Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 15.rész ˚ˑ ͎·˚

Amint kinyitom a szememet egyből a szemközti ablakon nézek ki, már sötét van, csupán csak az utcai lámpák fénye ad némi fényt, biztos későre jár én pedig még mindig itt vagyok. Amikor megszólal az ébresztőm, utálni fogom magamat, amiért itt vagyok és nem pedig otthon, ahol lennem kellene, erősen ajánlott számomra, hogy felöltözzek és elsétáljak, de nem visz rá semmi erő. Itt olyan nyugodt minden, körülötte nem jut eszembe egy exem sem, sőt még csak az sem, hogy nem kéne itt lennem, teljesen természetesnek tűnik, ahogy itt fekszem, pedig még csak ez a második alkalom, hogy itt vagyok. Nem tudom mennyire éri meg ez nekem, nem sok idő múlva valamilyen formában véget fog érni ez az egészen szokatlan kapcsolat kettőnk közt, nem vagyok benne biztos, hogy akár több randiba is bele menne. Ha nem tartana saját magától, nem csak titokban mutatná meg milyen is az álarca mögött, sokkal jobban nyomulnék rá, viszont az is lehet, hogy túl nagy baj, amiért ilyen gyorsan felkeltette a figyelmemet szakítás után. Értelmetlen számomra miért nem vettem észre, már csak a látványa is vonz, ilyen szinten rózsaszín ködben járni, ijesztő, így visszagondolva. Sóhajtva nézek az ajtó felé, nincs is mellettem, szóval ezért keltem fel, hiába vagyok az ő ágyában nem érzem az illatát, ami viszont hiányzik. Halkan közeledek az ajtó felé, a hangokból ítélve filmet néz, ezért is nem veszi észre, hogy közeledem felé. Az én pólóm van rajta, túl jól áll rajta, az állát a térdén támasztja, annyira belemerült a filmbe, hogy nem is vesz észre, haját az ujjai közé csavarja, úgy játszadozik a tincseivel. Lassan ülök le mellé teljesen elkényelmesedve, egyből a vállamra hajtja fejét, még azt is hagyja, hogy átkaroljam, ezek szerint észrevett. Azonnal elálmosodom, nagyon nyugtatóan hat az illata, az ölelése és a közelsége.

-Miért vagy kint?

-Túl meleg van ahhoz, hogy aludni tudjak. - fordítja felém a fejét. - Nem szerettelek volna felkelteni, olyan békésen aludtál.

-Amíg ott vagy, igen. Megnyugtat az illatod.

-Nyugtalanul alszol?

-Már jó ideje. - bólogatok. - Meg kell szoknom, hogy egyedül vagyok, ennyi az egész.

-Ugye reggelig itt maradsz? - csúszik hozzám közelebb. - Vagy most terveztél lelépni, kicsit sem elegáns módon?

-Már miképp mennék el, ha a pólóm rajtad van? - tolom el kissé magamtól. - Haza kell mennem, hiszen holnap dolgozom, de nem akarok.

-Ha már a seggemen van a fognyomod, a minimum az, hogy itt maradsz reggelig.

-Nem is látszik. - hazudom egyből, mire csak felvonja szemöldökét. - Annyira.

Nevetve helyezkedik el rajtam ismételten és a filmnek szenteli a figyelmét, engem egyáltalán nem köt le a tévé, s még csak az sem érdekel, nagy eséllyel leszek fáradt majd reggel, olyan kellemes itt lenni vele, még a samponjának is jó illata van. A hiánynak amit eddig éreztem, nyoma sincs, inkább nyugodtság árad szét bennem, ehhez nem kéne ilyen szinten ragaszkodnom, már most. Érdeklődve nézek rá, mikor megérzem karomon ujjait, ahogy a tetoválások vonalát követi, nem tudom ilyenkor mire gondolhat, de látszik rajta, hogy jó szórakozást nyújt neki... bármit is csinál.

-Régen én is akartam. - böki meg a karomat.

-Ha újra ráveszed magad és már mérhetetlenül belém szerettél, ide varrasd a nevemet. - csapkodom meg a helyet. - Dögös lenne.

-Nem hiszem, hogy a főnököm értékelné, ha a seggemen lenne a neved. - nevet fel. - Neked aludnod kéne, kezd élénk lenni a fantáziád, megint a zuhany alá viszlek, de most hideg vizet kapsz.

-Ha aludni küldesz, legalább gyere velem.

Mosolyogva nézem végig, ahogy kikapcsolja a tévét és felkel a helyéről, vissza sem kell néznie, már a nyomában vagyok, egyelőre új és ismeretlen érzésekkel vetődők mellé a puha matracra, a kellemes illat és a közelsége gyorsan eléri, hogy túlságosan is elálmosodjak. Mivel hagyja, a mellkasára fekszek és a nyakába fúrom az arcomat, mélyen szívva be illatát, még azzal is segíti az elalvásomat, hogy simogatja a hátamat.