Devil's babyboy (Jikook)

14.

Ha azt mondom, hogy Jungkook teljesen leégetett a legfontosabb barátaim előtt, nem túlzok egy cseppet sem.

Furcsa volt kimozdulni otthonról, és ahogy egyre többen lettek körülöttem az emberek, egyre jobban a legutolsó bulim jutott eszembe.
Sosem voltam az a bulizós fajta, és egyáltalán nem vonzott az, hogy lerészegedjek. Nem találtam abban élvezetet, hogy nem tudok magamról, mert annyit ittam, ahogy abban sem, hogy különféle kábítószerek segítségével üssem ki magam. Egyáltalán nem az én világom volt a bulizás.
Én tipikusan az a tanuló voltam, aki mindig mindent elvégzett, és mindig mindenre jó jegyet kapott. Rengeteg munkám volt abban, hogy elismerjenek a tanárok, és kiérdemeljem az első helyet. Sok munka, és fáradozás árán lettem legjobb tanuló, és ehhez nem passzolt egy olyan háttér, melyben alkoholt fogyasztok, és minden éjjel mással kefélek.
Nem akartam, hogy a jövőm rovására menjen, hisz így sem volt egyszerű az életem. A szüleim bonyolult esetek, rájuk nem számíthattam akármikor. Sőt, szinte soha.
Egyedül Felix és Hobi volt, akiben teljesen meg bíztam, és ott voltak nekem, mikor a legnagyobb szükségem volt rájuk.
Most azonban, már a nyár első napján teljesen tönkre tettem a stabil lábakon álló életem. Fenekestül felfordult, és fogalmam sincs, hogy hogyan fogok ismét olyan életet élni, amelyet ezelőtt éltem.

Park Jimin sosem volt parti arc, ezt mindenki tudta. Inkább otthon maradtam, és tanultam, esetleg sorozatot néztem, olvastam. Életem során, ha azt mondom voltam három buliban, akkor még túlzok is.
Soha semmilyen körülmények között nem lehetett elrángatni egy buliba sem.
Azonban drága barátaim elérték a lehetetlent. Úgy gondoltam tartozok nekik annyival, hogy elmegyek velük. Senki sem gondolta, hogy az estének olyan vége lesz, mely mindent tönkre tesz. Az a hülye könyv! Minden annak a hülye könyvnek a hibája! Ha nem megyek bele abba, hogy megidézzek valami faszságot, nem lenne ekkora gond a nyakamban. Kai pedig csak hab volt a tortán... Talán meg erőszakolt volna, ha Jungkook nincs ott.. Valahol mélyen hálás voltam neki ezért. Azonban azért, hogy Kai helyett ő vette el a szüzességem cseppet sem. Valahogy meg kell tanulnom élni ezzel.

Jungkook helyet foglalt a hatalmas kanapén, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Zavartan foglaltam helyet mellette, majd körbe pillantottam. Egyre több ember szállingózott be a hatalmas házba, s kezdetét vette a nyár egyik legnagyobb házi bulija.

Yoongi mindig is tudta, hogyan kell bulit szervezni, és általában nála voltak minden idők legjobb bulijai.
Nem csak a kosár csapat menő srácai jelentek meg mindig, hanem a hozzájuk tartozó szurkoló lányok is, ez álltál pedig mindig rengeteg ismert és népszerű alak jelent meg Yoonginál. Nem csoda, ma este is itt voltak a társaság jó madarai. Szemeim hamarosan meg akadtak Taehyung fekete tincsein, majd nem sokkal később integető, s mosolygó alakján. Őt pedig követte Namjoon, akit még csak egyszer volt szerencsém látni a legutóbbi bulin.

-sziasztok, gerlepár!- vigyorgott Tae, majd azonnal szoros ölelésbe vont. - örülök, hogy itt vagytok! - pillantott a démonra, kinek tekintete vörösen izzott, s úgy véltem felfedezni, valami nagyon felbosszanthatta. Talán az, hogy meg ölelt Taehyung?..

-hali! -intett nekem Namjoon, majd a mellettem álló Jungkookra vezette tekintetét, azonban mikor meglátta, arca el sápadt.

-életem.- pillantottam Jungkook felé, kinek be feszültek bicepszei, ahogy megérintettem felkarját. - tudod, hogy csak a tiéd vagyok..- suttogtam fülébe, remélve, hogy ezzel oldom a benne kialakult feszültséget, hiszen nem volt szükségem egy újabb büntire, vagy esetleg valami kegyetlen  és őrült dologra, ami kipattan majd a démon fejéből csak azért, mert féltékeny egy kis ölelésre.

-fogd be Jimin.- szólalt meg, de egy pillanatra sem nézett rám. Hangja rideg, s tekintélyt parancsoló volt, gerincem mentén pedig végig futott a hideg. Szemeivel végig az újonnan érkező Namjoont vizslatta, s mintha valamiféle kapcsolatban állnának, a fekete hajú démon biccentett egyet az udvar felé, s Namjoon már meg is indult az üveg ajtó felé.- most itt maradsz, és kussolsz. Nemsokára vissza jövök. - mondta, majd azonnal eltűnt, nekem pedig hatalmas gombóc keletkezett torkomban.

-ez geci fura volt.- állapította meg Tae, majd zavartan meg vakarta tarkóját, s belém karolva elindult a konyhába.

-tudod Tae nekem inkább vissza kéne mennem..- motyogtam zavartan, s folyamatosan magam mögé pillantottam, hátha vissza tért a démon. Rossz előérzetem támadt, ezt pedig megerősítette az, hogy fél órával később sem tért vissza egyikőjük sem.
A kanapén ültem egy piros műanyag pohárral a kezemben, melyben csapvíz lapult. Tae nem sokkal később lelépett egy szőke hajú szurkolóval, s a felső emelet felé vették az irányt, tehát arra következtettem, ma jó estéje lesz barátomnak. Hobit a konyha ajtóban pillantottam meg, amint Yoongi szájában kutakodik saját nyelvével, s közben minden egyes millimétert feltérképez mancsaival a csapatkapitány testén. Tudtam, hogy ezek között még lesz valami..
Zavartan fordítottam el fejem, s vettem le szemeim róluk, mikor is Hobi Yoongs fenekébe markolt, az pedig a csókba nyögött. A terasz ajtót kezdtem szuggerálni, hátha attól hamarabb vissza ér a démon. Egyre többen táncoltak a dübörgő zenére, s rengetegen részegedtek le a buli kezdete óta. Poharamból kifogyott a csapvíz, így úgy döntöttem töltök bele még, így fel pattantam a kanapéról, s szlalomozva megindultam az emberek között. Hobiék már eltűntek a konyhából, így könnyű szerrel tudtam megtölteni poharam, s a pultnak dőlve kissé kiszakadni a hatalmas tömegből. Fejem kissé hasogatott a hangos zenétől, meg a kevés levegőtől, de véletlenül sem közelítettem volna meg az udvart, melyen jelenleg a démon tartózkodott.
Miután ki ittam a poharam egy jól irányzott mozdulattal bedobtam a kukába, majd vissza indultam a nappaliba.
Azt terveztem, hogy megint leülök a kanapéra, s csendben megvárom, míg Jungkook vissza ér, de ebben Felix meggátolt.

-hé Jiminie! - kiáltotta nekem, s kissé megszédült, így a terasz ajtónak dőlt. - gyere sörpongozni! Mindenki ott van! Nagyon jóóóó a buli.- villantotta ki fogait, majd hatalmasat böfögött.

Zavartan bólintottam, majd Felixhez lépve támogattam vissza a pingpongasztalig. Valóban nem hazudott, rengetegen voltak, többek közt Yoongi, Hobi, Yoongs pár csapattársa, s rengeteg idegen tag az egyetemről. Zavartan álldogáltam az asztal mellett, s kísértem végig szememmel a labda minden útját, amikor is egy kar fonódott derekam köré.
Megkönnyebbültem, hogy Jungkook itt van, de Namjoont továbbra sem láttam sehol. Zavart, sőt aggódtam.

-sokáig voltál...- motyogtam, majd hátam jobban mellkasának nyomtam.- miről beszéltél Namjoonal?...- kérdeztem rá, azonban nem kaptam választ. Jungkook csendben volt. Túlságosan is nagy csendben. -Jungkook! Szólalj már meg!- rivalltam rá, s kibontakoztam kezei közül, azonban mikor hátra fordultam nem Jungkookal találtam szemben magam.

-hiányoztál édesem...- kuncogott, majd közelebb hajolt.- mostmár senki sem fog megállítani abban, hogy rongyosra dugjam a segged...- suttogta ezeket a szörnyen mocskos, s rémisztő szavakat, én pedig teljesen megrémültem. Már csak ketten voltunk a pingpongasztalnál...
Mindenki eltűnt, s nem láttam senkit, ki segíthetett volna.

-k-kérlek... -suttogtam erőtlenül, s végig folyt az első könnycsepp arcom jobb oldalán. - k-kérlek hagyj békén K-Kai...

Egy puszta ölelésre is féltékeny vagy. Amikor ilyen helyzetbe kerülök hol vagy, hogy segíts rajtam Jungkook?...

Sziasztok!
Itt is lenne a legújabb rész! Remelem tetszett!
Új lett a borító, és a másik könyvemnél is megújult! Remelem elnyeri a tetszésetek!
Hamarosan jön a folytatás, addig is puszilok mindenkit!
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️