Live Love (Befejezett)

Tizenhét

Sziasztok!

Szóval öm.. nagyon szépen köszönöm, hogy mindig írtok nekem Kissno és Tuki, meg sem érdemlem.. 💖🐱‍💻

A csillagokat külön köszönöm mindenkinek, bearanyoztátok a napjaim! 😊💕

A következő részhez megemlíteném, hogyha valaki nem tudja japánul az uke a passzív (bottom) felet jelenti, míg a seme az aktívat (top). Valószínűleg máskor is fogom használni ezt a két szót..

Sota szemszöge

A telek óriásinak látszott, de tudtam, hogy azért mert a ház ura nem hazudott. A bal szomszéd kerítése valóban hiányzott, és az ő vityillója Hikaru elmondása szerint a kert másik végégben helyezkedett el. Persze nem csak gyümölcsfákban volt gazdag a látvány, kisebb bokrok és sövények is bújtak ki a földből a karókra erősített pár tőnyi szőlőn és rózsán kívül. Nem tettem úgy mintha tudnám melyik fa mi, Hikarut meg végképp nem akartam elkápráztatni efféle tudással, de tény, hogy az őszi színes levelű fákat max a fenyőktől tudtam volna megkülönböztetni.

- Várj meg, azt hittem én vezetlek körbe! – igyekezett tartani velem a lépést a srác, ám jólesett kicsit szivatni, ezért mindig lehagytam, hogy aztán újra meg újra megpróbáljon beérni.

- Látom amit kell. – Toltam feljebb a szemüvegem, hogy jelezzem talán még élesebben is látok mint ő, s hanyagul eldobtam a cigi csikket, mert már rossz volt szorongatni. 

- Csak nem zavarbajöttél a benti kis simogatástól? – bájolgott boldogan – Ugye ezért csinálod? – Dőlt be elém érdeklődő fejjel, miután ismét megpróbáltam lekoptatni. – De éédes vagy, - úgy nyomta meg a második szót, hogy a hangsúlyától inkább valami debil gyereknek éreztem magam, mint édesnek ahogy fogalmazott – komolyan mondom válassz engem Kazu helyett.

Rosszallóan megcsóváltam a fejem, biztos voltam benne, hogy mulat rajtam, ám egész ügyesen bosszantott másokat. – Vele sem vagyok együtt, veled viszont végképp nem tervezek semmit. És mielőtt még bármit mondanál – tartottam fel védekezően a kezem – leszarom, hogy elhiszed-e.

- Ó, micsoda habitus... - Ravaszkás fény csillant meg a szemében, mintha tetszene neki ez a lekezelő stílus amit megengedtem. Szokatlanul ért, hogy még mindig rajongva fürkészett, ezért folytattam „magányos" utam. – Akkor nincs akadálya, hogy közelebbről megismerjük egymást. – Nyíltan, körítés nélkül beszélt, mintha haverok lennénk vagy legalábbis két olyan ember, akik nem tudják eldönteni, hogy tényleg vonzódnak- e egymáshoz, és tovább propagálta magát. – Megkapnád a teljes csomagot belőlem. Akár ma is komplett ellátással. – Érdekesen fogalmazott...- Az „előétel" volt a vallomásom, - emelte fel mutató ujját, majd a többit is elgondolkodón, mintha számolna fejben, miközben továbbra is követett az oldalamon. – a „főfogás" a randink most a kertben, aztán ne feledkezzünk meg a „körítésről" mellé, vagyis a szex, használhatjuk a szobám, távol van mindenkiétől. És még a „desszertet" is elfogyasztom veled, flörtölgetünk, és összebújunk reggelig. Na mit szólsz? A nehezén már túl vagyunk. – húzogatta a szemöldökét mosolyogva – Amúgy figyelted, hogy kedvedért milyen költői hasonlatot találtam? – kacsintott.

- Öntelt, akárcsak a testvére. – Motyogtam halkan, mire váratlanul a karomnál fogva maga felé fordított.

- Te mindig szemüveges voltál? – Érdeklődött közelebb hajolva, s én azon gondolkodtam, találkoztunk-e már korábban amiért ilyet kérdez, azonban egy gyors mozdulattal lekapta az orromon pihenő okulárét mely mögött megbújtam.