Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 4.rész ˚ˑ ͎·˚

Valamennyire szürreálisnak tartom, hogy valóban velem jön erre a sétára és nem utasított el azonnal. Elképzelhető, hogy voltak számára bőven szokatlan események, amiért még csak meg sem lepődik azon, hogy egy számára teljesen vadidegen férfi nem tágít attól, hogy meg szeretné ismerni őt, pontosabban azt a részletet az életéből, amit képtelen felfogni. Alig fordulunk le az egyik sarkon, a mellettem sétáló villámgyorsan szed szét néhány gombot ingjén, szinte látom rajta a megkönnyebbülést, amint már nem fedi annyira az anyag, mint előtte és ebben a pillanatban kelti fel úgy igazán a figyelmemet. Akárhányszor csak végig nézek rajta, szemem megakad mellkasán, próbálom tovább figyelni a gombokat, hátha megadják magukat, de sajnos kitartóan a helyükön maradnak. Eddig tekintetében volt valami ártatlanság, barna szemei úgy csillogtak, mintha minden felkeltetné a kíváncsiságát, visszahúzódóbb volt, mint aki már csak attól zavarban van, hogyha valaki hosszabb ideig nézi őt. A mindenkiben lévő örökös gyermekiességgel lehetett volna jellemezni, pedig a munkájából adódóan biztos múlt tizenkilenc, talán már húsz is. Elsötétült tekintetét rám veti, aranyos mosolya nem csak emlékeimben él tovább, nekem is megmutatja, hogy tud ilyen is lenni, nem csak leselkedve vagyok ennek szemtanúja. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, bőven elvarázsolt már engem szinte az első pillanattól fogva, szóval ehhez még csak próbálkoznia sem kell, bár van egy olyan megérzésem, hogy ezt tökélesen tudja. Mégis hogyan lehetne nála elérni azt, hogy kedveljen valakit? Holmi hasztalan és légből kapott bókoknak nem fog hinni, annál sokkal több rejlik benne, azt sem hiszem el, hogy a tipikus felszedős szövegek beválnának, eleget hallhat arról, mégis ki és mennyire akarja megdugni abban a pillanatban. Szája sarkát mindig bal oldalára húzza, most először néz úgy rám, mint azon a helyen, gyomrom automatikusan szűkül össze és minden eszembe jut, ami ott történt, szerintem ezek mindig elkísérnek. Résnyire nyitja száját, mielőtt még megszólalna újra végig néz rajtam, amit nyilván megmosolygok, mert elég rendesen növeli önbizalmamat, mindegy egyes hosszabb tekintete. Úgy viselkedek, mintha valamilyen megtiszteltetésben lenne részem. Túl gyorsan kimelegedtem, még futás után sem volt ennyire melegem, mint jelenleg, nagyot nyelek, ahogy elfordulok tőle, rendesen érzem a tekintetét rajtam, pedig csak egy pulcsit próbálok leszenvedni magamról, természetesen akkor szerencsétlenkedem a legtöbbet, amikor nem kéne és egy dögös pasi bámul. Ezért aligha dobálnak meg pénzzel. Idegesítő, kis mosoly ez, amit produkál, majd le is hervad arcáról, ahogy újra végig néz rajtam, a nővérem mégis miért hitte el neki azt, hogy nem érdeklik őt a férfiak, csak rá kell nézni.

-Tetszenek a tetkók. - mutat rám mosolyogva. - Te tulajdonképpen miért is jársz edzeni? Mármint, hogy ez a póló pont ott tapad ahol kell neki. - vezeti tekintetét mellkasomra. - Te láttál ruha nélkül engem, úgy az igazságos, ha te is levetkőzől. Most.

-Mert a nővérem szerint teljesen szét vagyok csúszva mostanában és összekell szednem magam. Fél éve nem voltam, szóval valahol igaza van.

Nem tudom, mennyire lenne előnyös számomra, ha megosztanám vele azt az apró információt, miszerint főleg ő vitt rá arra, hogy újra az edzőterembe kössek ki. Ez a személy miatt lesz holnap izomlázam és miatta fogokújra jól kinézni. Azt hiszem ezt csak köszönhetem neki, lefoglalja a gondolataimat és még csak olyanok sem fognak eszembe jutni, aminek nem kéne, talán még egy új termet is kéne keresnem, hogy gyökerestől kiírtak minden emléket. Felvont szemöldökkel néz rám, ahogy újra végig vezeti rajtam tekintetét, ami kezd egyre jobban zavarba hozni, vajon ezt kell mindig átélnie?

-Fél éve nem voltál edzőterem közelébe és így nézel ki? - rázza a fejét értetlenül. - Most vagy hazudsz nekem vagy nagyon irigy leszek rád, ha ilyen vagy, mikor nem nézel ki jól. Így már annyira nem is bánom ezt a fura, rögtönzött randit. Ha mindig ilyenek jönnének, boldogabban szabadulnék meg a ruháimtól. Szerintem te nem vagy képbe arról, mennyire dögös vagy így most.