˚꒰ 22.rész ˚ˑ ͎·˚

356 47 2
                                    


Jobban a fejemre húzom a párnát, ahogy elkezd zavarni a nap első sugara. Nagyon rossz szokása, hogy nem sötétít be teljesen, de még így is jobban kipihenem magam, mint egyedül. Talán Taehyung illata miatt. Elkezdem tapogatni a mellettem lévő helyet, ami természetesen üres. Látni akarom abba a pillanatban, mikor felkel, amikor épp csak elengedte az álmokat, minden jótól megfoszt. Mivel a telefonom még mindig nem csörgött, így nem erőltetem meg magam azzal, hogy felkeljek az ágyból. Ha megmozdulok a végén túl gyorsan csöppenek vissza a kiábrándító valóságba, élvezem azt a rózsasín ködöt, mibe szép lassan sétálok be, hiányzott ez az érzés. Most érzem azt, hogy készen állok egy kapcsolatra, amennyiben Taehyung van mellettem, a szerelem úgyis később jön majd. Az a mámorító érzés után, ami mindenki fejét elcsavarja, ha akkor is ugyanannyira fogom kedvelni a róla kialakult képet, mi lehet téves, bevallom magamnak, hogy beleszerettem. Szeretni valakit és egyedül maradni a legrosszabb, inkább tagadom az érzéseimet, ameddig képes vagyok rá. Hallom, ahogy jön így elmosolyodom, bár ő ezt nem látja. Megérzem ujjait végig csúszni hátamon, mire felszusszantok, ezt minden reggel el tudnám viselni, azt meg főleg hogy nem is hagyja abba. Nem tudom, hogy éppen felébreszteni szeretne vagy elősegíteni a kényelmesebb alvásomat, de ezzel határozottan az utóbbit erősíti. Leveszi a párnát a fejemről és a hátamra ül, óvatos csókot nyom bőrömre, ajkait végig vezeti gerincem vonalán és a vállamra is érkezik egy lágy puszi, végül pedig arcomra nyom egyet. Érzem mellém feküdni ezért rászánom magam, hogy felemeljem a fejem és mellkasára feküdjek. Mélyen szívom be illatát, amint szorosabban von magához, ezen a reggelen sokkal nehezebb kikelni az ágyból, mindenért őt hibáztatom, sokkal jobb úgy mellette kelni, hogy nem csak bizonytalanság van köztünk.

-Fel kell kelned. - kezdi el piszkálni a hajamat. - A reggelid is kész és lett ruhád is. - nyom egy puszit a fejemre. - Bevallom, sokáig néztem, ahogy alszol, olyan édes vagy álmodban.

-Persze nekem nem engeded, hogy előbb felkeljek mint te. - dünnyögöm álmosan. - Egyik reggel sem maradtál mellettem, egyszer úgyis sikerülni fog.

-Azért kelek fel előtted, hogy legalább csak egy kicsit is rendbe szedjem magam. - húzza le rólam a takarót. - Még csak most kezdődött el valami kettőnk közt, nem akarom, hogy kiábrándulj. - hámozza le magáról a kezeimet, majd felkel a helyéről.

Lehetetlennek tartom azt, hogy kiábránduljak belőle csak azért, mert szerinte nem néz ki dögösen, amikor felkel. Egészen biztos vagyok benne, kócosan és álmos fejjel is ugyanennyire tetszene és átjárna a bizsergetés, pont mint most. Mosolyogva kelek ki az ágyból, mikor válla felett pillant vissza rám, jelezve, hogy menjek vele. Álmosan ülök le a konyhapult elé és valahogy jobban leköt az, hogy ismét a pólóm van rajta, mint a reggelim, pedig az ilyenekhez hozzá tudnék szokni. Ahányszor ránézek eszembe jut, amit mondott nekem, szerelmes akar lenni, számára olyan nehéz lehet ezeket kimondani, mégis megosztotta velem. Legalább bízik annyira bennem, hogy ezeket elmondja és miattam kockáztassa azt, amit a szüleinek mutat, fél, mégis beenged. Emiatt is akarok minden törődést odaadni neki, még akkor is, ha ezt a legnagyobb titokban kell megtennem. Combjaira vezetem tekintetemet, ha egyszer lehetőséget biztosít arra, hogy figyeljem, megteszem. Elvigyorodom a foltok láttán, ami halad egyre feljebb, könnyű boldoggá tenni engem, főleg, ha Taehyungon olyan póló van, minek hosszúsága nem fedi teljesen. Próbálok úgy tenni, mintha jobban lekötne a reggelizés, bár szerintem tisztában van vele, hogy a hátsója nagyobb figyelmet kap. Mosolyogva húzza maga alá a széket, ezzel pedig elrontva a reggeli szórakozásomat, teljesen feleslegesen fészkelődők a helyemen, nem látok jobban rá.

-Fejezd be, hogy folyamatosan a fenekemet nézed, miattad kell kihagynom az egész hetet. - vonja fel szemöldökét. - Miért harapsz folyton? - sóhajt fel hitetlenkedve, mire csak megvonom a vállam. Lehet nem fogadná el azt az érvet, hogy harapnivaló feneke van. - Ráadásul kétszer is letámadtál. Fáj a fenekem miattad. - ezt úgy mondja, mintha nem ő támadott volna le egy vibrátorral. - Most itthon fogok ülni és félni, hogy hétvégén megyek hozzátok. Kellet neked hazudni az anyámnak. Még csak azt sem tudom mint mondjak a szüleidnek, anya azt hiszi a nővéreddel randizok, nagyot nézne, ha kiderülne, veled bújok ágyba. Anyukád ugye nem kérdez olyanokat, hogy mi van köztünk? Nem tudnám hogyan elmagyarázni neki. Egyáltalán mit vegyek fel?

Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang