Unholy - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

˚꒰ 14.rész ˚ˑ ͎·˚

A vér baromi hangosan dobol a fülembe, a zene ritmusát koponyámon érzem lüktetni és ez már a második kör ebből a cuccból, aminek még csak a nevét sem tudom kimondani, egyáltalán nem tervezem magamat leinni, mivel a saját dolgomat nem szeretném megnehezíteni, de Taehyung kifejezetten ellenem van a ma estét illetően. Tudtam, hogy nem fogja elsietni azt az átöltözést, de nem gondoltam volna, majd ennyire a véremet fogja szívni, lehajtom a fejemet a pultra, érzem a csapos érdekes tekintetét, remélem nem azt próbálja eldönteni mennyire lehetek részeg és miképp vitessen ki innen teljesen feltűnésmentesen. Úgy csinálok, mint egy hisztis kisgyerek, de kegyetlenek velem, szóval nyugodtan duzzoghatok itt, a sarokban, még az sem érdekel, hogy csak pénzt kell dobálnom valakinek és minden vágyam teljesül, mert jelenleg minden kívánságom egy személy lenne, aki kifejezetten szemtelen. Mégis mikor siklott félre ennyire az ízlésem a pasik terén? Mikor jött el az a pillanat az életemben, amikor a nyugodtságot pimaszság váltotta fel és miért élvezem ennyire? Ilyen szinten tönkretett volna az a szakítás? Az tény, hogy rosszul esett és sirattam is eleget, ezek szerinte inkább a bűnös élvezetek felé hajlok, már nem csodálkoznék azon, ha miatta még külön bejáratom is lenne a pokol felé. Születésemtől fogva arra a helyre sodródom sokak szerint, lehet azzal is segítem magam elveszni az általa nyújtott világban, hogy az érzelmeim helyett, inkább a vágyaimra hallgatok. Az érzések csak becsapnak, főleg, ha épp csak most alakult ki, elhitetik, minden rendben lesz, megszokod, szinte már nem is lehet érezni, hogy jelen van, aztán amikor a biztonságot jelentő személy kilép az életedből, minden érzés egyszerre üt pofán, sokkal fájdalmasabb módon, mint előtte. Még csak arra sem próbál vigyázni, hogy az így is vérző szíved megóvja, sőt direkt arra céloz. Szóval a szerelem egy fájdalmat rejtő csapda, a vágyaknak lehet engedni, azok nem csalogatnak, simán az arcodba vágják, mit akarnak. Taehyung esetében én mindent akarok, minden olyan dolgot, amit adni akar vagy többet is. Félte tolom magam elől a poharat, túl jó íze van ennek, én pedig többet ittam, mint amennyit akartam. Felemelem a fejem és egyből találkozik a tekintetem barátaimmal, akik még csak most jönnek elő, mintha először látnánk egymást a nap folyamán, sóhajtva egyenesedem ki, biztos vagyok benne ki akarnak faggatni, miért iszok itt egymagamban.

-Olyan morcos fejed van. - ül le mellém Yoongi. - Mégis mennyit ittál, hogy feszült vagy.

-Eleget ahhoz, hogy folyamatosan gondolkodjak, de nem eleget ahhoz, hogy berúgjak. - fújtatom frusztráltan. - Meg nem vagyok feszült, csak türelmetlen.

-Miért nem vagy képes egy kicsit is várni rá? - vereget vállon Jimin. - Te igen türelmetlen vagy, talán itt terveztél neki esni?

Nem mondhatom meg Jiminnek, hogy nekem mindegy milyen helyen esik nekem, csak tegye már meg. Szinte úgy nézek rá, mintha maga a szentlélek szállt volna le ide közénk, amikor végre megjelenik a folyosó előtt, azon a gyönyörű arcán túl ördögi mosoly mutatkozik meg, ő maga a bárány bőrbe bújt farkas. Az alkohol okozta gondolatok miatt ebben a pillanatban egészen máshogy tekintek rá, ugyan a fő motivációm vele kapcsolatban még mindig a felgyülemlett feszültségnek levezetése, viszont megfogalmazódik az is bennem, mennyire nem szeretném ezt elcseszni vele, mégis egy olyan határ mögött kell lennem, amit ha átlépek, újra szenvedni fogok és talán még ő is. Valamennyire félek attól a pillanattól, hogy egyszer bele szeretek, mert az ilyen személyek senki számára nem tudnak közömbösek maradni. Kissé hitetlenkedve nézek rá, tíz perc arra, hogy a szoknyát egy nadrágra és necc harisnyát húzzon, nem kell, csak velem szórakozik folyamatosan. Nagy mosollyal támaszkodik a pultra, hogy kérjen magának valamit, majd miután meg is kapja, közénk lép, még Jimint is megöleli, mintha nem ezt tenné minden alkalommal, amikor találkozik vele, engem persze hagyjon csak figyelmen kívül, itt sem vagyok.

-Tae, látod, mondtam jól fog ez a harisnya állni, csak vigyázz, ezek véletlenül is szakadnak. - néz barátjára Jimin. - Mit tettél vele, ott bent hogy ennyire morcos?