Devil's babyboy (Jikook)

39.

Ismeritek azt a kifejezést, hogy vihar előtti csend? Jungkook egészen eddig nem tulajdonított ennek a kifejezésnek nagy ügyet. Mindannyian tudtak a kifejezés létezéséről kik a pokolban éltek, azonban most tapasztalták meg csak igazán, mit is jelent igazából.

A nap már- már vészjóslóan sütött, s a pokol zord aurájának egy teljesen ismeretlen külsőt varázsolt. Jungkook gondterhelten feküdt az ágyban, s jobb kezével még közelebb húzta magához a szőkét, ki karjai között pihent csendesen. Egyikük sem tudott aludni, Jimin pilláit mégis lehunyva tartotta. Egész éjjel csak forgolódtak, s ez annak volt köszönhető, hogy amióta Namjoon meghozta a híreket, nem történt semmi. Se egy hír, se egy bejelentés. Nagy volt a csend. S Jungkooknak fájdalmas volt beismernie, de még James jelenlétét sem érzékelte. Tudta, hogy itt valami nagy készülődik, ez pedig megrémítette. Körülbelül fel tudta mérni mennyien lehetnek apja seregében, de mikor arra gondolt közeleg a pillanat, minden alkalommal össze szorult torka.

-alszol?- suttogta Jimin, ahogy óvatosan fel simított jobb kezével Jungkook mellkasára.

-nem.- tette kezét Jungkook a szőke mancsára. - egy pillanatra sem tudom be hunyni a szemem. Olyan érzésem van, mintha bármelyik pillanatban veszélyben lehetnénk.

-én sem aludtam szinte semmit.- motyogta a szőke, majd óvatosan belefúrta pofiját Jungkook mellkasába.

-pedig aludhattál volna. Vigyázok rád.

-tudom. Csak valahogy nem jött álom a szememre.- sóhajtotta Jimin, majd lustán felült, s hatalmasat nyújtózott.

-kívánsz valamit reggelnire?- dörzsölte meg szemeit a démon, azonban azonnal felfigyelt Jimin mozgolódására, a következő pillanat pedig már az volt, ahogy Jimin meztelenül az ölébe huppant.

-téged kívánlak.- suttogta a démon ajkaira, majd óvatosan megmozdult a fekete csípőjén.

-nem tudom ez mennyire jó ötlet most, Törpe.- susogta Jungkook, de kezei azonnal a kisebb csípőjére martak, jobban lenyomva őt.

-feszült vagy, igazam van?- motyogta Jimin, majd lassan a fekete mellkasára hajolt ajkaival. -tudok egy nagyon jó technikát, amivel megszűnik minden bajod.- vigyorodott el, majd végig húzta ajkait az izmos testen.

-képes lennélek azonnal leteperni.-motyogta Jungkook, ki már szinte alig tudta vissza fogni magát.

-mi állít meg?- vigyorodott el Jimin, majd megmozdította csípőjét.

-a kibaszott sok démon ami körül veszi a házat.- rontott be Namjoon, majd dobott Jiminhez egy melegítőt. -nincs erre időnk basszam meg!

-milyen démonok?- állt fel azonnal Jungkook, s az ablakhoz igyekezett, hol kinézve szembe találta magát vagy harminc fegyveressel. -basszus!- mint aki most ébredt fel valamilyen transzhatás alól, fejbe csapta a kemény valóság, bajban vannak.

-ilyenkor inkább ne akard szétkefélni Jimint, örülj neki, hogy egyáltalán fog tudni futni! - Namjoon mérges hangja átszelte a levegőt, majd előkapta fegyverét. - bajban vagyunk főnök.

-mi a teendő?- motyogott a már melegítőben álldogáló Jimin, miközben Jungkookhoz araszolt.

-kettő opció van, ami közül választhatunk.- sóhajtott fel a fekete démon, miközben sietősen öltözködni kezdett.- szét lövöm a seggüket ti pedig menekültök.

-Jungkook ez egy lehetőség volt.- kapta fel fejét a szőke. - mi a második?

-az első választása.- zárta le a témát a fekete démon, majd Namjoonra nézett.- innen északra.- biccentett a hegyek felé. - ott találkozunk. Lucifer is oda megy.

-és mi lesz veled?- rémült meg a kisebb, s remegő kezekkel a démon elé állt.

-elbánok a rossz fiúkkal, aztán indulok utánatok. Mind tudjuk, hogy én kellek nekik a legjobban, ezért Nam!- lépett a szekrényhez Jungkook.- hajts jó gyorsan! - dobta neki oda kocsi kulcsát, majd kibiztosította a közben kezébe vett fegyverét. Fekete haja rakoncátlanul hullott bele szemébe, melyet az apró kezecske lassan kisimított onnan. Ekkor néztek egymásra utoljára így. Félelemmel, s rettegéssel.
Jimin remegett. Egész lénye reszketett, s fogalma sem volt mit hoz a holnap. A fekete démon olyan hamar a szívébe lopta magát, hogy egy másodperc töredéke alatt ő lett számára a legfontosabb, kit sosem akar elveszíteni. Most mégis itt álltak, egymással szemben, miközben Jimin arcáról már patakokban folyt le meleg könnye, mely a padlóra hullva kezdett gyarapodni. A démon szeme feketén csillogott, most viszont nem a lámpafény, vagy bármi külső hatás következtében, egészen egyszerűen csak apró könnycseppek keletkeztek szemeiben.

Jimin megtanította őt egy nagyon fontos leckére, mégpedig arra, hogyan becsülje meg azt, ami az élete része. Jungkook nem akarta bevallani, de félt. A haláltól? Persze, hogy nem. Nem is attól, hogy elveszíti a poklot, eddigi életét, álmait. Egészen egyszerűen attól, hogy a jövőben már nem Jimin lesz mellette. Nem a szőke tincsek tulajdonosa mellett ébred reggel, nem látja azokat a gyönyörű csillogó szemeket, hallja a csilingelő kacagást, érzi az édes ajkakat, tapintja a formás testet, s éli mindennapjait mellette.

Jungkook rettegett.

-megígéred, hogy minden rendben lesz, igaz?- motyogta Jimin, miközben óvatosan körül fonta mancsait a démon teste körül.

-a lehető legnagyobb rendben.- Jungkook hangja megremegett. Ahogy a vékony karok átölelték, mintha csak elkocsonyásodott volna minden porcikája.

-hamarosan találkozunk akkor.- mosolyodott el Jimin, mosolya azonban a legkevésbé sem volt őszinte.

-hamarabb mint hinnéd.- adott egy apró puszit a kicsi homlokára Jungkook, majd Namjoon felé fordult, ki apró mosollyal arcán indult meg a zárt garázs felé.

-szeretlek.- susogta a szőke, mire Jungkooknak elakadt a lélegzete. Ez volt az a pont, ahol elhatározta, mindenképpen túléli azt ami oda kint vár rá, s harcol a végsőkig magáért, Jiminért, Namjoonért, Luciferért, s mindenkiért aki ebben a harcban segíteni fog neki. Gyávasága miatt azonban továbbra sem volt képes kimondani a szót, melyre Jiminnek most a leginkább szüksége lett volna. 

Amint a kisebb és Nam beszálltak a kocsiba, s a garázs ajtaja felnyitódott, legalább harminc fegyveres démon indult meg feléjük, de a szemüveges erre nem figyelve, őrült tempóban kanyarodott ki a garázsból, legalább tíz démont elgázolva. 

-tudsz egyáltalán vezetni?- kiáltott fel rémülten Jimin, ahogy majdnem neki csapódtak egy másik autónak az út szélén. 

-sosem próbálkoztam ezzel komolyan- kacagott fel Namjoon, majd hatalmas ívvel felhajtott egy autópályára. 

-merre megyünk? Van tervünk egyáltalán?- Jimin gondterhelten túrt hajába.- Jungkook meglesz egyáltalán?- aggályai most telepedtek csak rá igazán. Azok a démonok fegyverekkel Jungkook életére akarnak törni. Mi van akkor, ha Jungkook megsérül, vagy ha meghal?!

-Jungkooknál erősebb démont nem ismerek. Nem lesz vele semmi baj. Tervünk pedig van ám! De még milyen.- mosolyodott el a titkár, majd megigazította szemüvegét. - helyezd magad kényelembe, most egy jó ideig egyenesen megyünk csak. Élvezd a nyugalmat, mert hamarosan borzalmakat fogunk átélni Minnie.- sóhajtott fel az idősebb, majd bekapcsolta a rádiót, hogy kicsit elterelje mindkettőjük figyelmét. Namjoon azonban hazudott. Semmilyen terve nem volt, csak követte főnöke parancsát. Ha Jungkook azt mondja menjen a hegyekhez, hát ideje elindulni Északra. 

Sziasztok! 

Rettentő rég hoztam részt, nagyon sajnálom, meg volt rá az okom. Azonban most már itt vagyok, s maradok is, úgyhogy jönnek ám az izgalmas részek! Köszönöm, hogy elolvastad! Hamarosan találkozunk, addigis puszi nektek! ❤❤❤❤❤❤❤❤❤