Live Love (Befejezett)

Huszonhárom

"– Ah, azt a mazochista seggét! – akadt fenn Sota szeme a plafonon, és a kijelentését képtelenség volt figyelmen kívül hagyni - Kezdem kapizsgálni az álláspontod. – Megrökönyödve néztünk rá Felixel, ám mielőtt még kérdésekkel bombázhattuk volna kitárult a bejárati ajtó, aminek a takarásában voltunk ahogy nyílt, s a hangja megelőzte Hikarut.

- El a farkakkal srácok! Megjöttem!"

Sota szemszöge

Ezt egy kicsit elbaltáztam belátom. Néha a dolgok önkéntelen csúsznak ki a számon. Kazu gondolom nem tudta, hogy mi a testvére fétise, Felix meg bizonyára félreérttette honnan tudom. Na jó, lehet mindkettő félreértette. Talán túl sok levegőt vesztett az agyam, hogy ilyet mondtam. Öröm az ürömben azonban, a kellemes pillanatok is megmaradtak a reggelről, nem csak a rosszak. Milyen Kazu karjaiban kelni, beleszippantani a nyakába, csókokat lehelni a bőrére és a szájára, hogy nevetve visszatámadjon. Furcsán tökéletes volt vele ébredni, valahol ott romolhatott el. Egész életemben valami hasonlóra vártam, de most haragszik. Régen tudtam, hogy nem szabad együtt aludnunk, mert abból baj lesz, és tessék, rátettem még egy lapáttal a bolond féltékenységre. Belátom, eléggé hülye vagyok, mert nekem meg tetszik. Senki se akart még ennyire a magáénak. Nehéz lenne elszakadni tőle, a napok teltével pedig még nehezebb lesz.

Hikaru azért meglepett ahogy kiutasította Felixet azzal, hogy távolságtartási végzést fog kérni, ha tovább zaklatja. Sajnáltam valahol szerencsétlen srácot. Sose láttam még Hikarut ennyire komolynak vagy közönségesnek. Amikor észrevette a tekintete megkeményedett és olyan bunkó volt, hogy azt tanítani kellene. Állítólag a karaoke bárban is összefutottak, mivel megrögzött zaklatóként követte egy másik kontinensről idáig őt motoron. Ennyit tudtam leszűrni a köré szőtt meséből. Különös az egész.

Mindenesetre mindannyiunknak időre volt szüksége, és főként a méregzsák lenyugtatása végett átcuccoltunk a lakosztályba, végül magukra hagytam őket dolgozni. Had bíbelődjenek a géppel meg a feltöltött videókkal. Mondhatnám, hogy kínos mert valószínűleg a palettán leszek, de szeretem a tudatot, hogy Kazu engem néz. A testvére meg hidegen hagy, habár amilyen naplopó szerintem lefeküdt aludni, az öccsére hagyva mindent.

Csupán reméltem, hogy nem csaptak össze ameddig én bejártam a szállodát. Kazuval nem beszéltem, ám meg kellene tanulni bíznia bennem.

A több szintes létesítmény igazi szórakoztatóközpont. Sose láttam ilyet az előtt. Kétségtelen, hogy pénzem se lett volna rá, meg hova mennék egyedül, de azért úgy éreztem ez mégsem szokványos. Csupán az, hogy körbejártam mindent vagy két órát vett el az életemből. Már értem miért nem jött vissza Hikaru tegnap este. A földszinten és az első emeleten egyáltalán nem volt szoba. Helyette játékterem, kaszinó, szimulátorok, számítógépes és VR játékok, és egy veszett nagy fürdőrészleg. Uszoda, hideg-meleg vizes medence, hullámfürdő, gyógyfürdő, wellnes rész. Még a gyereket is le lehet adni a játszóházban. Illetve ahogy a szuveníres bolt üvegén kint hagyott szórólapon olvastam, a hátsókertben kalandpark is van nekik. Nyilván nyáron, nem ilyen időben, de látszott, hogy fel vannak készülve.

Már fél kettő lévén, fel kéne mennem a srácokhoz, hogy ebédelhessünk, ám ezt a szerencsétlen Felixet nézve ahogy lekonyult orral ül a bár a bezárt részén, nem tudom megtenni. Elmehetnék mellette, mondván, hogy semmi közöm hozzá, és egyébként agresszív, de Hikaruért tette mindezt. Furdalt a kíváncsiság mi mehetett kettejük közt ennyire félre, ha tíz hónapot kibírtak együtt.