Devil's babyboy (Jikook)

37.

Senki sem lepődik meg, ha azt mondom, a pokolban nincs se napsütés, mely beszűrődik az ablakon, se madárcsicsergés, mely felébresztene édes álmodból. Jimin sem ezekre ébredt, de egy pillanatig sem bánta, hiszen a meleg kezek, melyek még inkább birtoklóan ölelték körül, ezerszer jobb érzetet keltettek. Korán volt, ezt hamar meg tudta állapítani, hiszen a hatalmas épület ablakai még a hajnal pirkadatának nyomait takarták, s a félig leeresztett redőnyön keresztül csak egy kis szürkületi homály derengett be a hatalmas szobába.  Jimin testét félig takarta a fehér paplan, ezáltal karcsú vonásai félig felfedve pihentek. A tetovált jobb kar védelmezően simult a derék köré, s Jimint teljesen saját testéhez préselte amennyire csak tehette. A szőke a  hátán érezte a fel, s le süllyedő mellkast, a lábakat, melyek sajátjával fonódtak össze,  a hatalmas test melegét, s mindenek előtt gyomrában azokat a keserves pillangókat, melyek napok óta nem hagyták nyugodni.  Jimin dübörgő kenyeréével lassan, s annál megfontoltabban hagyta el az ágyat, s miután elvégezte fürdőszobai gondjait, elhagyta a férfi szobáját.

Jungkook lassan nyitogatta pilláit, s amint az első halvány fénysugár megtalálta pupilláját morogva fordult át másik oldalára, s karját kinyújtva ölelte át a szőke testet. Pontosabban ölelte volna át, ha mellette lett volna.  A démon villám sebességgel ült fel az ágyon, s a rémület kezdett úrrá lenni rajta, mely legrosszabb rémálmát vetítette szeme elé, miszerint Jimint elrabolták. Zavartan pattant ki az ágyból, s azonnal a földszint felé vette az irányt, azonban ahogy oda ért, megpillantotta a kis szőkét, ahogy a Namjoontol kapott rózsaszín köténykéjében téblábol a konyhában. 

Jungkook másodpercek alatt nyugodt meg, s ragadozó módjára közelítette meg az apó szőkét. Hallkan lépdelt mögé, s ahogy elérte azonnal derekára marva birtoklóan magához húzta.

-azt hittem eltűntél.-susogta annak fülébe, ki erre halkan felkuncogott.

-ha rémlene nem tudok innen csak úgy haza menni.-kacagott fel a kisebb, majd megfordult a fekete karjaiban, s apró csókot lehelt annak állvonalára.-hamarosan reggeli, ülj csak le, vagy akár le is zuhanyozhatsz. A tegnap esti fürdés nem hiszem, hogy annyira tisztító jellegű lett volna.- villantotta  ki csábosan fogait húsos ajkai mögül, majd ismét a tűzhely felé fordult.

-annyira meg tudnám ezt szokni.-morrant fel a démon, majd a szőke hátának préselődött, s a fiú arany fürtjei közé nyomta arcát.

-melyik részét? Hogy van aki főz rád,  vagy azt, hogy az a személy én vagyok?- kacérkodott a kisebb, mire Jungkook a fehér porcelán bőrébe harapott nyakán.

-nagyon elkényelmesedtél úgy érzem... Igazam van?- suttogta a szőke fülébe, majd fenekének nyomta magát.

-ne reménykedj annyira Édes.- kuncogott fel Jimin, majd Jungkook meglepett ábrázatát kihasználva kislisszant kezei közül, s otthonosan mozogva kivett két tányért az egyik fiókból, s szedett rájuk az éppen elkészült ételből. - elfogyott az olaj.-kezdett cseverészni a szőke, majd jóétvágyat kívánt, s mosolyogva bekapott egy falatot. - el kéne menni venni. Itt is vannak boltok ugye?

-ne hülyéskedj.-nevetett Jungkook.-persze, hogy vannak boltok. A közelben is van egy. Reggeli után el is mehetünk, és vehetsz magadnak azt amit kell.

-oké.-kapott be a kicsi még egy falatot, s mosolyogva felállt, majd a hűtőből kivett egy narancslevet. -csinálok egy kávét is, de addig igyál egy pohárral. -tette le a férfi elé, ki azonban megfogta a szőke csuklóját, s ölébe húzta.

-miért vagy ennyire gondoskodó?- nézett bogár szemeivel a szőke mogyoróiba, s eltűrt egy pajkos tincset, mely zavarta az összképet.

-hát nem lehetek ilyen?- kuncogott a kicsi, majd apró puszit nyomott a démon orra hegyére.

-csak a vártnál is jobban érzed magad itt, ami meglep. Nem aggódnod kellene, hogy itt vagyunk?

-felesleges lenne az aggódás. Ha az ember aggódik semmi sem oldódik meg.-gondolkodott el kissé Jimin, majd lassan felállt a férfi öléből. - feketén, vagy egy kis tej és cukor?

-jó lesz most tejjel és cukorral.-követte tekintetével a szőkét, ki a kávégéphez lépve lassan főzni kezdte a kávét. - a felső polcon találsz egy csomag kakaó port. Tegnap előtt vette Namjoon.

-hoztál nekem kakaót?-mosolyodott el szelíden Jimin, majd a démon elé lépett, ki idő közben már a pultnak dőlt, s a mosatlannal szemezett.

-aha, nem nagy dolog.-felelt, majd a koszos edények közül neki kezdett elmosogatni egy adagot.

-köszönöm.-vigyorodott el Jimin, majd mosollyal ajkain indult meg a hálóba, hogy lassan kipakolhasson a bőröndjéből.

Jelentősen változott kettőjük kapcsolata, ezt mindketten érzékelték, az pedig, hogy Jimin tegnap kimondott valami hatalmas erővel bírót, Jungkookot először megijesztette, mostanra azonban már melegséggel töltötte meg belsőjét.
Szinte biztos volt abban, hogy ezelőtt sosem érzett még ilyet.

Jimin különös érzéseket váltott ki belőle, miket eddig senki sem tudott. Egyre jobban a démon szívébe lopta magát a szőke, anélkül, hogy erről ő bármit is sejtene. Jungkook boldog volt, és ennek végre teljes szívéből örült. Az eddig komor, sőt szörnyű személyisége lassan, de biztosan változni kezdett.
Jimin volt a legjobb dolog ami történhetett vele, s erre a démon is rájött.

Mosolyogva indult a szőke után, miután elmosogatott mindent, s mosolya még őszinte volt, egy csepp aggodalom sem rejtőzött arcán, hiszen nem tudta mi vár majd rájuk ezután.

Sziasztok!
Remelem tetszett a rész, lehetnek benne hibák, azok miatt elnezest:(
Igyekszem a folytatással, nem kell sokat várni rá:)
Vigyázzatok magatokra, hamarosan tali;)
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️