Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 28.rész ˚ˑ ͎·˚

A tengerparton való sétálás egy olyan dolog, amit még nem élveztem ennyire. Eddig csak próbáltam az ilyen dolgokat túlélni, főleg azért, mert az exem egy állítólagos barátról beszélt folyamatosan. Most legalább csendben sétálunk, Taehyung is inkább kagylókat gyűjt, vagy éppen fotózik, ameddig van még nap. Nem kell szenvednem, mert a féltékenységem növekszik és neki sem kell túlságosan is érzelmes dolgokat megosztania velem. Ahogy elnézem őt, nem akarok vele szakítani, és nem csak azért, mert ma kezdődött, talán örökre lemondanék arról, hogy valaha is lesz egy normális kapcsolatom. Ráadásul az sem zavarja, ha éppen megcsókolom emberek előtt és nem csak egy sztriptízbárban a zárt ajtó mögött. Ezt a részét szeretem a legjobban ebben a napban. Talán hülyeség a részemről, amiért egész vacsora alatt arra gondoltam, mennyire ijesztő élmény lesz az a vacsora és egyáltalán nem akarom azt hallgatni, hogy milyen a nővéremmel járnia. Viszont nem is hibáztatom ezért, valószínűleg, ha nem lennének ennyire lazák a szüleim, a mai napig egy kapcsolatomról sem tudnának. Van valami meghit abban, ahogy sárgás színbe vonja be a vizet a naplemente, el is merülök a gondolataimban, amint Taehyung a tökéletes szöget keresi a fényképhez. Azt hiszem tényleg komolyan gondolja, hogy munkahelyet vált, bár az sem zavart volna, ha ott marad. Akkor is én maradnék az a srác, akivel először összejött, igaz, ki tudja meddig maradok az. Meglehetősen aggaszt a sorsunk, nem mindenki kapja meg a boldog befejezést, ez a világ pedig jelenleg olyan, ha meg is kapjuk az örömöt, titokban kell tartanunk. Selejtesen is lehet szerelmes az ember, nem kifejezetten érdekel, ha ismeretlenek utálnak, akkor is ki fogom mutatni, hogy kedvelem őt. De az nehéz, ha valakinek az egész családja van ellene, akkor a rossz döntéseket könnyen meg lehet hozni. Már csak az a kérdés, hogy én rossz döntés vagyok, vagy sem. Mosolyogva lép mellém és egy puszit nyom az arcomra, látom rajta, elrontom az estét. Remek! Az első közös utunkat elrontom azzal, hogy megint túlgondolom a legapróbb részleteket is és talán egy olyan dolgot találok ki, ami nincs is. Néha jó lenne, ha ki tudnám egyszerűen kapcsolni a gondolataimat. Nem csinálnék magamnak felesleges gondokat és nem is rontanék el egy olyan estét, ami arról szól, hogy ne legyenek gondjaink.

-Van valami baj? - kezdi el piszkálni a hajamat. - Amióta mondtam a vacsorát, csendes vagy. Pedig te ilyen alkalommal szereted megbeszélni az érzéseidet, meg az enyémeimet.

-Szerinted érzelgős vagyok? - kérdezem felvont szemöldökkel, lehet felesleges, mind a ketten tudjuk a választ. - Nem szóltam. Nincs semmi baj, csak gondolkodtam, ne most beszéljük meg. Nem akarom elrontani az estét, végre olyan felszabadultnak nézel ki.

-Édes, ez lehet meglep téged, de egy kapcsolatban vagyunk, te mondtad, hogy beszéljünk, szóval, ha baj van, mondd meg, már, ha szeretnéd. - csúsztatja derekamra kezeit. - Vagy, ha neked túl érzelgős lenne egy ilyen beszélgetés, csinálhatunk is valamit. - Akasztja nadrágomba ujjait, hogy közelebb vonjon magához. - Ha van valami tipped, mit tudunk csinálni.

-Talán. - nyúlok álla alá, hogy megcsókoljam. - Csak ehhez menjünk fel a szobánkba. Ez a leghatásosabb módja annak, hogy eltereld a gondolataimat.

Abban a pillanatban indulok meg az autó felé, ahogy fenekemre csúsztatja a kezét, örülök annak, hogy kicsit sem jön zavarba egy ilyentől, mint én. Egész úton érzem a tekintetét rajtam, szinte biztos vagyok benne, ha hátra fordulnék, ugyanazzal a sötét tekintettel találkoznék, amitől olyan gyorsan jövök zavarba. Ez legalább egy olyan dolog, amit nem gondolok túl. Éppen csak beülök a kocsiba, már egy csókba von, én tényleg a szobára gondoltam, nem pedig a kocsira, nem mintha ellenkeznék. Közelebb hajolok hozzá, nem igen tud érdekelni, hogy éppen egy parkolóban vagyunk, főleg ezek a kis harapdálások miatt. Új kedvenc dolgom. Ha nem egy autóban ülnénk, ajkai után kapnék, egészen nagy késztetés érzek azért, folytassam, akár ebben a kocsiban is. Számra harapok, inkább fájjon, mintsem érezzem ezt a bizsergést, ami a csókjai után keletkezik. Minden erőmet összeszedve indítom be a kocsit, hogy végre tényleg a szálláson legyünk, büszke is vagyok magamra, amiért nem hajtok be egy teljesen félreeső helyre. Úgy sem, hogy közben a combomat markolássza, egyre feljebb haladva. Ilyen hálás sem voltam még azért, mert megérkeztünk egy szállodába. Minden várakozás nélkül pattanok ki a helyemről, majd kerülöm meg az autót, hogy őt is kisegítsem. Meglehetősen gonosz, amiért nem szeretne sietni sem, látom rajta, mégis mennyire élvezi. Ennyire feltüzelt állapotban a lépcsőzés is nagyon nehezemre esik, nem csak azért, mert jelentősen sokat kell mászni, hanem azért is, mert állandóan magamon érzem a tekintetét. Ha lehetne így vetkőztetni, már megtette volna. Sokkal nyugodtabban nyitom ki az ajtónkat, mint szeretném. Pólómnál fogva húz magához, egyből elmélyíti a csókot az ágy felé terelve, hagyom neki, hogy el is döntsön rajta és a csípömön foglal helyet. Csuklóimat fejem mellé nyomja, innen már tudom, ez is egy újabb alkalom, mikor ő irányít. Igazából tetszik az ötlet. Fülem mögé csókol, saját magamat tudom zavarba hozni azzal, mennyire készségesen viselkedek egyetlen érintésétől is, szeretnék hajába túrni és úgy húzni magamhoz, de a kezem még most sincs szabadon.