Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 26.rész ˚ˑ ͎·˚

A nap nem aranyló sugarakkal lopózik be az ablakon, nem a reggel közeledtét jelzi, sokkal inkább azt, már jó ideje alszok. A hajnal frissességét magam mögött hagytam, ez már inkább a délutáni hőség. Párnámat jobban a fejemre húzóm, dacolva a függönyön átszűrődő fényekkel, hátha még álomba tudom lökni magam, csak néhány órára, ameddig rá nem jövök, hogyan kezdeményezzek beszélgetést Taehyunggal. Óvatosan csúsztatom az ágy másik végébe a kezemet, hogy szokásosan találkozzon a hűlt helyével, ami majd kiszólít az ágyból. Csak akkor veszem le a párnát a fejemről, mikor határozottan érzem, nem egyedül vagyok. Apró vigyorral csúszok közelebb hozzá, szerencsémre mélyen alszik, így még csak arra sem ébred fel, ahogy csodálkozom benne. Kiábrándulni belőle? Baromság. Ha egyszer megfog, lehetetlen elengedni. Lassan vezetem végig tekintetemet az arcán, a rajta fellelhető apró anyajegyeken, száján, mivel azokat az édes csókokat képes adni. Ebben a csendben csak a halk szuszogását hallom, amihez meglehet társul a szívem heves dobogása is. A szépség és ezáltal a tökéletesség folyamatosan körülöttünk van, bár akkor sem ismernénk fel, ha az pofán vágna minek. Egyszerűen elengedhetetlenek ezek a néma pillanatok, a kimondatlan szavak ahhoz, hogy rájöjjünk, a tökéletesség előttünk van. Minden tökéletlen részével együtt alkotja azt a szépséget, amit akkor látok, ha ránézek. Lágyan nyomok egy puszit az orrán lévő anyajegyre, mire csak felsóhajt, így megismétlem, abban a reményben, fel is keltem vele. Elmosolyodom mikor álmosan és enyhén morcosan nyitja ki a szemét, majd a hátára fordul, hogy ne bántsa a nap fénye. Amíg próbál magához térni a kicsit sem reggeli órákban, eltűrők egy tincset a homlokából, szabaddá téve azt egy gyors csókra. Összevont szemöldökkel tol el magától és fordul az oldalára, bevallom magamnak, túlságosan is élvezem, hogy piszkálhatom. Lassan csúsztatom fel a hátán kezemet, még közelebb is húzódom hozzá, hogy tovább idegesítsem egy puszival.

-Ezért kelek fel előbb, mint te. - dünnyögi álmosan.

-De most itt vagy. - nyomok egy puszit a vállára. - Ennek meg nagyon örülök. Viszont be kell vallanom, annak örülök a legjobban, hogy lekerült rólad a pólóm. - simítok a derekára. - Végre mellettem ébredsz.

-Melegem volt az éjjel. - fordul hátára, hogy rám tudjon nézni. - De, ha így folytatod, a tangát is leszeded. - csap a kezemre. - Egy kicsit fura melletted felkelni.

-Azért, mert nem beszéltünk tegnap erről az egészről? - kérdezem, mire csak aprót bólint. - Túl sokat aggódsz, Tae. Tudom, hogy mitől félsz, azt is, miért, tisztában vagyok azzal is, nem tudnád felvállalni egyik napról a másikra. Már nem is egyszer mondtad nekem. - piszkálgatom a haját. - Ezek nem zavarnak engem, kicsit sem azért akarok veled együtt lenni, mert a családodat kedvelném. Engem te érdekelsz, nem foglak olyanra kérni, mondd el az egész világnak, hogy te meleg vagy. - ülök fel és őt is magammal húzom. - Viszont fontos a beszélgetés. Tudom, neked nem asztalod az, hogy folyamatosan megoszd, amit érzel, ezért én sem fogom ezt tenni, de azt azért mondd meg, ha már nagyon gáznak érzed a helyzetet. Például ilyen volt az, amikor ignoráltál.

-Jungkook, megígérem, beszélgetni fogunk, maximum háttal állok neked, lehet úgy könnyebben fog menni. - húzza magára jobban a takarót. - Fogalmam sincs mit mondjak, sose jártam még egy pasival sem.

-Nos... - térdelek fel az ágyra és közelebb húzom magamhoz. - Most már jársz egyel.

Mosolyogva húz közelebb magához, majd el is dől velem, így újra az ágyban kötünk ki. Ritka alkalmak egyike, mikor ténylegesen alattam van. Óvatosan érint ajkaival, ahogy minden alkalommal egyre jobban hangolódunk, az érzelmek is intenzívebben árasztanak el. A csók édessége, mi forróbb, vágyakozóbb az eltelt másodpercekkel együtt. Ujjait a hajamba vezeti és az egyik tincset kezdi el piszkálni, közelebb vonva magához. Az érzés, ahogy kezeink egymást keresik és egymásba fonódnak, a testünk rezdülései mind azt súgják, hogy ez a pillanat végre az, mire vártunk is. Kissé meglepődőm, mikor gyengéden megharapja ajkamat. Felvont szemöldökkel válok el tőle, a kis pimasz félmosolya most sem marad el, sem a sötét tekintet, ami folyton hozzá párosul. Lassan hajolok felé, mire csak elhúzódik és helyette az orromra nyom egy puszit, vele még csak gonoszkodni sem éri meg.