Live Love (Befejezett)

Tizenkettő a feledtető vonzerő

A fenti videót az itt lévő BL könyvek nagy részére rá lehetne húzni, bár ehhez a részhez is nagyon jól kapcsolódik, szóval ajánlom a megnézését...

Kissno az elején anno feltetted a kérdést miért viselkedik így Sota, azt hiszem itt a teljes válaszom. Próbáltam miérteket adni, és nem letargiába fullasztani a részt.

Sota szemszöge

Az, hogy mi játszódott le benne meg nem tudnám mondani, átkozottul határozottan viselkedett, és a körülményeknek köszönhetően nyitottam felé. Nehéz bevallani, de tetszett, hogy egy kicsit megbolondultunk. Elszántan küzd minden hárításom ellen, s keményen állja folyamatosan a sarat, szóval a gyengeségem valahogy átvette az irányítást felettem. Engedtem a kísértésnek. Nem számított, hogy mi lesz, csak ki akartam élvezni a pillanatot. Olyan volt ismét a forró ölelésében lenni, mint mikor gyerekként elbújsz a legkedvesebb helyedre, és csakúgy létezel. Végre kiteljesedhettem. Nem szabadna erről ábrándoznom, de hát a csókjával az ágyban, amivel utólag meglepett a világ legfinomabb cukorkáját adta annak a gyereknek a szájába és a gondolatától a szívem megint remegni kezd. Mi van ma velem? Hiszen tudom, hogy csúnyán pórul járhatok.

Egyébként is értelmetlen számomra, hogy őt miért foglalkoztatja, hogy mit gondolok róla. Részemről bármit mondhatnak a szülei, az nem teszi kevesebbé a személyt, akit én megismertem benne. Valószínűtlen, hogy azokból a csajos mesékből a szőke herceget le tudta volna beszélni a másikról a gonosz mostoha. Milyen kitartása lenne már? Az valahogy nevetséges lenne.

Különös egy hasonlat, de több mint hatévnyi kimondatlan vonzalom után ez jutott eszembe. Mindegy. A róla alkotott képen mindössze ő változtathat, főleg ha megint lelép. Aminek lássuk be nagy az esélye, akkor is ha nem előlem menekül. Lehet, hogy most azért ülnek össze, hogy megtágyalják mikor menjenek vissza, én meg bepofátlankodok. Tényleg érdemes lenne beszélgetnünk. Nem egészen állok rá készen, de a kajálás után meg kell próbálnom. Minél hamarabb túlesünk rajta annál jobb.

- Oké, legyen, veletek ebédelek. – Azt se értem miért jó ez neki. Örülök, hogy meghívott, annak ellenére, hogy tartok a szüleitől, csak nem értem miért akarja. Egyszer régen már láttam náluk futólag az anyukáját, és kissé nyomasztott a helyzet, hogy nekem nincsenek szüleim. Kényszeresen hazudtam, hogy vidéken élnek egy kitalált nagypapa miatt. Nos, ami volt az elmúlt, most tényleg őszintének kell lennem. Max ingyen kajálok egy jót. – Megígérem, akárhogy legyen, bármit mondjanak rendes leszek hozzád. Szóval szedd össze magad, tényleg elmegyek. – Löktem meg a könyökömmel bíztatóan, hisz zsebre volt téve a kezem. Kazu viszont egykedvűen mélázva bandukolt. Szomorkássá vált a légkör körülötte, gyámoltalannak tűnt, s érdekelt volna mivel váltottam ki ezt belőle.

- Hát itt lennénk. – Sóhajtotta miközben félreállt a járdán a dohánybolt fele sandítva. Kíváncsian figyeltem minden szavát, hátha folytatja és beszédesebb lesz, ám a tényeken kívül semmit sem közölt, így eljött a búcsú pillanata.

- Igen, - dörzsöltem meg a tarkóm – holnap találkozunk bent! – Kezet nyújtottam felé, hogy normálember módjára elköszönjünk, és ahogy a szívverésem gyorsult úgy húzott közelebb, majd a fülem mellett suhant el borzongtató hangja – Készülj fel! – Ajkaimra nyomott egy érzéki csókot, mintha senki sem látna közel, s távol, azután elengedett. – Már a találkozóra természetesen. – Tette hozzá, de ebben egyáltalán nem voltam biztos. Mellette minden napot túl kell élnem. Ah, szeretném a jót látni az összes mondata mögött, és nem csupán a szexuális feszültséget mégse megy.