Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 30.rész ˚ˑ ͎·˚

Túlságosan is sok ideje nem hallottam Taehyung felől ahhoz, hogy nyugodt legyek és ne aggódjak vagy érte vagy az egész kapcsolatunk jövőéjért. Mintha ezt már átéltem volna, hogy ismét csak engem kerül, hiába keresem őt, egyszerűen csak azt akarja... legyek távol tőle. Meglehetősen nagy kétségbeeséssel és keserűséggel tölt el az, nem tudom, mennyi időt akar magának. Egyrészt megértem őt, puszta jelenlétemmel képes vagyok emlékeztetni arra, a szülei megmondták neki, ne menjen haza, másrészt talán haragszom rá. Ha csak szakítani akar, mondja ki és ne hagyjon lebegni a kétségek tengerében, a remény felé úszva, ami azt mondja, továbbra is együtt lehetünk. Azt sokkal jobban elviselném, nehezen, de elfogadnám, mint ezt a bizonytalanságot és rettegést, bármikor elszakíthat magától. Sóhajtva nézek végig ismét a lakáson, nem ártana ezt is újra egy kicsit rendbe szedni, akárhányszor csak magam alatt vagyok, ez a hely reprezentálja minden érzelmemet. Még a bizonytalanság keserű szagát is érzem... vagy csak a lelkem pusztul el. Ledobom magam a kanapére és egy sört bontva nézem a tévét, már két hete folyamatosan. Ha így folytatom legalább már ki sem kell lépnem a munkahelyemről, ki is rúgnak, nekem könnyebb legyen ezt a lépést megtenni. Végülis, ha Taehyungnak sikerült, nekem is mehet. Hitetlenkedve horkantok fel, jelenleg utálom, hogy mindenről ő jut eszembe. Magamat is gyűlölöm. Ha kezdetben nem nyomulok annyira rá, most nem kéne magyarázkodnia folyamatosan, miért vallott szerelmet egy másik férfinak, miközben állítólag egy lánnyal volt randin. Még, hogy higgyünk abban, valamilyen láthatatlan erő segít nekünk, imádkozzunk érte... Irigylem azokat, akik ezt hiszik. Bárcsak ennyire könnyű lenne, megtenném, könyörögnék neki, csak fogadjon el mindenkit. A vallás nem arra való, hogy rákényszerítsenek, menj be vele a te titkos kamrádba és maradj ott, ameddig meg nem változnak az érzéseid. Nem is kellene feltétlenül vallásosnak lennem ehhez, a hitem az meg van, bár nem egy olyan személy felé, kinek létezése kétséges... sokkal inkább abban hiszek, hogy még van esélyem helyre hozni ezt a felfordulást. Valahogy. A rettegő, elfojtó világ csak betegnek bélyegez mindenkit, aki más. Lehet el kéne fogadnom azt, amit az élet hoz, valógatni nehezen tudok... de rettegek beletörődni abba, amit lehet csak túlgondolok. A gondolkozás fájdalmas, esetemben biztos. Ilyen helyzetbe sem kerültünk volna, ha ők elfogadják az, hogy valaki egyszerűen csak más. Nem megérteni kell, hanem hagyni őt a saját világába, kiterjeszteni a boldogságát. Ezen a ponton már csak azt sem tudom, kire vagyok dühös. Taehyungra, a szüleire, magamra. Az egész világra. Kissé összerezzenek, amikor kopognak az ajtón, bár gyorsan felkelek a helyemről. a tükörbe megnézem magam, igen, szörnyen festek, kócos a hajam és kialvatlan a fejem. Remek! Sóhajtva nyitom ki az ajtót, megnyugszom egy kicsit, hogy Jimin van itt Yoongival együtt, Taehyungnak nem ilyen külsővel akartam ajtót nyitni. Jimin minden szó nélkül sétál beljebb és hitetlenkedve néz körbe, majd elég mérgesen rám ahhoz, hogy féljek, mit fog mondani. Még így is akartlanul rá gondolok, most is biztos vagyok benne, az előttem állóval biztos beszélget és csak engem kerül el folyamatosan.

-Jungkook! - kezdi Jimin és köre néz. - Most azonnal szedd össze magad. Ez mégis mi? Fejezd be ezeket a felesleges önsajnáltatásokat, mert nem mész velük semmire sem. Miért jobb, ha így nézel ki? Feleslegesen aggódsz folyamatosan. Értem én, hogy annyira akarod szeretni, amennyire csak tőled telik, de basszad meg! Rád ki fog figyelni, te hülye? Két hete nem jössz dolgozni, erre amikor ide értek, így nézel ki? Már megint a hülye önsajnáltatásba burkolod magadat, miközben nem is kéne. Nincs miért. Először Lix miatt esel teljesen össze, most meg Tae miatt? Aki amúgy még a párod, nem dobott ki vagy ilyesmi! - bök mellkason erősen. - Szedd össze magam, mert borzalmasan nézel ki.

-Egyrészt ez fájt. - dörzsölöm a mellkasomat, hogy enyhítsem a fájdalmas pontot. - Másrészt meg nem sajnáltatom magam.

-Teljesen elhagyod magad, ha egy kicsi akadály jön eléd! Annyira örültem neki, amikor láttam, hogy jobban vagy Tae miatt és ő is jobban van miattad. Erre most meg teljesen szétesik minden? - teszi csípőre a kezeit. - Velem sem akar beszélni, de akkor sem hagyom, hogy ellökjön. Nem fogja elmondani azt, ha éppen szüksége van valakire, soha nem fogja ezt bevallani, de attól még így van! Ugyanolyan önfejűek vagytok.