Live Love (Befejezett)

Tíz, tiszta víz

Bocsánat a csúszásért, és nagyon szépen köszönöm az előző hozzászólásotokat a részhez! Nagyon jólesnek! Sok puszi nektek!

Sota szemszöge

Fáj elismerni, hangosan kimondani meg még inkább kínos lenne, de a testem egyértelműen az eszem ellen megy. Minden módon reagál rá, közben azon aggódok, hogy hogy rejtsem el előtte,  totál szétestem.

Szóval van az eszem, a testem és a mérleg közepén az érzéseim. Jól állunk, nem akarom, hogy rossz irányba billenjen. Azt hiszem esélytelen minden. Nekem sosem volt hosszútávon semmilyen érzelmi kötelékem, talán alkalmam se volt rá, és megrémiszt a gondolat, hogy vele többet akarnék. Egyszer már megtörtént, hogy mást gondoltam bele, és annak se lett jó vége. Ha ismerné a múltam biztos nem próbálkozna ennyire. Le kellene koptatnom, mégsem megy, viszont nem engedhetem fel a lakásomba. Elkísérhet, de max hazáig. Már úgy se tudnék mit tenni. A buszmegállóban kellett volna elköszönni... 

Amikor felszálltunk a buszra én hátra mentem a jármű vége fele. Nem szoktam leülni ezért egy egyszemélyes széknél támasztottam meg a korlátot, - egyébként is elaludtam volna amint leér a seggem, rosszul aludtam az este – közben jeleztem Kazunak, hogy ő azért üljön le nyugodtan. Kényelmesen elhelyezkedett, aztán egy hirtelen mozdulattal lerántott magához. Fel szerettem volna állni, mert ha nem lenne senkije akkor is emberek közt vagyunk, de a derekam köré fonta a kezeit. Körbenéztem, hányan látnának ha megölném, és mivel két néni pár székkel odébb ült, csak hátra fordultam hozzá. Ki akartam oktatni,ám ő közelebb hajolt az ajkaimhoz. Majdnem megcsókolt. Még jó, hogy egyből előrelendült a kezem, s tudat alatt védekeztem ellene. 

Néhány erőteljes toló mozdulattal végigtapogattam az arcát, próbáltam nem kinyomni a szemét, mivel látnia kellett, hogy mennyire mérges vagyok. Hát nem hatotta meg. Muszáj voltam eltolni a tenyeremmel homlokánál tartva. 

Én nem értem mi esett ebbe bele, sokkal erőszakosabb mint eddig!

Először meglepődött. Aztán aranyosan csücsörített. Majdnem hangosan felnevettem, de visszatartottam. Eszement dolog lenne nyitni felé. – Hagyd abba, vagy kihívom rád a rendőrséget! – Édes, pajkos mosollyal jelezte, hogy mennyire megijedt, s nekilátott lehúzni a kezem az arcáról, hát a mellkasomhoz szorítottam a fejét. Akkor öcsém itt fulladsz meg!

Elernyedt, nem ficánkolt, de életben volt, mert a derekamat még mindig szorosan tartotta. Pár perc után kezdtem elfáradni, ezért lecsúsztak kezeim a fejéről a vállára, de ő mozdulatlan maradt, a szívemet hallgatva. Kellemetlen lehetett volna, azonban olyan kábának éreztem magam, hogy pont leszartam. – Ne szokd meg, csak szédülök a fáradtságtól. – A hajába temettem az arcom, nehéz volt tartani a fejem, de nem bántam meg, kellemes meleg vett körül. Arra még emlékszem, hogy pislogni akartam, s elaludtam.

Egy félórás út után viszont kótyagosan keltem fel. Kazu a karjaiban szerencsétlenkedve próbált levinni a buszról, hát inkább lábra álltam. Sóhajtva indultam meg a haza vezető irányba, és egy idő után már el is felejtettem, hogy a hátam mögött jön, sőt minden mást sikerült kizárni, egyedül az ágyam lebegett a szemem előtt. Simán bementem a bérházban lévő kis földszinti lakásomba. Csak akkor eszméltem rá, hogy ott van a srác mikor megfordultam, hogy becsukjam az ajtót. A küszöbön állt.

- Szeretnék lezuhanyozni, és aludni. Szóval kössz az eddigi..öm..szolgálataid?

- Máskor is. – Fogta meg a kezem, hogy szájához húzva ujjaim között rácsókoljon az anyajegyeimre. A szétáradó melegség fokozatosan rázta fel a szívemet, és a vérnyomásomnak hála az álom kiment a szememből. – Rosszul vagyok. – Kamuztam, mert éreztem, hogy ég az arcom.