Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 23.rész ˚ˑ ͎·˚

Sokkal jobban izgulok, mint mikor randira mentem vele. Több, mint három éve volt az, mikor haza vittem először Felixet, most meg egy olyan srácot tervezek a családom elé állítani, akiről többször is elmondtam, hogy mennyire kedvelem. Teljesen érthető, hogy rettegek. Lehet igazuk van és túl nagy fellángolással készülődtem erre a délutánra, emiatt is izgulok ennyire. Megállok a pirosnál és le is húzom az ablakot, a végén még rosszul leszek. Mintha nagyobb súlya lenne minden apró dolognak, amit teszek csak amiatt, mert kihúztam belőle az érzéseit, pedig kettőnk közt jelenleg nem sok változás történt. Hajlamos vagyok túlgondolni a legegyszerűbb dolgokat is, sose származik belőle semmi jó, de legalább felkészülök minden eshetőségre. Arra, hogy Taehyungot nem hajszolja el mellőlem a mai nap és ugyanúgy vélekedik majd kettőnkről, de az is megfordul a fejemben, mi lesz ha eltávolodik tőlem. Jelenleg még ingatag az a léc, amin állunk. Körülményeinket tekintve a legkisebb hiba is elég ahhoz, hogy minden elvesszen, számunkra a hibázás nem megengedett. A hangos duda szó szakít ki gondolkodásomból, remek még el is bambulok, valószínűleg még el is átkoznak, amiért feltartom a többieket. Egyre hevesebben dobog a szívem, ahogy leállítom az autót a háza előtt, mielőtt még kiszállnék mély levegőt veszek, legalább a látszata meglegyen annak, nyugodt vagyok. Miközben bekopogok azzal nyugtatom magam, ez csak egy délután lesz, egyikünk sem készül nyilvános kivégzésre. Igaz, nem éppen szokványos azt hazudni valaki anyjának, hogy a nővéremet akarja felszedni, közben pedig hozzám jár folyamatosan. Önkénytelenül is elmosolyodom, mikor kinyitja az ajtót, mintha meg is nyugodnék kissé, főleg amiatt, mert ahogy látom megfogadta a tanácsomat és olyan ruhába bújt, ami neki is kényelmes. Plusz pont a vörös ingnek rajta. Egyből egy ölelésbe vonom és a hátát kezdem el simogatni, látom rajta ő is izgul, ennyire szorosan sem ölelt még. Nagy sóhajtás kíséretében hajol messzebb tőlem egészen addig ameddig meg nem csókol. Epres szájfény, egyre jobban szeretem.

-Milyen epreset ettél? - hajol újra ajkaimra, nyelvét végig vezeti rajta. Nem tudom, most az idegességét próbálja csillapítani vagy éppen másba akar bele vonni, hogy ne is menjük sehova se. - Én is akarok.

-Nálunk annyit kapsz, amennyit akarsz.

Hálás vagyok, amiért engedi ezt a csókot és az utána következő összes többit is. Ahhoz képest, hogy eddig a bejárati ajtóban voltunk, csak jobban a lakásba haladunk, nem pedig arra, amerre kellene is. Combja alá nyúlok, hogy a kanapé támlájára tudjam ültetni, ennyit arról, hogy sietünk oda. Lehet ő nem, de én egyre jobban nyugszom meg, ajkai és az epres szájfény megteszi a hatását. Két kezem közé fogom az arcát, hogy ne tudjon elhúzódni és egy hosszabb csókba vonom, mégis én vagyok az, aki miatt nem úgy alakul már az elindulásunk sem, ahogy elterveztem előre. Egy gyors puszit nyomok az orrára, mielőtt még teljesen elengedném őt, hátrébb is lépek, nem akarok újra kisértésbe esni, elég könnyen menne. Eddig olyan jól ki tudta olvasni a tekintetemből, mégis mennyire tetszik nekem, remélem most is így van.

-Csak pótoltam a cigit. - vonok vállat. - Azt sem tudom mikor gyújtottam utoljára rá, pedig most nagyon szükségem lenne erre.

-Ezt a hiányod úgy oldod meg, hogy leszeded a szájfényemet? - vonja fel szemöldökét, majd leszáll a helyéről. - Megint. Ha veled találkozok teljesen feleslegesen teszek a számra bármit is. - rázza a fejét cipője után kutatva. - Bár egy kicsit megnyugtattál, nagyon izgulok. Még senki nem mutatott be a szüleinek, csak Jimin, de akkor tizenhat voltam és nem randizgattam vele.

-Az fog történni, hogy belépsz az ajtón és le fognak támadni téged. Boram biztos, anya meg a nővérem miatt, a mama meg anya miatt. Ez ilyen női ágon öröklődő családi szokás. - indultam meg az ajtó felé. - Egyébként anya már most véd téged, pedig még csak nem is látott, nincs miért aggódnom. Előbb raknak ki engem.