Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 24.rész ˚ˑ ͎·˚

Mindig is tudtam, hogy nem lesz egyszerű Taehyunggal randizni, majd később járni is, bár nem gondoltam volna, ennyire komplikált lesz minden lépésünk. Tisztában vagyok vele, hirtelen vágtam ebbe bele, de attól még ennyi akadály egyszerűen nevetséges, főleg úgy, hogy azt érzem, csak én nem félek teljesen. Szenvedve fordulok meg az ágyamban, valamivel az ébresztőm előtt, nem gondoltam volna, hogy ennyire nyugtalanul alszom el, ha éppen úgy érzem, baj van kettőnk közt. Elvégre még csak rám sem akart nézni, utána pedig olyan gyorsan elviharzott, ráadásul még csak fel sem veszi a telefont. Olyan, mintha az egész tegnapi napot csak álmodtam volna, egy randira tartottam, aminek a végén össze akartam jönni vele, most meg teljesen ignorál engem. Sóhajtva nyomom ki az ébresztőmet és kikászálódom az ágyamból, hogy a fürdőbe topogjak, határozottan kár volt ebbe a tükörbe bele nézni, még az is megmondja, nem aludtam semmit, aki először lát életében. Ezen állapotomon a hideg víz sem segít, komolyan fontolóra veszem, talán velem van a baj, hogy előbb vagy utóbb elhagynak. Igaz, eddig Taehyung menekült mellőlem el a leggyorsabban, valami díjat kéne adnom neki emiatt? A szokásos reggeli helyett a cigarettám után kutatok, felér a boldogsággal, sokkal többet segítene, ha tudnám, emiatt az egész hétvégét elfelejthetem. Nem tudom megszámolni, mégis hányszor akarom újra felhívni vagy esetleg írni neki, amíg be nem érek a munkába, végül pedig sóhajtva dugom a zsebembe a telefont. Az is lehet, hogy otthon kellett volna hagynom, így nem esek kísértésbe és nem csinálok magamból teljesen hülyét, bár úgy érzem magam. Egyből a konyhába vezet az utam, ha nem ide jönnék, cigiznék, azt meg nem szeretnék, mivel kell a nap többi részében. Mosolyogva nézek Jiminre, aki az étkező egyik felében ül, majd Yoongira, aki pedig a másikban, ha végre elkezdődik ez a beszélgetés, nagyon élvezni fogom. Egyből el is felejtem a kávét és leülök társaságukba, nem tudom eldönteni, hogy ki kerüli jobban a másik tekintetét.

-Ti azt akarjátok mondani, hogy azóta mióta lesmároltátok egymást, még csak nem is beszéltetek?

Mind a ketten egyszerre néznek rám, szinte látom Yoongin, hogy teljesen más világban van, mint mi. Még az is megeshet, Jimin éppen egy hatalmas törést okozott benn, miért pont én akadályozzam meg abban, hogy ezeket felszínre is hozza. Legalább ők ketten jöjjenek össze, ha már nekem nem sikerül semmilyen kapcsolatom sem.

-Igazából beszélünk. - sóhajtja Jimin. - Vagyis beszéltünk... ma reggelig. Hogy van Tae?

-Jó trükk, de engem az érdekel mi történt veletek ma reggel. Yoongi megint részeg és lekapott? Te kaptad le őt? Részegen lefeküdtetek? Egyáltalán ittatok? Józanon kaptátok le egymást?

-Miért kell kifaggatnod minket? - dünnyögi Yoongi. - Nem mindegy, hogy józanon vagy részegen feküdtünk le? Vagy bármi mást, amit csináltunk... ne nehezítsd meg a napjaimat. - kel fel a helyéről hirtelen. - Annyira foglalkozol a szerelmi életemmel, mi van a tiéddel?

A szerelmi életem egyre kilátástalanabb és a barátaim előszeretettel emlékeztetnek rá. Szótlanul nézem végig, ahogy Yoongi kiviharzik a szobából, majd mosolyogva pillantok a mellettem ülőre, nem tudja leplezni mennyire zavarban van. Magamban elkönyvelem annak, hogy akkor is egymás mellett keltek fel a reggel, akár másnaposan vagy akár józanon. Megveregetem a vállát, ahogy elhaladok mellette és kiöntöm magamnak a kávét, mivel Jimin teljesen úgy csinál, mintha nem is léteznék, kimegyek Yoongihoz, aki természetesen cigizik. Bólogatva állok meg mellette, nyilván elfogadom a felém nyújtott szálat, amin még meg is lepődik. Úgy érzem, nem ők ketten lesznek az egyetlenek, akiket ki fognak faggatni szerelem ügyben, bár nekik legalább van mit mesélni. Abban semmi izgalmas nincs, hogy ismételten lapátra tettek. A kávémba kortyolok, miközben próbálom kitalálni milyen módszerrel húzzam elő belőle a mai reggeli eseményeket. Elnézve őt teljesen ideges, tehát valami nagy dolog történt kettejük közt, de az is lehetséges, hogy a csók okozott ekkora törést benne. Sóhajtva nyomja el a csikket, egyikünk sem törődik azzal, éppen az irodánkban kéne ülnünk, sokkal nyugodtabb a légkör, ha éppen a főnök nem tartózkodik még csak a közelünkben sem.