Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 32.rész ˚ˑ ͎·˚

Szerintem én jobban izgulok, mint Taehyung, bár csak azért, mert fogalmam sincs, hogy mit szeretne csinálni. És, hogy miért van arra szükség, minél előbb megejtse ezt a beszélgetést. Ahhoz képest, hogy fél órája a lakásomban sírt, most úgy be van zárkózva a szobájába, hogy úgy érzem, be fogok törni rajta. A kanapén ülök, ahogy lábamat rázva várom meg, hogy végre ki is jöjjön onnan, kezdem azt hinni talán csak megszökött onnan, mert meggondolta magát és nem is akar a szüleivel beszélni. Teljesen megérteném őt ebben az estben is. Hiába van csukva az ajtó, úgy szuggerálom, mintha bármelyik pillanatban átláthatnék rajta, kicsit meg is ijedek, amikor hirtelen kinyílik. Csendben nézek végig rajta, kétség sem fér ahhoz, hogy mennyire dögösen néz ki, de ha a szülei már csak azért kiakadnak, mert megfogja egy másik férfi kezét, szívinfarktust fognak kapni, ha meglátják rövidnadrágban. Igencsak rövid nadrágban. Piszkosul nehéz elszakítani a tekintetem a combjáról. Összevont szemöldökkel nézek rá, majd a szemeibe, végül újra a combjára és egy kicsit elnevetem magam.

-Neked.. mióta van ott egy tetkód?

-Tudod.. egyszer te azt mondtad, hogy a szerelem miatt őrültéségeket csinálsz. Nos, ez határozottan őrültség volt. Lehet csalódás, de ez "Taekook" nem "Jungkook" és nem a seggemen van, hanem a combomon. - nevet fel, legalább már nevet. - Nyugi, már tudom, hogy szükség esetén mivel takarom le. Valamint nem ide való, de fontos kérdés.. Ezzel kiakasztanám a szüleimet?

-Hát, remélem nem lesz szükség, hogy letakard.

Nevetve kelek fel a helyemről, hogy oda lépve hozzá megcsókoljam. Határozottan őrültség volt ezt megcsináltatni, de ezt az őrültséget imádom a legjobban. Akaratlanul is lejjebb hajolok, hogy végig simítsak a combjain, nem tudom, mégis hogyan lehet ennyire tökéletes valami, de már tagadni sem tudom, mennyire függő vagyok. Határozottan ki fogja akasztani a szüleit, ha ez a célja, elég lett volna csak velem megjelennie, de azt hiszem, teljesen komolyan veszi ezt a feladatot. Nevetve csap a kezemre, mikor feljebb vezetem, nem hibáztathat, ő az, aki három hétig teljes elvonásban tarott az enyhe makacssága miatt. Felvont szemöldökkel nézek végig rajta, próbálom nem a perverzebb oldalát látni a dolognak, de ez a nadrág nem sokat hagy a képzeletre. és ez kifejezetten tetszik.

-A szüleid nagyon meg fognak lepődni. - nagyon erősen próbálok a szemeibe nézni. - Mióta sminkeltél?

-Tudod, ez sok mindent elmond, hogy csak most veszed észre. - néz rám hitetlenkedve. - Amúgy meg, ha már a saját temetésemre megyek, feketében vagyok, akkor egy kis rózsaszín tud nem árt. Csak annyira, hogy tényleg kiakadjanak. Akkor biztos, hogy meg fognak hallgatni, nem érdekel meddig kell a ház előtt szobroznom, ha kell, szerzek egy hangos bemondót és a templom előtt ordítom ki, hogy meleg vagyok.

Felkuncogok azon, hogy mennyire lelkes lett ennyire hirtelen, ha hangos bemondóba akarja kikiabálni egy templom előtt, hogy meleg.. akkor azt hiszem, csak meg kell vennem hozzá a szükséges dolgokat. Legalább így mind a kettőnkre rendőröket hívhatnak. Mély levegőt vesz, mielőtt megragadná a kezemet és kihúzna a házából, még én is izgulok amiatt, hogy mégis mi sülhet ki ebből. Még érzem is, hogy a keze remeg egy kicsit, a hogy próbálja magát lenyugtatni, erősebben fogom meg, minden módon ki akarom mutatni, hogy mellette vagyok. Nos, valami furcsán pozitív ebben, azt hiszem, bemutat a szüleinek, talán nem üldöznek el, miközben a bibliával dobálnak... bár lehet, nem használnák azt a könyvet egy melegre, még az is lehet, hogy túl értékes nekik. Azt sem tudom, mit érezzek velük kapcsolatban, az utálaton kívül, Taehyung annyiszor mondogatta, hogy jó emberek, mégis csak az az érzésem, szeretné csak védeni őket, igaz nem tudom miért. Milyen szerencse, nekem nem a rokonaim, megvethetem őket helyette is. Ránézek, arra, ahogy mellettem sétál, arra, ahogy még csak ki sem mutatja, mennyire ideges, egyszerre ijesztő és talán csodálatra méltó, mennyire el tudja rejteni azt, amit érez. Egy nagyon apró változás, ahogy egy kicsit oldalra dönti a fejét, mégis valahogy érzem, hogy közeledünk a szüleihez, mintha maga a pokol kapuján akarnék belépni. Megeshet, még olyan élmény is lesz az egész. Mire az utca végére érünk, egyre erősebben fogja a kezemet, szokatlan látni, mennyi erő van benne, ha éppen szükséges, egyre jobban lassít a léptein, én pedig úgy érzem, nem akarok oda bemenni. Bár csak azért, mert rettegek, de ha kell én magam cipelem ide ki őket. Nem engedi el a kezemet, amikor belép a kapun, azt hiszem ez nem az a helyzet, amikor mosolyognom kellen, viszont nagyon nehéz ezt megállnom. Mély levegőt vesz és szinte úgy vágja ki a bejárati ajtót, maga mellett tartva engem is, érzem, vörös az arcom, ahogy mindenki egyszerre kapja ránk a tekintetét, többen vannak itt, mint amire számítottam. Az anyja arcán, szinte látom azt a mérhetetlen mennyiségű megvetést, amit érez... az nem is érdekel, ha engem gyűlöl, de basszus, legalább a saját fiát szeresse! Taehyung hátára teszem a kezemet, hogy bíztassam őt, amennyire csak tudom. Minden mozdulatom végig követi, szinte mindenki, rendesen már várom, hogy mikor dobálnak meg keresztekkel és kiabálnak imákat. Gyengéden simogatom Taehyung hátát, ameddig közelebb lép hozzám és végig néz a szülein és rokonain, nos, egészen kellemetlen egy helyzet, hogy senki nem mondd semmit sem.