feldolgoztam, hogy valószínű teljesen őrült vagyok, hiszen nem léteznek démonok és egyéb valamik, de azt, hogy Jungkook minden este eljön, s rettegésben tart egyre nehezebben megy. Mikor megjelenik remegni kezdek, s azt kívánom bárcsak eltűnne innen, de mikor hozzám ér, s gyengén simogat, csókol, minden kiürül az agyamból, s vágyom rá.

Nem látom az össze függést. Gyűlölöm őt, s azt kívánom bárcsak eltűnne, de a testem vágyik rá. Vagyis jelen pillanatban minden porcikám gyűlöli őt, de mikor a szemeibe nézek, kiürül az agyam..

Most sincs másképp, nem véletlenül nem alszom még. Az agyam teljesen üres, de képtelen vagyok álomra hajtani fejem. A hét előző napjaival ellentétben ma este nem jött el hozzám. Vártam, de nem jelent meg, ez pedig kellő aggodalommal tölt el. Hisz tudom, hogy milyen hatalma van felettem, ahogyan azt is, hogy könnyű szerrel véget vethet az életemnek pillanatokon belül. Képtelen vagyok be hunyni a szemem, s egy pillanatra is lazítani. Testem remeg, s úgy be vagyok feszülve, hogy még hátam is megfájdul, így az mellett döntök, kimegyek a konyhába enni valamit. Jobb dolgom úgy sincs.
Fel kapcsolom telefonom vakuját, s azzal világítom meg a sötét nappalit, legalább addig, míg el nem érek a kapcsolóhoz. Mikor felkapcsolom a biztonságérzetet nyújtó fényeket kissé ki fújom a bent tartott levegőt. Észre sem vettem, hogy mióta elhagytam a szobám, nem szívtam tüdőmbe az életmentő oxigénből egy cseppet sem. A hűtőmhöz botorkálok, s kinyitom azt, de a napokig tartó itthon gubbasztás miatt egy csomag lejárt sonkán, s tejen kívül nem találok semmit. Teljesen szét vagyok csúszva! Össze kellene szednem magam, a kurva életbe is!
Morgolódva csapom be a hűtő ajtaját, s inkább a szekrényben kezdek kutakodni valami ehető után, mikor is meg pillantok a legfelső polcon egy zacskó instant levest. Szemeim azonnal fel csillannak, s nyújtózkodni kezdek, de apró méretemnek köszönhetően nem érem el késői vacsorám. Zsörtölődve fordulok meg tengelyem körül, hogy ide vonszoljak egy bárszéket, azonban egy igazán kemény mellkasba ütközöm. Szívem kihagy egy ütemet, s a pulthoz paszírozom magam, hiszen így is alig van köztünk néhány centi. Felnézek a félhomályban vörösen csillogó szemeibe, majd lassan lenyelem a torkomban keletkezett gombócot. Ajkain pimasz mosoly villan, s érezhetően tesz felém egy apró lépést, mellyel még inkább személyes terembe mászik. De ezzel ő nem törődik egy cseppet sem, helyette két karját csípőm két oldalára vezeti, s annál fogva húz magához, hogy testünk össze simuljon. Szemei mint minden alkalommal, most is félelemmel töltik el testem, s alig észrevehetően remegni kezdek. Ismét nyelek egy hatalmasat, s buksim feljebb emelem, hogy tartani tudjam vele a szemkontaktust. Nem merek elnézni róla, hisz ki tudja mit tenne velem.
Félelmem önelégült mosolyt csal arcára, majd végig szánt nyelvével ajkai között. Tettére zavartan el pillantok róla, majd én is benedvesítem párnácskáim, hiszen teljesen kiszáradtak. Keze pillanatokon belül csípőm két oldaláról fenekemre vándorol, s jól bele is markol, mire zavartan megugrom. Nem helyes amit tesz, főleg úgy, hogy félelemben tart, s ezért nem merek szembe szállni vele. De ha tehetném most azonnal bevernék neki egyet, és elküldeném a picsába! Igen, így lenne, biztos vagyok benne!

-chh.- horkan fel a semmiből hirtelen, mire pánikszerűen össze húzom magam, s még kezeim is fejemre kapom –így kezei közül ki szakadva–, hogy minél jobban tompítsam ütését, ami nem jön. Zavartan nézek fel szemeibe, mire széles vigyor kúszik arcára.

- az lenne az utolsó perced, amikor megpróbálnál ellenem szegülni, és a te szavaiddal élve elküldenél a picsába.- morogta kicsit sem barátságosan, de nekem inkább az miatt dobbant hatalmasat félelmemben a szívem, hogy pontosan tudta, mit gondoltam pár másodperccel ezelőtt, mégsem mondtam ki hangosan. - ismételjem meg mégegyszer, hogy tudok olvasni a gondolataidban? Vagyis inkább akaratomon kívül hallom őket. Ez egy ilyen össze kötő szar közöttünk, ami az miatt van, mert a kicsi Jiminie úgy gondolta megidéz egy démont, hogy teázzanak együtt délután. De mindenkiében képes vagyok olvasni.- morrant rám ismét, majd teljesen a konyha pultnak paszírozott, így testünk ismét egymásnak nyomódott. Felettébb kellemetlenül éreztem magam, s fogalmam sem volt mi tevő legyek.

-s-sajnálom..- motyogtam orrom alatt, de dadogásom még szerencsétlenebbé varázsolta, a fejemben határozottnak szánt válaszom. -én m-már ezerszer megbántam, h-hogy megidéztelek..- húzom magam össze, s zavartan pillantok fel szemeibe. Arcáról semmit sem tudok leolvasni komolyságán kívül, ez pedig felettébb megrémít.

-örülök, hogy beláttad, hogy kurva nagy hibát követtél el.- kuncogott fel, mire össze rezzentem.- imádom, hogy ennyire félsz tőlem. - fogta meg ismét fenekem, mire zavartan mellkasára tettem kezeim, s megpróbáltam eltaszítani magamtól. Hirtelen vett bátorságom azonnal elillant, mikor egy tapodtat sem moccant tőlem, s még keze is fájóan bele mart hatsómba. - a saját magad sírját ásod, remélem ezzel tisztában vagy.- morogta nekem, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
Rémülten néztem többször is körbe a házban, de mivel sehol sem találtam kissé megnyugodtam. Az azonban nem hagyott egy percre sem nyugodni, hogy nem tett velem semmit. Rossz előérzetem lett, ezt pedig tagadni sem tudtam volna.
Remegő kezekkel fogtam meg végül az instant levesem, s láttam neki a késői vacsorám elkészítésének abban reménykedve, hogy Jungkook nem fog ismét felbukkanni.
Azonban azzal nem számoltam, hogy a férfi végig ott ült a kanapémon, s árgus szemekkel meredt rám.

Nem véletlenül éreztem úgy, hogy valaki figyel engem...

Sziasztok!
Ünnepélyesen jelentem be, hogy az előző könyvem sikeresen befejeztem, így a mai naptól már rendszeresen jönni fognak a részek itt!
Remélem tetszeni fognak, és itt vagytok még!
Hamarosan találkozunk a következő részben, addig is sok puszi nektek!
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️