Live Love (Befejezett)

Tizennégy - Ez csak.. (+18)

Sota szemszöge

"- De ugye jól vagy már? – Fürkészte az arcomat közelebbről. Örültem, hogy nem volt rajtam szemüveg és a kontaktlencsém is a helyén pihent.

- Nem voltam beteg, csak fáradt. – Fordítottam el a fejem menekülő utakon gondolkodva.

- De lázas voltál. -szűkítette össze szemeit – Vagy miért lett volna forró a tested, és az arcod...

- Nem voltam lázas, csak a testem így reagált a hidegre! – álltam fel – Megyek fürödni!"

Félelmetes, már azt se tudom mit csinálok. Vagyis de, a saját síromat ásom. Mindig elgyengülök tőle. Haza akarom küldeni, mégse tudom elengedni. Ahogy rám néz, a gyomrom összeszűkül, és jóformán vibrál a tekintetétől. Furcsán jó érzés, hogy itt van. Szégyelleném bevallani előtte, mindenesetre nem kell, mert elég gyengefelfogású...Ki kellett volna dobnom!

A zuhany ötlete pont a megfelelő pillanatban jött, hogy felfrissüljek testileg és lelkileg is. A kellemes, langyos víz ellazított, ahogy a cseppek bejárták minden porcikám. Nem csak lenyugtatott, hanem fel is bátorított, ezért mikor már majdnem két órája bent lébecoltam a kis helyiségben, elhatároztam, hogy kimegyek.

Felöltözve a tv elé léptem, Kazu a kanapén héderelve valami filmet nézett, és magamra akartam vonni a figyelmét. – Szabad a fürdő. Törülköző és ruha a szekrényben van. – Sétáltam közelebb, s jötte felült. Tetőtől talpig végig mért, de amikor lassan felfogtam mit rejtenek íriszei, már későn torpantam meg. Megijesztett, az a sötét tekintet mellyel beharapta alsó ajkát, s mint egy rongybábú, úgy estem hozzá közelebb, mivel a csuklómnál fogva rántott karjaiba, a hasamba temetve arcát. – Ma nem live-ozol? – A pólómból elszívva a levegőt szorította meg derekam és már ennyitől felállt a szőr a hátamon, mindig meglep a kiszámíthatatlanságával. – Vagyis később, ha úgy alakulna és szeretnéd, engem nem zavar. – Aranyosan bújt, de érezhetően visszafogta magát, minden izma megfeszült, s ellentmondást nem tűrve ölelt. Meglepő, hogy ilyen is tud lenni egyben rosszabb, mint gondoltam. Mármint az, hogy mennyire élvezem az érintéseit és mennyire érzékeny vagyok rá. A derekamon pihenő nagy kezei mellett minden apró hasamat melegítő lélegzetvétele tűzbe hoz. Nem emlékszem, hogy történte-e már ilyen velem. Volt rá példa, hogy valakit nagyon kívántam, de a szex az elvártnál mindig szarabbra sikeresett. Kazura, pedig akaratlanul is reagál a testem. Valószínűleg, mert tudom, hogy vele jó lenne. Lassan fogalmam sincs miért tiltakozok egyáltalán. Ez...ez csak szex, semmi érzelem. Nem de?

Nagyobb lélegzetvételekkel nyugtattam a lelkem mígnem vállára fogva eltávolodtam tőle. Megsimogattam az arcát, közben majdnem belehaltam a zavarba ejtő helyzetbe. Feltérdeltem az ágyra a laptopomhoz, és eszembe jutott, hogy hagyok időt összegyűlni az embereknek, így lenémítva elindítottam a felvételt. – Csak akkor csinálom, ha kedvem van hozzá. – Fordultam felé levéve a nadrágom, s ismét kihangsúlyoztam amit már elmondtam neki. – De mivel a vendégem vagy kivételt tehetek. Meghökkent ábrázatán láttam átsuhanni a perverzebbnél perverzebb képeket, ezért lábaim közé csúsztattam kezeim, és azt figyeltem inkább. Néha utolér a szégyenérzet ahogy néz, mégis fel kellett tennem a kérdést, ha már belementem. – Szeretnél segíteni?

A szívem nagyot dobbant az ágy közepén mikor Kazu az ölébe húzott. Olyan lágyan érintett, hogy sóvárgott érte a bőröm. Hasamon végigzongorázott ujjaival egészen a derekamig, s határozottan combjai közé vont. Az agyamat meg elárasztotta a köd, mert ajkai enyhén elnyíltak és meg akartam csókolni. De ez túl lenne egy határon, amit sosem vállalhatok fel, egyszóval sodródtam az árral.