Live Love (Befejezett)

Kilenc - jelen, múlt, jövő, mind te vagy (+18?)

Helloo mindenki! :D Öm...hol kezdjem...Talán ott, hogy nagyon örülök, hogy itt vagytok! És sajnálom, hogy az előző részben félbehagytam az erotikusabb töltetű jelenetet, de már nem volt erőm megírni. Viszont ami késik nem múlik. Szóval, nem, nem maradtok le semmiről, amiről Kazu se szeretne lemaradni :P Mindössze váratott magára a jobb érdekében. :) Emiatt egy nagyobb részt kellett bevágnom az előző részből, de aki nem kíváncsi a „visszaemlékezésre" az csak pörgessen lejjebb, onnan is élvezhető lesz szerintem. Nos, induljon a lavina...

Kazu szemszöge

„Végszóra jelent meg a képernyőn, és majdnem megölt a látvány, halkan fel is sóhajtottam rá. Ahelyett, hogy enyhült volna a szívem dübörgése, még erősebben kezdte pumpálni a vért. Egy fikarcnyit sem halványultak az érzéseim iránta a hosszú idő alatt alatt, és per pillanat szétvet a düh, hogy nem lehetek vele.

De legalább láthatom...

Istenem miért nem vígasztal ez? Már, hogy ne lennék mérges magamra, mikor szemérmetlenül az ágyán térdelve csinálja, és mindene tökéletesnek látszik. Talán mert az is! Finom kis bal combján úgy feszül az alsónadrágja, mintha ideje se lett volna levenni a benne tomboló vágytól, menten elpirulok.

A kommentekből ítélve a többiek is észrevették a lábánál világító telefont... Heh, lúzerek, én beszélek vele!

- Ah, ha ennyit akarthál te tedd le, az én kezeim elhfoglaltak. - Mondata végét egy hangos kéjes nyögéssel zárta, míg bennem vegyes érzéseket keltett. Meg akartam neki felelni, de nem szerettem volna letenni. Lehetnék bunkó, megkérdezhetném, hogy akkor hogy vette fel, de ez most mellékes. Nem vagyok saját magam ellensége, igaza van ne is azt a szart nyomkodja!

Ezt a felvételt lehetetlen úgy végignézni, hogy az embernek ne legyen kőkemény erekciója és ne a fellegekben járjon. Ugyanakkor iszonyat nagy megtiszteltetés, hogy csak én hallom ahogy egyre jobban liheg. Mmmm, képtelen vagyok szót fogadni. Csaknem haragszik meg ennél jobban, ha mégsem teszem le."

Szégyentelen amit művelek, tisztában vagyok vele, de Sota az egyedüli aki kiváltja belőlem ezt. Még mindig nagy hatással van rám. Hébe-hóba jó lenne egy picit elhinni, hogy őt sem hagyom teljesen hidegen, vagy talán ezek a forró, érzéki mozdulatok részint nekem szólnak. Annyira jó lenne...

Baromira erotikusan nyöszörög ahogy a férfiassága tetejére simít néha, s az úgy rezzen meg, mint a fuvallattól az ágak. Már ezüstös pókhálóként nyúlik ujjai között az előváladék, mely vékony keze mozgása alatt nedvesítve fokozza a zavarba ejtő hangokat. Valamiért szörnyen izgató, hogy ezt a szinkront csupán az én fülem éli meg. Zsong a fejem és szabályszerűen elégek olyan melegem van. Néha lassabban olykor gyorsabban teszi meg balkeze a pár centinyi utat, miközben a másik szabadon futkos a testén. Képtelen vagyok levenni róla a szemem. Sajnos nem tudok hangosítani a telefonon, mert már maxon van. Talán ezt is erősítőre kellene tennem, de akkor nem látom. És ha lemaradok valamiről?

Halk sóhajaira szakadozva emelkedik pirospozsgás mellkasa, míg a forró bőre hívogat. Annyira megkóstolnám. Csak, hogy biztos legyek benne, hogy még mindig olyan finom-e. Magától értetődően tetőtől talpig, milliméterről milliméterre haladnék, hogy mindenét megjelölhessem, így figyelmeztetve az összes embert, hogy hozzám tartozik. Basszus mennyire kínos, de őszintén megtenném most! A gondolattól kiszárad a szám, és hiába próbálom újra nedvesíteni nem megy. Már a gyomrom is bukfenceket vet. Az pedig semmiképpen sem csillapítja a vágyaim, hogy a fantázia világom két embere összeolvadt. Az arcomat egyre jobban égeti a felismerés, elvégre ráébreszt, hogy ha nem ismerném a démont régről, akkor is őt akarnám.