Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 20.rész ˚ˑ ͎·˚

Ahhoz, hogy meg tudjam érteni a szokatlan viselkedését, beszélgetnem kellene vele, elvégre nem éppen normális dolog, hogy egy csókot követően csak úgy elrohan, bár egészen biztos vagyok benne, elterelné a témát egy újabb vibrátorra, minthogy kiöntse nekem a lelkét, így lehetetlen rájönnöm mit rontottam el, ha esetleg én csináltam valamit, ami a furcsa viselkedését illeti. Lehunyom a szememet és a csempének döntöm a fejemet, lehet a hideg zuhany segít tisztán látni vagy szimplán kifogásokat keresek azért, miért nem akarok oda kimenni, már rég végeztem de nem szeretnék elé állni, mert kényelmetlen helyzetbe hozom, ezt még a vak is látja. Kelletlenül állítom el a vizet, majd kilépek a zuhany alól, az sem biztos, hogy itt van még ennyi ideig senki nem vár senkire sem, kivéve, ha valóban szeretne tőlem valamit, felsóhajtok ahogy minden cuccomat a táskámba dobálom, ennyit még senki miatt sem gondolkodtam és senki nem zavar össze ennyire, talán távol kéne magamtól tartanom őt, egyenesen afelé rohanok, hogy szeressem őt, minden kikötés ellenére is. Viszont, ha ellökőm magamtól az a kis jó is elveszik, amit eddig kaptam, szenvedni a jó dolgok miatt egy kegyetlen játék az élettől, élvezni ezt még kegyetlenebb. Taehyungra gondolok és egyre jobban elkezdem gyűlölőm, hogy az emberek a vallás mögé bújnak, ha gyűlölni akarnak valamit, Istent használják arra, hogy megmondják, miért nem lehetünk együtt, de akkor azt miért engedi meg, hogy találkozzak azzal a személlyel, akibe nem szabadna beleszeretnem. Az érzéseimre képtelen vagyok szabályokat húzni, bármennyire is várják el tőlem, hogy tagadjam meg magamat, ez csupán csak célzott bűntudatkeltés azért, mert létezem. Én csak másodlagosan tapasztalom meg, sőt azt sem annyira, a legnagyobb gondom az, hogy nem kaphatom meg, amit annyire szeretnék, de nem élek egy ilyen gondolkodású emberrel, sőt nem is a családtagom. Akárhányszor gondolom át ezt a dolgot, arra jutok, hogy hanyagolnom kéne őt, legalább annyira, hogy ne támadjam le minden egyes lehetséges alkalommal, elvégre a barátság nem bűn, haverságnak álcázott szerelem már talán, de a későbbiekben egy próbát megér. Nem sietek kifelé, mivel számítok arra, hogy nincs itt, mégis örülök annak, ahogy látom az egyik futópadon sétálni, biztos vagyok abban, nagyon unatkozhatott, főleg mert Jimint nem látom sehol sem. Nem szólok neki, csak oda lépek Namjoonhoz és átnyújtom neki a bérleti kártyámat, hogy egy újabb alkalmat ki tudjon nekem húzni, most is összezavar, elmenekült tőlem, mégis megvárt és itt van, pedig nem siettem el a dolgomat, szeretném megtudni, miért teszi ezt, de a végén még megijesztem azzal, hogy minden érzésére kíváncsi vagyok. Hirtelen lép le a futópadról, majd határozottan indul meg felé, mielőtt elérné az ajtót kinyitom előtte és hagyom, hogy előre sétáljon, sőt rohanjon, nem is szólok hozzá, valamiért úgy érzem, nincs kedve beszélgetni, egyre biztosabb vagyok, én tettem valamit, mert rám sem néz, inkább csak nézelődik vagy éppen a cipőjét bámulja. Hátrapillant rám, mielőtt belépne az egyik boltba, kissé meg is rökönyödők, amint belépek, túl idegen számomra ez a hely, bár Taehyung úgy mozog itt, mintha ide született volna, bár ha azt nézem, szeret sminkelni, valóban ide született. Nyugtató, hogy nem teljesen elutasító akkor is, ha nem szól hozzám, csendben követem a sorok közt, ugyanannyira elveszettnek érzem magam, mint a szex shopban, csak annyi különbséggel, hogy itt nem vagyok zavarban, pedig rendesen megbámulnak. Minden szó nélkül kap le egy rúzst, majd a csuklómat is magához húzza, felvont szemöldökkel nézem végig, ahogy a kézfejemen próbálgatja ki őket.

-Melyiket? - mutat fel kettő színt, természetesen a vörösebbre mutatok. - Kezdem azt hinni, te csak ezt a színt szereted rajtam.

-Tényleg nagyon jól áll. - veszem ki a kezéből a tárgyat.

Ujjammal esetlenül próbálom felvinni a rúzst a szájára, teljesen hidegen hagy, hogy az összes mellettünk elhaladó megbámul minket, jelenleg élvezem ahogy hagyja magát, ez a teljesen szürke ruhájához tökéletesen passzol a halvány vörös. Bár lehet túl elfogult vagyok vele kapcsolatban. A tükör felé mutatok, hogy nézze meg magát, mosolyogva fog az államra, majd az arcomra nyom egy puszit, ami nyilván meglátszik, akkor is, ha halványan, ezek szerint nem csináltam semmit, emiatt pedig még mindig nem értem az előbbi viselkedését.