Live Love (Befejezett)

Harminc

Sziasztok!

Sok mindenre foghatnám a késést, de talán az időjárás és a nagy forgalom miatt történt. Na meg a húgom kutyája megette a házimat. Igen, azt hiszem ez a leghihetőbb... ;) Nézzétek el nekem, hajnal van, és ilyenkor vagyok a leghülyébb! Jaj, és bocsánat a végéért, de...ah, majd legközelebb ígérem! :P

"Se perc alatt magamra kaptam az előző napi nadrágom egy új pólóval. Érdekes volt Kaede beszéde főleg a falmászás miatt is, amit a tegnapi gyerek emlegetett. Utána kellett járnom a dolgoknak. Kitapogattam a zsebemben a kapott névjegykártyát, és miután tárcsáztam kihangosítóra tettem a telefont, hogy haladjak. A fürdőt céloztam meg, hogy gyorsan elviselhető állapotba kerüljek, és betegyem a kontaktlencséimet, miközben leegyeztettem hol vannak éppen. A kisebb hátizsákomba pakoltam a fontosabb dolgaimat, szerintem az életbe nem készültem el még ilyen gyorsan, és máris a bejárat előtt húztam fel a cipőm.

- Hova mész? – Érdeklődött Kaede megkerülve a kanapét, ám nem válaszoltam neki, értelmetlen lett volna. Mindössze végig simítottam a kabátomon, felkaptam a hátamra a fekete táskát és már kívülről rácsaptam az ajtót."

Hikaru szemszöge

Hogy mi történt az elmúlt másfél napban? Őszintén mondom fogalmam sincs, a nagy részét végig aludtam, és el nem lehet mondani milyen jólesett. Ami előtte vagy közbe történt, az számomra már túl zavaros. Vannak emlékképeim, de a kocsma utániak nem állnak össze egy egésszé. Mikor Kazuék leléptek a pubból, mi elmementünk egy szórakozóhelyre táncolni, és végül leszállt a köd. Akár egy film címe is lehetne, de nem az! Ez a valóság, ezért ijesztő! A srácok a szállodában kiegészítették az emlékeim a saját szemszögükkel, ám azzal csak kiakasztottak főleg, hogy mocskosul éreztem magam. Aztán megjelent Sota a megmentőm, és mivel átvette a főszerepet én bevonulhattam a szobámba pihenni, leszarva mindenki mást.

Felháborító, hogy Azumi drogot rakott a piámba! Kaede állítólag nem tudott semmiről, a csaj meg pofátlanul mentegetőzött: „de hát ő csupán egy jó érzést adott".

Csakhogy senki sem kérte meg rá!

Azért „tökéletes barátok" mindketten, mert amint nem találtak a csehóban, haza indultak, ahelyett, hogy megkeresnének, így legalább értük nem kellett aggódnia senkinek...

Ráadásul közel nem voltak olyan rottyon mint én. Nem akarok jobban belemerülni, mert talán nem véletlen hagy ki az elmém, de annyi dereng, hogy kifejezetten boldognak éreztem magam. Hirtelen ismerőst és ismeretlent egyformán, feltétel nélkül szerettem, és ezt meg akartam osztani Felixel, meg anyával. Igen, sokkal inkább haza akartam menni megölelgetni anyukámat, mint ott táncolgatni Kaede unokahúgával, közben nézni ahogy a tesóm legjobb barátja fulladásig dugja a nyelvét egy csaj torkába. Mégis imádtam őket.

Aztán képszakadás, gyomormosás, és Kazu aggódva méreget dühös tekintettel. Ennyi maradt meg a délutánba nyúló hajnalból. Ja, és a folyamatos rosszullét, hol a piától, hol a drogtól, hol pedig az orvosi segítségnyújtástól. Éppen csak az ok változott.

A nap legkellemesebb pillanata viszont, az ágyba jutáson kívül az volt, amikor közöltem Azumival, hogy ne kontárkodjon az életembe, és az arcára fagyasztottam minden érzelmet. Akár csak a gépen a stewardess-nek, mondjuk ő nem tett semmit ellenem. Azon kívül, hogy kidobott mellekkel, rövidke miniszoknyában hajolgatott előttem és illegette magát. Szexi volt meg minden, de neki is ugyan azt a jól irányzott mondatot kellett elismételnem, mint Azuminak.