Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 21.rész ˚ˑ ͎·˚

Több szempont miatt is jobban szeretem ezt a helyet mint a saját lakásomat, a legfőbb ok az Taehyung. Valóban ijesztő dolog bevallani magamnak, hogy mennyire megkedveltem őt, megértem miért akar folyamatosan menekülni, de nem fogom neki hagyni, az egyetlen hely, ahova szaladhat, az én vagyok. Hajamba túrva húz közelebb magához, teljesen hozzám simul és egy kicsit sem hagyja azt, hogy eltávolodjak tőle. Minden eltelt perccel jobban kötődőm hozzá, nem szabad elfejtenem, ezt csak most megengedett. Nem tudom meddig engedi azt, hogy ilyen legyek vele, a gyengéd érintéseket, mikbe néha beleborzong, főleg mikor derekát cirógatom. Apró sóhajt enged el, olyan édes, ahogy próbálja visszatartani reakcióját. Megragadja pólómat és feljebb húzza, kuncogva teszek eleget kérésének és valahova félre dobom az anyagot, még mindig képes vagyok zavarba jönni a tekintetétől. Kis mosollyal az arcomon hajolok hasához, hogy egy lágy csókot nyomjak forró bőrére, feljebb tolom a felsőt, majd óvatosan szívom meg bőrét, mielőtt még megharapnám. Hátra veti a fejét egyre erősödő harapásom miatt, mindig élvezem látni, ahogy egyre jobban kúszik fel arcára a pír, ajkára ráharap, mégis hallom az apró nyögést. Teljesen feltolom a felsőt, hogy mellkasát borítsam be lágy puszikkal és harapásokkal ott, ahol jobban libabőrös lesz. Minden reakciója úgy hat rám, mint senki más. Hihetetlen, hogy én vagyok az a személy, aki ezeket ki tudja váltani belőle, akinek hagyja ezeket a gyengéd érintéseket. Sötét tekintetét rám veti, mikor ajkaim közé veszem mellbimbóját, végre nem én vagyok az, aki képtelen tartani a szemkontaktus, hanem ő. Párnák közé veti a fejét, mikor nyelvemmel körözni kezdek, végre hagyja, hogy törődjek vele, úgy mintha csak félnék, bármelyik percben eltűnik ez a pillanat, bármit megteszek csak maradjon velem. Türelmetlenül mocorog alattam, így egy apró mosollyal haladok lejjebb, nem most fogom elkezdeni, hogy hallgatok rá. Lassan húzom lejjebb a nadrágot és végig nyalok alhasán, majd egy csókot nyomok merevedésére anyagon keresztül. Megremeg az érzésre, annyira érzékenyen reagál minden tettemre, miket a vágy miatt teszek, csupán az változott, hogy nem az érzés, hanem a személy miatt cselekszem. Megemeli csípőjét, hogy le tudjam húzni a nadrágját, annyira csodálatos ilyenkor, mégis olyan ritkán látom így, ha elmondanám neki, gyönyörű, valószínűleg képen röhögne. Feltérdel hozzám és miután a földre dobja felsőjét az enyém mellé, ajkaimra hajol, mindig is kapaszkodom a csókjaiba, hát még akkor, amikor ilyen édesnek tűnnek. Meglepetten nyögök fel, amint ágyékomra fog és masszírozni kezd, a szokásos félmosollyal az arcán néz mélyen szemeimbe, tagadni sem tudom mennyire felperzsel engem. A csillogás a sötét tekintetében minden boldogságom.

-Kook... - nyom egy csókot mellkasomra. - Itt maradsz reggelig?

-Tessék? - sóhajtok fel, ahogy szorít fogásán. - Miért... maradjak? - hunyom le egy pillanatra szemeimet folyamatos ténykedése miatt, egyre kényelmetlenebb a feszülő nadrágom.

-Akarom, hogy maradj. - vonja fel szemöldökét, alhasam megremeg és a lüktető érzés ágyékomra is ráterjed. - Ilyenkor tetszel a legjobban...az arcod, az illatod... - csókol fülem mögé. - a hangod. - szorít rám, mire felnyögök. - Igen, pont ezt. - suttogja ajkaimra, de mielőtt megcsókolhatnám elhúzódik. - Szóval? Maradsz? - tolja lejjebb nadrágomat. Tudom, válaszra vár, de igencsak sokkol, hogy így is eléri, amit akar.

-Mindig megkapod, amit akarsz, ugye? - nyomom hozzá csípőmet, ahogy fenekébe markolok. Ez már felér a függőséggel. - Nehéz neked nemet mondani, amikor ilyen szemekkel nézel rám. - illetve, mikor ilyen tanga van rajta.

Eddig a pillanatig hagyta, hogy egy kicsit is én irányítsak, ráhelyezi tenyerét mellkasomra és visszalök a párnák közé. Határozottan rántja le nadrágomat alsómmal együtt, nem vitatom, hogy tetszik ez a hevessége. Ismét megremeg alhasam, mikor megérzem ajakait combomon. Már csak annak a tudata is eufórikus érzéseket vált ki belőlem, hogy ő az, aki folyamatosan csókjaival kényezteti az érzékeny területet. Állandó kettőség jellemzi, perzselő tekintet és puha csókok, gátlástalan tettek, mégis mögöttük megbújik egy kis félénkség is. Számra harapok, nem sóhajtozhatok már csak attól, ahogy kezébe veszi tagomat, de basszus ő az, aki miatt ennyire átjár a melegég, miatta égek el és rá vágyom. Nyugtathatnám magam azzal, hogy ez teljesen normális reakció, viszont igazán sértené büszkeségemet, ha ilyen gyorsan beadnám neki a derekamat. Ez a tervem abban a pillanatban vall kudarcot, ahogy végig nyal teljesen hosszomon. Kedvemre vall, hogy nincs az ágyhoz kötve a kezem, így hajába tudok túrni, megeshet, követelőző vagyok, mindent meg akarok kapni tőle. Érzéseimet akkor sem tudnám visszafogni, ha akarnám. Nem testi vágyról van szó, ez egy olyan dolog, amiért a lelkem kiabál. Lehunyom szemeimet, átadom magam ajkai melegségének, hálás lehetek azért, mert nem akar játszadozni velem, hanem nyelvével halad makkom felé. Gyengéden szívja meg, ami miatt fellökőm csípőmet mélyebbre tudva magam, hangomat sem fogom vissza, nem mintha képes lennék. Megremegve markolászom erősebben tincseit, ösztönözve arra, mélyebbre vegye tagomat. Tekintete összekapcsolódik ez enyémmel, nagy szemekkel pislog fel rám gyorsítva nyelve munkáján, figyeli minden reakciómat, s ha úgy dönt arcomon kellően megmutatkozik a kéj, megszívja hosszomat. Mindig túllövök saját elképzeléseimen, alig ér hozzám, már itt vonaglok meg nyögdösök alatta, ennyi erőből simán dolgozhatnék ott, ahol ő. Túl gyorsan rájött mitől reagál a testem úgy, ahogy azt ő akarja. Kienged szájából, ki is ráz a hideg a hűvösség érzete miatt. Mindenem beleremeg azokba a csókokba, mikkel egyre halad feljebb, bárcsak ne lépne ekkora köd az agyamat és meg is tudnék szólalni. Csípőm fölé térdel, nagyot nyelve simítok végig combján, alig érek hozzá, mégis reszketeg sóhajt enged el. Legalább nem én vagyok az egyetlen, akiben most az egyszer több érzelem sűrűlt, mint kéne. Könnyedén kapja fel az éjjeli szekrényen lévő tubust meg a mellette heverő dobozt.