Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 12.rész ˚ˑ ͎·˚

Tegnap még azt hittem, hogy a séta valamilyen szinten segít, még futni is elmentem, pedig elég későn volt már. Taehyung eddig az egyetlen pasi, aki miatt hajnali egykor elmentem futni, ugyan nem azért, hogy minél jobban nézzek ki a ma estére, hanem azért, mert nem akartam, hogy csak rá gondoljak. Természetesen azonnal elbuktam, ahogy ágyba kerültem, még magamat is megleptem, mennyire élénk a fantáziám, ha róla van szó, de legalább kipihentebben keltem fel, mint a napok nagy részében. Ez is egy olyan dolog, amit nem fogok vele megosztani, nem biztos, hogy kifejezetten örülne annak, ha tudná, róla fantáziálgatok. Most még magányosabbnak érzem magam, mint amilyen valójában vagyok. Sóhajtva rúgom le magamról a takarómat, felkapkodom a földről a koszos zsebkendőket, nem tesz jót nekem az, ha csak egy kicsit is iszok, mert akkor Taehyung jár a fejemben, de az sem segít, ha józan maradok, a cigi sem, a végső elkeseredésemben majd egy másik pasihoz fogok rohanni. Lehet ez a bajom, túl kevés srácon legeltetem a szemem, nyilván meg fogok akadni az első kicsit is helyes pasin, ha nem rég szakítottam. Vagy szimplán valamiért különös módon vonzanak az olyan személyek, akik kikötik, sose lesznek velem, fel szoktam fogni azt, ha éppen elutasítanak, bár ezt az ő esetében inkább kihívásnak érzem, nem éppen úgy viselkedik, mintha taszítanám. Amikor ennyire csaponganak a gondolataim egy személy körül vagy elmegyek edzeni, vagy rágyújtom, mivel épp munkába készülődők, nem tehetem meg, hogy csak úgy leugrom a terembe, ami még csak nyitva sincs ilyen korán, rágyújtani sem tudok, mivel találkozni fogok vele és terveztem megcsókolni, sokszor. Szóval marad az alkalmankénti pikánsabb álmodozás róla, nagyon remélem, hogy nem most szeretnének értekezletet tartani. Egyből mélyet szívok a friss levegőből, még elviselhető ez a meleg, bár örülnék a hidegebb időnek, talán jobban ki tudnám szellőztetni a fejemet még az irodában punnyadás előtt, maximum zaklatni fogom Jimint egy kicsit, úgyis hiányolta a törődésemet.

Leszállok a buszról és próbálok igen lassan menni, hátha valamilyen csoda folytán kapok egy hívást, hogy nem kell bemennem ma és rohanhatok a sztriptízbárba, nem mintha nyitva lenne kora reggel, de egy próbát megérne, főleg ha a keresett személy már ott van. Fintorogva érintem az érzékelőhőz a kártyámat, hogy az ajtó kinyíljon, nem kifejezetten élvezem az itt töltött időt, de ma biztos szenvedés lesz, hiszen mindennél jobban azt akarom, hogy végre Taehyunggal töltsem az időmet. Egyből a földszinti konyhába veszem az irányt, ahol már Jimin és Yoongi is jelen van, mosolyogva nézem végig, ahogy morcos barátom kora reggel szenved a másik folyamatos mesélése és áradozása miatt, legalább nem unatkoznak. Szinte hálát adok azért, hogy maradt még kávé, így töltök magamnak, majd a mikróba vágom, hogy megmelegedjen, utálom ezt a tárgyat, sose úgy működik, ahogy én azt szeretném, ráadásul a hangja is borzalmas.

-Kook, hogy lehet kikapcsolni? - nyöszörög Yoongi, fejét még az asztalra is hajtja. - Vagy legalább átállítani, hogy ne arról sírjon, Namjoon mennyire figyelmen kívül hagyja?

-Csókold meg, akkor befogja és majd rólad áradozik.

-Tőled sem vártam mást. - sóhajtja. - Nem akarom lekapni Jimint, én csak azt szeretném, hogy csöndben maradjon. Egész hétvégén ezt hallgattam, ráadásul a bulin te is ott hagytál vele.

-Tényleg, hol voltál? - fordul Jimin is felém. - Először azt hittem leléptél Lixel, de vele még találkoztam.

-Egyrészt - ülök le melléjük, kicsit még sértődötten is. - ki az, aki ott hagyja a barátját a volt barátjával? Milyen barátok vagytok ti? Jelenleg ezt kéne megakadályozni, hogy ne lássam, erre ti oda löktök egy nagyon kellemetlen beszélgetésbe, mégis mit kellett volna mondanom neki? Még azt is bevallottam, hogy nem léptem túl, elmondtam neki! Seggfejek vagytok, helyette ott enyelegtetek kint valahol. - emelem égnek a tekintetemet egy sóhajtással. - Amúgy meg leléptem valaki teljesen mással, megérdemeltétek azok után, hogy ott hagyjalak titeket!