Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 27.rész ˚ˑ ͎·˚

A forró nyári nap és a tengerpart kombinációja mindenkit számára elhozza a nyugodtságot, főleg, ha pont azért menekülnek ide, mert itt csak azt kapnak. Egy olyan helyet, ahol nem kell félni semmitől sem és azzal lehetnek, akivel akarnak is. Megértem miért szereti ezt a helyet és miért akarja, hogy a part legyen a nyugodt helyünk. Nem csak őt, hanem engem is átjár a békesség, pedig engem akkor sem érdekel, ha a város kellős közepén látnak együtt. Pont ezért sem zavartatom magam azért, mert éppen egy öltöző fülkében találta azt ki, hogy rám akar mászni. Képtelen lennék vele ellenkezni, már csak azért is, amiért kifejezetten nehezen tűri, amikor nem irányíthat. Jobban az ölembe húzóm, ahogy az ajkaimra hajol, meglehetősen izgató hallani, ahogy próbálja visszafogni azt a halk nyögését is. Csalódottan válok el tőle, mikor felkel az ölemből, elviseltem volna még, hogy itt vagyunk, bár ha ezt a gyengéd harapdálást folytatta volna, biztos még egy menet erejéig itt lennénk. Sietősen kapkodom magamra a fürdőnadrágomat, majd követem Taehyungot, aki lassan nyitja ki az ajtót. A hangok alapján egyedül csak mi tartózkodunk ebben a helyiségben, de jobb biztosra menni, mintsem valakinek magyarázkodni, miért vagyunk ketten egy egyszemélyes fülkében. Mosolyogva pillant hátra, majd csuklómat elkapva húz magához egy újabb csókra. Elmosolyodom azon, mennyire heves lett azok után, kikötötte, legalább egy napra hagyjam magára, ez a randi minden szempontból megéri. Ujjait óvatosan vezeti végig a tetkóimon, felkaromon keresztül simít mellkasomra, komolyan gondolhatja azt, húzza az idegeimet egy kicsit. Felvont szemöldökkel tolom el magamtól, mikor lejjebb halad a kezével, teljesen erősnek kell maradnom ezzel a pezsdítő tekintettel szemben is. Ha nem éppen a bejárat előtt lennénk és nem kéne fél órán belül elfoglalni a szállást, kicsit sem zavartatnám magam, csupán mivel terveztem még ide vissza jönni, nem tenne jót, ha kitiltanának innen. Állam alá nyúlva simít végig ajkamon, lehunyt szemmel várom a tényleges utolsó csókot, de csak egy gyors puszit kapok. Nem tudom mit tettem ellene, de úgy érzem megint szívatva leszek a nap fennmaradó részében. Dereka után nyúlva húzóm magamhoz közelebb, hogy tényleg megcsókoljam, de az ujjait számra tapasztja, nehéz rajta kiigazodni. A szokásos félmosolyából tudom, mennyire szórakoztatom a szenvedésemmel, olyan barátom sem volt még, aki ennyire élvezte, ha gyötrődöm. Méghozzá miatta.

-Most mit tettem, hogy nem csókolsz meg? 

-Ha megcsókolsz, vissza kell mennünk a fülkébe egy újabb menetre. - mutat maga mögé. - Az illatod teszi ezt, amiért még mindig izgató. Ráadásul a tengerben akartad csinálni, és egy szikla nem jó búvóhely ehhez.

Nem mondok neki semmit sem, tudom igaza van, így még csak veszekedni sem tudok vele. Kézen ragadva húzom ki a helyről, hallom, felkuncog mögöttem a szerencsétlenségemen, örülök, legalább a sanyarú sorsom. Mivel meglehetősen késésben vagyunk a szállás elfoglalását illetően, egyből az autóhoz sietek vele együtt. Meglehet, át kellett volna öltözni legalább annyira, hogy ne egy fürdő nadrágba menjünk oda, de meg kell érteniük a helyzetemet. Egyszerűen csak nem mondhattam neki nekem, sőt nem is akartam. Amikor lefoglaltam a helyet, nyilván az elsődleges szempont, hogy lehetőleg közel legyen a tengerhez vagy éppen egy étteremhez, ha el akar rángatni az egyikbe. Már messziről látható az épület, mondjuk képen nem tűnt ennyire drágának az egész hely, bárhova is megyek vele, az drága mulatság. Talán ott kezdődött az egész, hogy fizettem neki egy vetkőzésért. Amint kiszállok a kocsiból, Taehyung egyből mellém szegeződik, jobban mellém szegeződik, amint sikerül átverekedni magunkat a bejáraton. Először az tűnik fel, hogy rengeteg ember van, főleg a bárpult körül, szinte már szokatlan, ha éppen nem látok valakit táncolni is rajta. Ha most cigiznék kifejezetten örülnék annak, hogy itt bent ezt meg lehet tenni és nem lennék száműzve, de a mellettem ülőn végig nézve, nem érné meg. Inkább szenvedek a nikotin hiány miatt, mintsem ne csókoljam meg. Az is kifejezetten nyugtat, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik nem öltöztek fel normálisan. Nyilván nagy mosollyal fogadják azt a személyt, aki éppen fizet azért, hogy itt aludjon pár napot, talán ilyen helyen kéne dolgoznom, csak egy kis mosoly és máris több pénzt fizetnek az emberek. Pont úgy, ahogy én is fogok majd holnap. Amint megkapjuk a kulcsokat, a lift felé vesszük az irányt, ahonnan csak úgy özömlenek az emberek. A szokatlan, helyenként megvető pillantásokat, a fürdőnadrágnak tudom be, nem pedig annak, amiért ennyire nyíltan mászkálok egy másik férfival és ki merem mutatni, együtt vagyunk, hiába hallom, amint még erről is beszélgetnek egy liftben. Az ajtónkhoz érve engedem előre Taehyungot, aki egyből meg is torpan, amint beér és lassan fordul vissza hozzám. Érdeklődve nézek végig rajta, talán megtalálom azt, ami ennyire megzavarta.