Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 7.rész ˚ˑ ͎·˚

Teljesen őszintén bevallanám neki, ha megkérdezné, mégis mennyit tudtam foglalkozni a vacsorámmal azok után, hogy elfoglaltuk újra helyünket. Semennyit. Mentségemre legyen, hogy szerintem senki nem tudott volna koncentrálni, miután látta Taehyungot abban a ruhában, amiben én a mosdóban, valahogy folyton az járt a fejemben és nem tudok neki elég hálás lenni azért, mert adott a véleményemre és annak, aki megtervezte a ruhadarabot, mert hogy sokat nem fedett belőle, az is biztos. Éppen emiatt nem róható fel nekem ez a cseppnyi bűn, amit ezzel a glória alá bújt ördöggel csináltam a próbafülkében, megszületésünktől fogva bűnösökként élünk, aztán egész életünkbe kapálózhatunk azért, hogy az utolsó pillanatban az a bizonyos hely, ahol lelkünk örökre nyugodhat ne lejjebb legyen a kelleténél, én inkább teszek azért, hogyha még elítélve is, de egy dögös kis démonnal legyek gazdagabb, aki olyan égető pillantásokkal tud nézni, hogy megsemmisülök tőle. Mégis, ezek felett, a kedvencem, mikor arca kipirul, szemeiben a vágy és a gyilkos fény csillan meg, ahogy próbálja elnyomni az élvezetet, ami arcára ül ki. Lehetséges, hogy túlságosan is örömömet lelem abba a játékszerbe, amit a kezembe nyomott, de így legalább csak néha jut eszembe az, hogy jól esne elszívni egy szál cigarettát, vagy úgy egy egész dobozzal, mondjuk Taehyung egy elég jó motiváció arra, hogy mellőzzem ezt a kényszert. Ugyan nem tudom, hogy mit keresünk ebben a boltban, de kitartóan követem az öltönyök kavalkádjában. Nem úgy néz ki, mint, aki ilyeneket hord, de szerintem tartogat még bőven meglepetéseket számomra ez a fickó, szinte elszörnyedek ezeknek az árán, a legtöbbjükért akár egész életembe is dolgozhatnék, akkor sem tudnám magamének tudni őket, hiába néznek ki ennyire jól, még rájuk nézni sem merek ezek közül egyikre sem, mert el fogok ájulni. Taehyung úgy járkál közöttük, mintha bármelyiket meg tudná venni, ha éppen azt úgy szeretné, látszik rajta, hogy komolyan gondolkodik, amikor megáll az egyik előtt, ujjait végig húzza az öltöny szélén, hozzá még aprókat is bólogat, mintha úgy gondolná ez tökéletesen megfelel elvárásainak. Halkan lépkedek mögé, az eladó folyamatan úgy néz, hogy azt sugallja felém; kinézi belőlem, bármelyik mozdulatommal lopni tudnék, bár egy öltönyt nem tudom miképp tudnék kicsempészni innen észrevétlenül.

-Amúgy mit csinálunk itt? - kérdezem halkan. - Azon kívül, hogy igényt tartottunk a próbafülkére.

-Mindenképp be szerettem volna ide jönni, még anélkül is, hogy letepersz. - fordul felém mosolyogva. - Apunak hamarosan lesz a születésnapja, szereti az öltönyöket. 

-És apád maga Tom Ford? Vagy esetleg együtt szokott kávézni William Westmancott-tal? Csak mert ez az öltöny tőle van. 

-Nem, apu ügyész, de szeret stílusosan kinézni. - von vállat. - Nem is tudtam, hogy értesz az öltönyökhöz. 

Sóhajtva néz végig rajtam, látszik rajta, nagyon agyal valamin, ahogy minden részemen végig vezeti tekintetét. Úgy jár - kel, mint valami egyszerű boltba, de én még mindig hűen tartom magam ahhoz, hogy csak akkor nézek rá ezekre a ruha darabokra, amikor elhaladok melletük. Azt is csak amiatt, hogy ne menjek nekik. Határozottan áll meg az egyik előtt, majd rám néz és megint vissza a ruhadarabra, értetlenül nézek rá, hiszen ennyiből nem fogom kitalálni, min jár a csinos feje, bár egyre kétségbeesetteb vagyok. Óvatosan emeli ki a ruhát és a kezembe nyomja, bennem pedig azonnal meg fagy a vér is, szinte bűnként fogom fel, hogy a kezembe van egy ilyen drága öltöny, még annak ellenére is, hogy vállfán van rajta. 

-Gyerünk, próbáld fel, úgy gondolom ez jól állna rajtad. - lök egyet rajtam a fülkék irányába. - Ne nézz így, csak csináld. 

Megrázom a fejemet, mert eszembe sem jut az, hogy én egy ilyet magamra aggassak a végén még az életemmel fizetek érte. Sajnos ez a drága teljesen más véleményen van, s a fülkék irányába kezd el tolni, ma már másodjára és szerintem ez az eladó kedvére sem való. Egészen tanácstalanul nézek rá, nagyot nyelve lépek beljebb és veszem fel nagyon óvatosan a ruhát, még mozogni sem merek benne, mert vagyok olyan szerencsés alkat, hogy kárt teszek benne. A tükörbe nézve majdnem elájulok, hiszen tudatosul benne, tényleg egy méreg drága darab van rajtam és hazudnék, ha azt mondanám, nem szerettem ebbe bele teljesen.