Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 5.rész ˚ˑ ͎·˚

Szabályosan úgy riadok fel a telefonom csörgésére, hirtelen ülök fel a helyemen, értetlenül nézek ki az ablakon, amely csak a napsütést engedi be a helyiségbe. Egyből felpattanok a helyemről, amikor rájövök, hogy az ébresztőm keltett fel az álmok nyugodt helyéről, el sem hiszem, hogy képes voltam egy kanapén tölteni az éjszakámat. Ez a nap már most rosszul indul és az sem segít szerencsétlen helyzetemen, hogy felébredésemet követően szinte rögtön az a srác veszi át gondolataim nagy részét és az, miképp fogom kideríteni a nevét. Még a zuhany alá is hiába állok, nem mossák el a gondolataimat a forró cseppek, pedig többet állok alatta, mint kéne, így is késésben vagyok, de szabadulni szeretnék tőle, legalább erre az egy napra. Teljességgel meg vagyok győződve arról, hogy haladás ez részemről, hiszen ő az egyetlen személy, aki ennyire lefoglal ennyi idő után, bár nem értem miért. Az túl kevés érv, hogy jól néz ki, mert nem tagadom, ránézésre ő maga a tökéletesség egy kis titokzatosággal csomagolva, lehet pont emiatt kergetem ennyire ezeket az álomképeket, nekem egyszerűen tudnom kell ki ő, melyik az ő világa. Nehezen szállok ki a zuhany alól, bárcsak ne kéne bemennem dolgozni, de legalább az vigasztal, hogy este újra látom, ha ott lesz azon a helyen, Axxessnity, képtelen vagyok eldönteni, vajon jó ötlet volt legelőször oda betenni a lábamat vagy jobb lett volna, ha örökre elkerülöm. Sóhajtva aggatom magamra a ruháimat, pont úgy, mintha nem érdekelne engem miképp is fogok kinézni, holott erre görcsölök rá a legjobban, nem szeretnék még haza is jönni, mikor megyek hozzá. Kétszer olyan gyorsan szedem a lábamat, mint kéne, hamarosan még egy megbeszélés is kezdődik, ha erről is elkések lassan még ennek a munkának is búcsút mondhatok, akkor lesz igazán miért aggódnia a családomnak, ahhoz képest a szakítás lenne a keserű öröm. Berontok a terembe, félve attól, hogy én vagyok az utolsó személy, de hatalmas kő esik le a szívemről, mikor látom, hogy csak Jimin ül a helyén, fáradtan ülök le mellé, látom rajta, hogy valami nagyon foglalkoztatja, méghozzá velem kapcsolatban.

-Szarul nézel ki. - jelenti ki teljesen meggyőződésével. - Úgy értem, hogy tényleg nagyon szarul nézel ki. 

Felvont szemöldökkel vetem rá sötét pillantásomat, mire csak egy mosoly jelenik meg az arcán. Biztos vagyok benne, hogy az életemben elrontottam valamit, amiért ilyen személyekkel vagyok körülvéve, ráadásul egyre biztosabb vagyok abban, hogy én így nem mehetek hozzá. Megadva magam dőlök hátra a székben, miközben közelebb jön hozzám, egyből hajam piszkálgatásával van elfoglalva, amit még élvezek is, apró kis vigyorából ítélve őt is nagyon szórakoztatja tevékenysége, néha komolyan nem értem, hogy miképp lehetünk barátok ezzel a személlyel. 

-Kész vagy. - húzódik el tőlem. - Most már nem úgy nézel ki, mint aki három napja nem alszik és emiatt akár este el is mehetnénk valahova. Olyan régen voltunk bárhol is, őszintén aggódom miattad.

-Olyan vagy, mint a nővérem, esküszöm. - sóhajtom fáradtan. - Nem kell beszarni, minden rendben van, ha úgy vesszük, találtam valakit, aki leköt. Inni meg nem megyek veled, csak arra megy ki a játék, hogy fizessem a piád, ugyanott dolgozunk, közel ugyanazért a fizetésért, ha neked drága, nekem is. 

Elhallgatok, mikor sokkal több ember özönlik be az ajtón, mint eddig, szinte már ösztönösen idegeskedem az ilyen napok miatt, engem nem is a szakítás, hanem ez a munka visel meg teljesen. Előpakolok minden szükséges mappát, amíg a főnök úgy dönt, hogy késik pár percet, addig át tudom gondolni barátom ajánlatát, lehetséges, jót tenne nekem egy kis kikapcsolódás, akkor még a végtagjaimban tomboló fájdalom sem érdekelne annyira, mint most. Gyorsan nyomom elé a mappát, amint jobban belép a helyiségbe, kinyitom és már látom is, hogy megint túlórára leszünk fogva a héten minimum kétszer, sőt ha még rajta múlik hétvégén is lesz bőven munkám. Belekezd a mondandójába, nekem pedig szinte ugyanabban a pillanatban jön egy gondolat, miszerint jó lenne barátommal tartani a mai estén, utána pedig meglátogatni azt a helyet, hátha megint ott bujkál valahol a csinike valamilyen dögös ruhában. Jiminre nézek egy apró mosollyal, tudja mire gondolok és látom rajta, hogy hálás nekem azért, hogy belementem a dologba, itt főleg az a kérdés, vajon hányan megyünk, főleg attól tartok, valamilyen módon ő is tudomást szerez a kikapcsolódásnak és eljön. Az én elcseszett lelkemnek az már teljesen rendben van, hogy egy másik férfival csinálok...bármit is, amit éppen csinálok vele, de arra még én sem vagyok felkészülve, hogy találkozzak vele. Amiatt is zakatol a szívem, ha rá gondolok a ritka alkalmak egyikén, biztos vagyok benne, nem bírnám ki azt a pillanatot, amikor újra meglátom, főleg azért nem, mert tudom, ő tovább lépett. Barátom felé kapom a fejem, amikor megböködni a vállamat, kissé talán búsabb arckifejezéssel nézek rá, mint amire számított, mert elég meglepődött fejet vág ehhez. Elkalandozhattam, mert nem is vettem észre, hogy az egész terem üres, sóhajtva kelek fel a székemből, hogy a konyha felé vegyem az irányt, egyből megtámadom a kávéautomatát, amire most nagyon szükségem van.