Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 25.rész ˚ˑ ͎·˚

A gondolataim akár az örvénylő óceán, betöltik a csendes szobát a sóhajaimmal együtt, hiába hangosítom a tévét, semmi sem tudja elnyomni a fejemben uralkodó káoszt. Mintha egy apró kis hajón próbálnék szembe menni a legnagyobb hullámmal, nem elégedtem meg a csendes és nyugodt helyemmel, nekem a távoli tájak után kellett sóvárognom. A túlpartra, amit a vihar rejt el előlem. A hullámok közt ez az egyetlen gyenge fény kavarog, az újraéledő reménynek csak át kell ölelnie a vitorlát, ami segít átvészelni a hullámokat. De a remény csupán kibaszás. Enyhén frusztráltan dobom le az asztalomra az üres cigis dobozt, kissé szomorú, hogy ez a második doboz a héten és már üres, minden visszaszokásomat követően többet szívok, úgy érzem. Szenvedve ülök fel a kanapémon, kifejezetten fájdalmas ez az üresség és semmittevés, pedig még csak nem is szakítottunk. Sőt, ha jól emlékszem még azt mondta, beszélni is fogunk. Az órára pillantok és szinte elszörnyedem, már elmúlt éjfél is én pedig nem tudok mit kezdeni magammal a csapongó gondolataim miatt. Felpattanok a helyemről és a szobámba veszem az irányt, nyilán elment az eszem, ha már ilyenkor készülődőm. Nem reménykedem abban, hogy ott lesz, talán az is lehet teljesen szokatlan lenne ott újra találkozni. Saját magamat szeretném becsapni, tudat alatt teljesen tisztában vagyok vele, nagyon is remélem, hogy ma éppen olyan kedve van idegen férfiaknak táncolnia. Becsapom magam mögött az ajtót és abban a pillanatban bánom meg ezt az egészet, ahogy elfordítom a kulcsot a zárban. Csak a terv eleje van, miszerint elindulok a bárba, az még kérdéses, mit fogok tenni, ha esetleg ott lesz, vagy éppen mit csinálok majd abban az esetben, ha nem lesz ott. Túl sok megválaszoltalan kérdés. Nyár lévén kivételesen több ember tartózkodik az utcán, mint szokott, bár előbb elképzelhető, hogy most támolyognak haza, mintsem egy sztriptízbárba tartanak, de jó abban a hitben rángatnom magamat, nem én vagyok az egyetlen, aki most indul útnak. 

Nagyon gyorsan értem ide, még csak időm sem volt arra, hogy meggondoljam magam és egy másik helyre menjek, mondjuk egy olyanra, ahol nem kell fizetni, ha szórakozni akarsz valakivel. Ezt az ötletet még a pénztárcám is megköszönné. Egy ideig szemezek a lila, villogó felirattal, Axxessnity...., minden baj forrása. Legnagyobb sajnálatomra nincs több cigarettám és jelenleg bolt sincs nyitva, így kénytelen vagyok elmenni a biztonsági őr mellett és belépni a helyre. A zene most is előbb elér hozzám, mint a fények, úgy néz ki a mai estét a lila szín uralja. Miután óvatosan lelépkedtem a sötét lépcsőn szinte rávetődőm a pultra, teljesen mindegy milyen piát kérek ki, úgy is egy vagyonba fog kerülni, felesleges a nevük alapján tippelnem, ezt már legalább megjegyeztem. Az is tudom, merre kell keresnem azt a csoportot, ami fel is kelti az érdeklődésemet, kicsit kell arrébb fordítanom a fejemet és már meg is pillantom a rúdnál táncolókat. A vörös szín mellé felvehetem ezt a lilát is a kedvenceim közé, bár az is lehet, csak a srác miatt tetszett meg a szín. Visszavezetem tekintetemet a többiekre, próbálom megkeresni Taehyungot, igaz, teljesen sikertelenül. Talán itt sincs. Mosolyra húzom számat, mikor meglátom közeledni az egyik srácot, megfogva az italomat fordulok ki a székkel, miközben hozzám ér. Túl nehéz a szemükbe nézni.

-Múltkor nagyon gyorsan félbe szakadt a szórakozásunk. - teszi vállamra a kezét. - Most is lecsap a kezemről? - tehát itt van.

-Van egy olyan érzésem, hogy nem. - nevetek fel. - Amennyiben igen, már most nagyon rábasztam, mert igencsak kegyetlen tud lenni. Főleg, ha senki nem látja.

-Te vagy az, aki miatt nem jár olyan gyakran? Meg az, aki miatt csak üldögél szinte? 

-Nem hinném, tekintve arra, hogy mi is itt találkoztunk. - döntöm oldalra a fejemet. - Nem tagadom, én élvezem, hogy róla beszélgetünk, de te is?

Kiveszi az italt a kezemből, amibe még csak bele sem ittam. Közelebb lép hozzám, érzem, ahogy a combomra rakja a kezét, most először tűnik fel milyen szép szeme van. Nehéz nem a sötét lila szettjére koncentrálni, főleg úgy, hogy nagyobb részt áttetsző anyagból van. Nagyot nyelek, ahogy még közelebb húzódik, vagyok olyan gyenge állapotomban, hogy vele menjek. Egyből kiráz a hideg, amint találkozik a tekintetem Taehyungéval. Most sokkal mellbevágó érzés, mint első alkalommal, ráadásul nem úgy néz ki, mint aki nem is akar itt lenni, főleg azért, mert valaki más ölében ül. Helyette én akarom pofon vágni azt a srácot, aki itt fogdossa. Abban maradtunk, barátok legyünk, mégis úgy érzem valami fura féltékenységi játékot kezdtünk el, ciki, de vesztésre állok. És az előttem álló srácnak még mindig nem tudom a nevét. Ő is ugyanabba az irányba néz, mint és, végül felhorkantva kapja rám tekintetét, amivel magára vonja figyelmemet. Mosolya elárulja nekem, valamit akar tőlem. Egyik kezét tarkóm felé csúsztatja és a hajamba túr, közelebb is hajol tőlem, de egy ponton megáll. Utoljára gyors pillantást vetem Taehyung felé, aki szemlátomást most is nagyon jól el van, emiatt teljesen bűntudatlanul hajolok a másik ajkaira. Bármennyire is csókol jól és bizserget meg, hiányzik az epres szájfény íze. Nem megszüntetve a távolságot kelek fel a székből és közelebb vonom magamhoz, hiába koncentrálok nagyon erősen, akkor sem érzem a megszokott eper ízét. Óvatosan tolom el magamtól, még így sem tudom leplezni mennyire érdekel Taehyung, néha utálom magam, amiért nem tudok racionálisan dönteni. Gyengéden húzom végig ujjaimat felsője pántos részénél, azon a vékony anyagrészen, ami mellkasától húzódik az egész ruha alsó részéig, végül derekán állapodik meg a kezem.